Csomagolás az élelmiszeriparban

Egy kis áttekintés a csomagolásról

Ha lenne a csomagolásnak történelemkönyve, és kinyitnánk az első oldalakon, azt látnánk, hogy a legrégebbi bizonyítékok a Kr. e. 2000 körüli időszakból maradtak ránk. A csomagolás legelőszőr a mezőgazdasággal kötött házasságot. Az ókori Egyiptomban, a fonott kosarakban a rabszolgák és az asszonyok különböző gyümölcsöket, élelmiszereket vittek a fejükre helyezve. Az égetett agyagedényekben is számos folyadékot, ömlesztett árut - pl. gabonát tároltak. Ezek a tárolóedények néhány ezer év alatt továbbfejlődtek a mai kor igényeihez igazodva.

Hogy miért kell a csomagolás? A csomagolás célja a termékek mennyiségének és minőségének megóvása a termeléstől, az elosztási láncon keresztül a rendeltetésszerű felhasználásig. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban ez hatványozottan jelentkezik, hiszen az esetek túlnyomó többségében mi emberek vagyunk a végső felhasználók, a fogyasztók. A termék minősége érthető módon döntően befolyásolja vásárlásainkat. Gondoljunk csak a különböző áruházakban kapható ínycsiklandó fóliázott gyümölcsökre, zöldségekre vagy csak a színtiszta marhaszeletre. Ugyancsak a csomagolás fontos célja az információhordozás, a könnyű egységbefogás (gyűjtőcsomagolás) és a marketing megjelenítése. Alapvető követelmény, hogy a vásárolt termékről a fontos információkat tudjuk meg a csomagoláson (összetétel, energiatartalom, töltőtömeg stb.). Magyarországon nem kerülhet forgalomba olyan élelmiszeripari termék, ami nincs ellátva magyar nyelvű tájékoztató-szöveggel. Egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a csomagolás designjára, megjelenésére. A termékek csomagolásán a figyelemfelkeltő színek, ábrák pusztán a marketing-stratégia részei. A csomagolás harmadik fontos feladata, hogy a terméket védje a külső behatásoktól - értem ezalatt a különféle klimatikus, mechanikus igénybevételeket -, illetve a környezetet védje a terméktől (folyadékok, levek, szirupok, porok, stb.). Az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban a csomagolásnak ezenkívül még egy fontos kritériumnak meg kell felelni, nevezetesen annak, hogy a terméket ne szennyezze. Lehet, hogy elsőre furcsán hangzik, de gondoljunk csak bele, ha egy külső klimatikus behatásra az árut beszennyezi, mérgezi a csomagolóanyag, annak beláthatatlan következményei (a vásárló elvesztése vagy szélsőséges esetben halálozás) lehetnek. Ilyen behatás, ha egy erős hőközlés vagy nagy nedvesség éri a csomagolást, ami képes a burkolóanyag minőségét befolyásolni (a ragasztóanyag kioldódva felszívódik a termékben vagy ráolvad). Az ezekhez hasonló esetek megelőzésére a mezőgazdasági és élelmiszeripari cégeknek fokozottabban kell eljárniuk a csomagolóanyag beszállítóikkal. Kezd elterjedni a csomagolóipari cégeknél is a HACCP rendszer működtetése, igaz nekik még nem kötelező. Ez a mozaikszó a Hazard Analyst of Critical Control Points, azaz az Élelmiszer Biztonsági rendszer rövidítése. Ennek lényege az, hogy ki kell szűrni minden olyan tényezőt a termeléstől az elosztási láncig, ami ronthatja a termék minőségét. Ezt a rendszert 2002. január elsejétől minden magyarországi élelmiszert előállító cégnek működtetnie kell. A csomagolóipari cégeknél bizony komoly üzletek múlhatnak azon, hogy rendelkeznek-e már a fentebb említett rendszerrel. Mindenesetre az élelmiszeripari cégek felé ez egy kedves gesztusnak tűnhet.

A mezőgazdaság és az élelmiszeripar csomagolástechnológiai szempontokat figyelembe véve inkább a fogyasztói csomagolásokban tér el más szegmenstől. Itt ugyanúgy találkozhatunk a fő csomagolóanyagokkal, mint a papírral, a fával, a fémmel, a textillel, az üveggel, a műanyaggal valamint a kombinált csomagolóanyagokkal is.

A papírt, mint csomagolóanyagot a fogyasztói, illetve a szállítói csomagolásban egyaránt alkalmazzák. A különféle minőségű és rétegű kartonok, hullámpapírlemez-dobozok, ládák rekeszek (pl. banán) az egységrakományos áruszállításnál veszik igénybe. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban előforduló ömlesztett árukat lehetőség van már olyan speciálisan erős (heavy-duty, azaz nagy szilárdságú), öt illetve hétrétegű hullámpapírlemezből készült lapos tárolókba szállítani, amelyek jó alaktartóak, abszolút környezetbarát alapanyagúak, és a produktumokat megfelelően védik a külső behatásoktól. Ezt a fajta csomagolóeszközt a honi élelmiszeripari cégek még nem nagyon ismerik, nem ismertek felhasználási területük. A budapesti székhelyű Volánpack Rt., mely már több évtizedes múltra tekinthet vissza a hullámpapírlemez alapanyagú csomagolóeszközök előállításában, szinte bármilyen méretű, ömlesztett áru tárolására alkalmas nagy szilárdságú tárolót képes az igényeknek megfelelően gyártani.

Ugyancsak ömlesztett árukat töltenek a papírzsákokba. A szóban forgó csomagolóeszközök felületét gyakran vonják be olyan anyaggal, ami valamilyen behatással szemben növeli a csomagolóanyag ellenálló képességét (pl. vízhatlan). A papírzsákok száját különféle módon zárják le: levarrják, leragasztják ragasztószalaggal, zsineggel összekötözik, vagy a speciális szelepes zsákokat amelyekbe a terméket a szelepen keresztül juttatják be a belsejébe lezárják a szelepeik segítségével.

Papíralapú csomagolóeszközök a gyűjtő és a fogyasztói csomagolásnál a következők lehetnek:

- Papírdobozok (kartonból és mikrohullámú hullámpapírlemezből),

- Papírtasakok.

Az első típust pl. az áruházakban kapható édességes (bonbonos) dobozokkal azonosíthatjuk, de mikrohullámú hullámpapírlemezből készül az exkluzív borok díszcsomagolása is. Papírtasakokat a midennapi életben találhatunk a sarki zöldségesnél, a vegyesboltban a különféle pékáruk vásárlásakor.

A következő nagy csoport a fa alapú csomagolóeszközök. Ennek az alapanyagnak a használata nagyobb szilárdsága miatt inkább a mezőgazdasági termékek szállítói csomagolásánál elterjedt. A faládát az adott terület sajátosságait figyelembe véve főként a gyártógépek csomagolására használják. Előnye az, hogy kellő biztonságot tud adni az akár több száz millió forint értékű berendezések szállítására a világ bármely pontjára. A Volánpack Rt. egy vidéki telephelyen jelenleg mezőgazdasági gépeket csomagol németországi importra. A farekeszek már ismerősebbnek tűnhetnek: a különböző gyümölcsöket, zöldségeket, friss árukat mind-mind ezekben szállítják a kiskereskedelembe. Ezek előnye, hogy többször felhasználhatóak, strapabíróak. A fahordókat természetesen inkább a borászatban, a szeszfőzdékben használják erjesztésre, tárolásra. A faalapú raklapok is megemlíthetők, mint az elosztási láncban nélkülözhetetlen eszközök.

A harmadik csoportként a fém alapú csomagolóeszközöket lehet megemlíteni: Ha két részre osztjuk a számunkra érdekes területet, akkor elsőként a mezőgazdaságot vizsgálva a következő csomagolóeszközökkel találkozhatunk: a fémvödröket az otthoni kiskertben is alkalmazzák, a kannákat és hordókat inkább már a feldolgozóüzemekben használják. A szirupok, sűrítmények, esszenciák hordókban kerülnek az élelmiszergyártó cégekhez. Nagyobb mennyiséget inkább tartálykocsikban szállítanak. Az élelmiszeripart górcső alá véve, a fent említetteken túlmenően tubusokkal, konzervdobozokkal, italos dobozokkal is találkozhatunk. A tubusokba különféle krémeket, a konzervekbe alapanyagokat, alapokat, félkész termékeket töltenek, míg az italos dobozokba általában szénsavval dúsított italok kerülnek.

Ide tartozik még az alumínium fólia is, mint a háztartásban használatos, élelmiszerek burkolására alkalmas csomagolóanyag. A fém alapú eszközök előnye a szinte 100%-os újrafelhasználás és a könnyű kezelhetőség.

A következő nagy egységbe a különféle textil alapú csomagolóanyagok kerülnek. A növényi, állati vagy ásványi eredetű anyagok szövéssel vagy hurkolással való feldolgozását nevezzük textíliának. Az ömlesztett, nagy méretű áruk összefogására tökéletesen alkalmasak, mint pl. gyümölcsök, zöldségek nagy mennyiségben való szállítására. Az inkább a mezőgazdaságban alkalmazott textíliák fajtái a következők: burkolatok, zsákok és hálók. A legismertebb textilburkolatból készült csomagolóeszköz a bála: ilyenkor a burkolatot körbe levarrják, és az öltéseket csomózzák. A textilzsákokat varrással vagy ragasztással állítják össze. A zsákot lezárhatják varrással, összekötéssel is. Egyik legelterjedtebb zsáktípus a Big Bag zsákok vagy rövidítve az FIBC-k (Flexible Bulk Container Rugalmas falú nagyméretű csomagolóeszköz). Előnyük a nagyon nagy teherbírás és egy raklapra helyezve vagy a fülei segítségével történő könnyű mozgathatóság. A hálókat a kiskereskedelemben is viszontlátjuk, a hagyma vagy a burgonya textíliában kerül értékesítésre. A textil alapú csomagolóeszközök előnye a már említetteken kívül az, hogy üres állapotban összehajtogatva minimális helyet foglalnak el.

Az üveg alapú csomagolóeszközök az ötödik nagy csoport. A főként az élelmiszeriparban található üvegek nagy előnye, hogy többször felhasználhatók. Italok, folyadékok vagy apró szemcsés granulátumok (pl. kávé) kerülnek bele, de ne feledkezzünk meg a különféle befőttes üvegekről sem!

A műanyag alapú csomagolóeszközök a legszélesebb kínálatot vonultatják fel a honi mezőgazdaságban és élelmiszeriparban. Számtalan fajtájú, tulajdonságú és minőségű műanyagot alkalmaznak a termékek szállítására, burkolására. Két nagy csoportjuk van: a hőre keményedő és a hőre lágyuló műanyagok. Utóbbiba tartozik a polietilén, a polipropilén, a polisztirol, a poli-vinil-klorid, a poliamid is. Ha először a szállítói csomagolásokat vizsgáljuk meg, akkor a megemlíthető műanyag csomagolóeszközök a következők: kannák, hordók, ládák (pl. tejes), rekeszek, dobozok. A fogyasztói csomagolást figyelembe véve a flakonok, poharak, tasakok, fiolák, zacskók stb. alapanyaga műanyag. Az ebbe a csoportba tartozó csomagolóeszközök nagy előnye az, hogy könnyen előállíthatóak, olcsóak. Nagy hátrányuk, hogy többségük egyutas, azaz csak egyszer használatosak. Ebből következik, hogy miután ellátták funkciójukat, hulladékká válnak. A probléma itt jelentkezik: nagy hányaduk nem környezetbarát, nem újrahasznosítható. A civilizált társadalomnak máig sem megoldott problémája ez.

Az utolsó csoportba tartoznak a kombinált csomagolóeszközök. A különböző tulajdonságú anyagokat (papír, műanyag, fém) társítják, így olyan anyagokat állítanak elő, melyek egyesítik a résztvevő komponensek előnyös tulajdonságait. A kombinált anyagokra a tartós és biztonságos egyesítés a jellemző. Kombinált anyagokat többféle módszerrel lehet előállítani. Legegyszerűbb a ragasztás, amikor két meglévő lapszerű anyagot ragasztóanyaggal egyesítenek. A kombinált csomagolóeszközök komponensek szerint:

- papír ésműanyag: pl. levesporok, kockák, felvágottak csomagolására

- papír és fém: pl. kávé, cigaretta, keksz csomagolására

- műanyag és fém: pl mogyoró burkolására

- műanyag és műanyag: pl. tejes dobozok

A hűtődoboz esetében, mint kombinált szállítói csomagolásnak a feladata az olyan áruk szállítása, amelyek ellenőrzött hőmérsékleti viszonyokat igényelnek. A doboz hullámpapírlemezből készül, a hőszigetelést biztosító belső bélés polisztirol, polietilén vagy polietilén habból áll. A Volánpack Rt. által kifejlesztett THERMOBOX a mai viszonylatban az egyik legkorszerűbb hűtődoboz. A kialakításnál és a fejlesztésnél az eddig használt hűtődobozok hátrányait figyelembe véve, az ezeket kiküszöbölő új technikai és technológiai megoldásokat vezettek be. Az új hullámpapírlemez, a TRI-SYS rendszer és a polifoam, mint hőszigetelő alkalmazásával egy, az eddigieknél korszerűbb, környezetre nem ártalmas, nagy teherbírású hűtődobozt sikerült kialakítani. A THEMOBOX egy összetett csomagolóeszköz, nagy szilárdágú hullámpapírlemezből, TRI-SYS technológiával készített doboz, polifoam szigetelőegységgel mely létező részmegoldások kombinációjának eredménye. Egy olyan hiánypótló termékről van szó, ami nagy biztonsággal szavatolja a termék napokig történő szállítása során a doboz belsejében kialakított hőmérséklet megtartását.

A Volánpack Rt. által gyártott THERMOBOX dobozok

A THERMOBOX különösen az egészségügyben lehet fontos, a transzplantációs szervek, a vérkészítmények szállításakor szinte nélkülözhetetlen csomagolóeszköz. A különféle mezőgazdasági termékeknek (pl. mintáknak, kóstolóknak) természetesen ugyanúgy biztosítja napokon át a szükséges hőmérsékletet.

A mezőgazdaságban és élelmiszeriparban jelen lévő csomagolástechnikában roppant fontos szerepet játszik a csomagolóeszközök biztonságos zárása. Ebbe a tárgykörbe tartoznak a különböző fém és műanyag kupakok és fedelek (tubusoknál, flakonoknál, üvegeknél és egyéb üreges testeknél), a zsinegek és fémhuzalok (ömlesztett áruk zárásánál) valamint a lehúzható fémfólia-rétegek (pl. tejfölös doboznál).

Végezetül megemlíthetők a különféle segédanyagok, amelyek a szállítói csomagolásnál játszanak meghatározó szerepet. Az egységrakomány egybefogásához nélkülözhetetlen sok esetben a különféle műanyag és fém pántszalagok. Utóbbit nagy tömegű, nehéz áruk összefogására alkalmazzák. Előfordul, hogy a már említett FIBC-ket a raklapokra pántszalaggal rögzítik. Az egységrakományokat gyakran zsugorfóliával burkolják be. A PVC vagy PE zsugorfólia hőközlés után a termékre rázsugorodik, így biztosítva a tartást. Hátránya a relatív nagy energiaigény, valamint a beburkolandó termék a hőközlés hatására kárt szenvedhet (ami az élelmiszerek tekintetében fontos). Előnye a gyors technológia. A másik egységbefogási módszer a nyújtható fóliás burkolási megoldás. A rakatot 0,02-0,04 mm vékonyságú PE vagy PVC fóliával tekerjük körbe. Előnye, hogy a terméket nem éri hőhatás, kicsi az energiaigény, a zsugorfóliával szemben kevesebb alapanyag szükséges. Hátránya, hogy a tekercselés nem nyújt védelmet az időjárással szemben. Ezzel a nyújtható fóliával találkozhatunk az üzletek hűtőpolcain elhelyezett nyers- és feldolgozott hústermékeknél, a kimért sajtoknál vagy egyes gyümölcsök egyéni csomagolásakor is.

A csomagolási segédanyagokhoz tartozik még egy nagy csoport, a párnázó anyagok, mint gyűjtőfogalom. Ott alkalmaznak párnázó anyagokat, ahol fokozott figyelmet kell fordítani az áru mechanikai hatások elleni védelmére. A párnázó anyagok, térkitöltők lehetnek habok, törmelékek, légpárnás fóliák és hullámpapírlemezek. A habok polisztirol, poliuretán, polietilén alapúak. A törmelékek műanyag vagy papírszálakból áll esetleg apró habdarabkákból. A párnázó anyagok egyre fokozódó jelenléte megköveteli, hogy lehetőleg környezetbarát alapanyagból készüljenek, a fejlődési vonaluk errefelé tendál.

Ugyancsak az áru védelmét szolgálják a páralekötők, melyet a csomagolás belsejében elhelyezve védi az árut a levegő nedvességtartalmától. Az élelmiszeriparban számos helyen találkozhatunk vele.

A különböző szállításellenőröket a hosszabb idejű szállítás során alkalmazzák. Ezek a segédeszközök olyan speciális kialakításúak, amelyek mérik a csomagolás hőmérsékletét vagy mozgásállapotát. A szélsőséges hőmérsékletváltozást az erre a célra megfelelő, a csomagolás oldalán elhelyezett kis érzékelő (idő-hőmérséklet indikátor) „dokumentálja”, elszíneződik. Egyes árukat érhet olyan mechanikai behatás, amit csak akkor fedezünk fel, amikor a csomagolást megbontottuk. Ezek felismerésére veszik igénybe a borulás-ellenőröket és az ütés-rázkódás ellenőrző indikátorokat. Az általunk vizsgált területeken ezek főképp a gyártóberendezések szállításakor alkalmazhatók eredményesen.

A segédanyagok közé sorolhatjuk még a műanyag vagy préselt papírból készült élvédőket is.

Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a termelőtől a feldolgozásra váró áru csomagolva jut a feldolgozóhoz, a fogyasztóhoz. A késztermék a szállítói csomagolásban jut el a kiskereskedelembe, ahol a vevő már csak a fogyasztói csomagolással találkozik.