Magyarországon a cukorrépa-termésátlagok és a cukorhozamok egyes esetekben kissé alulmaradhatnak a környező országokhoz képest, ám a termesztéstechnológia a vezető nyugat-európai országok színvonalát tükrözi. Pedig a termésátlagok növelésének lehetősége adott: megfelelő a klíma, a csapadék mennyisége és éves eloszlása szintén kielégítő a cukorrépa-termesztés számára. A termőterületek zöme is a legjobb minőségű csernozjom talajok köré koncentrálódik.
Magyarország cukorrépa-termesztésének helyzete
Hazánkban a termésátlagok növelésének egyik lehetősége az idejében és szakszerűen elvégzett vetések következtében az egyenletes kelés biztosítása, a kikelt fiatal csíranövények levélzetének megóvása a kártevők és kórokozók támadásaitól. A kelési kártevők közül a répabolha és a répabarkók veszélyeztetik legnagyobb mértékben a csíranövényeket. Ellenük - és egyben a gyökérkártevő, talajlakó szaprobionta gombák ellen is -, a fiatal növény fokozott érzékenysége miatt a leghatásosabb és a leggyakrabban alkalmazott módszer a gomolycsávázás és a talajfertőtlenítés.
Eredményes cukorrépa termesztés
Legeredményesebbek azok a gazdálkodók, akiknek módjukban áll olyan cukorrépa vetőgépeket alkalmazni, amelyek a megfelelő talajfertőtlenítő szert a vetőmag mellé juttatják. Hazánkban egyébként is olyan kártevők lépnek fel keléskor, amelyek ellen eleve gőztenziós hatású szereket kell alkalmazni (pl. Counter, Marshall). Kelés után pedig - amennyiben megjelennek - azonnal meg kell kezdeni a vegyszeres beavatkozást: gradáció és száraz évjárat esetén a 2-3-szori védekezés elkerülhetetlen, biztosítva ezzel a növény további kiegyensúlyozott növekedésének és fejlődésének ezirányú feltételeit.
Bár a növényvédelmi munkálatok költségei tetemes kiadásokra kényszerítik a termelőt. Főként a vegyszeres gyomirtás alkalmazása jelent még nagy megterhelést mind technológiai és anyagi oldalról is. Talán ebből eredően figyelhető meg az utóbbi években a herbicid-alapkezelések számának jelentős csökkenése, bár a kezelt területek aránya növekvő tendenciát mutat. Kísérleti eredmények mutatják, hogy a modern fajták érzékenyebbek a betegségekre. A betegségek megjelenéséből eredően pedig következtetni tudunk a kezelések hatékonyságát illetően. Elsősorban a cerkospórás levélragya, a lisztharmat és a gyökérfekély előfordulását és a növényre, ill. ezen keresztül a cukortartalomra gyakorolt számottevő negatív hatását detektálják hazánkban.
Cukorrépa növényvédelme
A növényvédelem jelentőségét hangsúlyozza az a többlethozam (15-35%) is, amelyet a kezelések alkalmazásával érhetünk el. Többnyire 3 permetezésre van szükség a tenyészidő folyamán: július közepén, augusztus elején és augusztus végén. A kezelésekre fordított anyagi áldozatok azonban - tapasztalatok szerint - többszörösen megtérülnek.
Mint ismeretes, a cukorrépa tápanyagigénye a vegetációs periódus alatt igen magas, így csak szakszerű tápanyagellátási technológia alkalmazása esetén fejtheti ki a növény maximális genetikai potenciálját. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a tápanyagvisszapótlás sok esetben nem megfelelő. A műtrágyázás színvonala nem bizonyul legtöbbször megfelelőnek.
Ez túlnyomórészt az egyoldalú, szakszerűtlen felhasználásból ered, amely sok esetben magával vonja a répaminőségi mutatók drasztikus csökkenését. A figyelmet itt elsősorban a nitrogénre kellene összpontosítani, hiszen mint esszenciális tápelem nélkülözhetetlen a növény növekedéséhez és fejlődéséhez. Azonban igen óvatosan kell bánni a cukorrépa N-trágyázásával. Tavasszal nem szabad felesleget adni, ezért az EUF által megállapított mennyiséget ősszel kell kijuttatni és tavasszal lombanalízist végezni, hogy szükséges-e egyáltalán N-kiegészítés.
A nitrogén túlhasználat ugyanis rendkívül negatívan befolyásolja a cukortartalmat. Leginkább úgy, hogy egy nyári száraz periódus után ősszel beindul egy N-feltáródás, melynek következtében a cukorrépa a generatív fázisból vegetatívba tolódik át, jelentősen csökkentve ezzel a répatest cukortartalmát. Némi vigaszt itt csak az jelenthet, hogy a tápanyagutánpótlási-szaktanácsadás alapját képező talajvizsgálatok és a (remélhetőleg szakszerűen) műtrágyázott területek aránya folyamatosan növekvő tendenciát mutat az utóbbi években.
A termésbiztonság javítását szolgálja a tápanyagvisszapótlás mellett a vízellátás helyes szabályozása is, melynek lényege, hogy folyamatosan és egyenletesen biztosítja a növény számára a szükséges vízmennyiséget. Ennek két megoldása lehetséges: egyrészt agrotechnikai úton, a talajba történő vízbefogadás, az ottani víztárolás és a növényi gyökér számára a vízhozzáférés biztosítása. Másik mód az öntözés alkalmazása, persze ott, ahol erre szükség és lehetőség van. Országosan a vetésterület 30-40%-án folyik öntözéses cukorrépa-termesztés, ahol elsősorban az alföldi termőterületek igénylik a mesterséges vízutánpótlást. Bár itt meg kell jegyezni azt is, hogy csak homogén állomány öntözése gazdaságos és kifizetődő, míg a heterogén állományban akár minőségromlás is felléphet az öntözés során.
A cukorrépa-termesztés rendkívül jelentős pénztőkét, hektáronként mintegy 250-350 ezer forintot köt le egy termelési év során. Márpedig a gazdálkodás mai szereplőire elsősorban a pénztőke-hiány a jellemző. Tovább súlyosbítja a helyzetet a többségében elhasználódott és megújításra váró géppark állapota, csak kisebb mértékben figyelhető meg pl. a betakarítógépek megújulása (a régi kétmenetes technológiát felváltja az egymenetes). Nem csekély terhet ró a gazdálkodók vállára még a föld jelzálog rendszerének hiányából adódó termelői hitelképtelenség, valamint az előzőekből fakadó jelentős kiszolgáltatottság.
Forrás: Agrárágazat
