Az ültetéskor erre figyelj
A burgonya ültetésekor, kezdeti fejlődése időszakában a téli-tavaszi csapadékok mindenkor elegendők. Kritikus öntözési időszaka a virágzás, gumóképződés táján van. A burgonya kelesztéséhez szakszerű talaj-előkészítés és ültetés esetén nem szükséges öntözni. Bár igen száraz tavasz esetén szükséges lehet kisebb vízadaggal már az öntözést elkezdeni. A tavaszi szárazság ugyanis a burgonya tenyészidejét megnyújtja. Az ilyenkor alkalmazott öntözés tehát a tenyészidő megrövidülését eredményezi, ami különösen korai burgonya termesztése esetén nagy jelentőségű.
A növény vízfogyasztása száraz, meleg májusban már 60-80 mm is lehet, ami az öntözést ismét szükségessé teheti. Ekkor dől el ugyanis, hogy mennyi lesz a talajban a gumók száma. Ekkor a leghatékonyabb az öntözés. Az országnak nincs olyan termőhelye, ahol ezen időszakban minden évben elegendő csapadék hullana. Egyes modellszámítások is azt mutatják, hogy még Nyugat-Dunántúlon is 1-3 öntözésre lenne szükség. A burgonya vízfogyasztása a gumókötéstől kezdve jelentősen megnő, és június-július hónapokban eléri a napi 5-6 mm-t is.
Érés időszakában a bőséges vízellátás viszont a tenyészidő megnyúlását idézi elő. Az olyan növényállomány esetében, amely a tenyészidő első felében vízhiányban szenvedett, de a második felében bőséges vízellátásban részesül, a víz új hajtások megindulását, a vegetáció felújulását eredményezi, ezt pedig mindenképp el kell kerülnünk. A burgonya utolsó öntözését szedés előtt mintegy 3-4 héttel hagyhatjuk abba, mely fajtától függően változó, általában augusztus második dekádjára tehető. Az érés előtt csak ritkán kell öntözni. Túlöntözéssel ugyan jelentősen növelhető a termés, azonban későbbiekben a gumók tárolása zavart szenved. A növények egyenletes (folyamatos) vízellátása döntő jelentőségű feltétele annak, hogy nagy terméseket érhessünk el.
Helyes öntözés
Helyesen végrehajtott öntözés a tenyészidő lényeges meghosszabbodását nem vonja maga után. Az Alföldön, ahol a burgonya tenyészideje rövidebb, a későbbi érésű fajták is szeptember elején betakaríthatók.
Természetesen ez után is fontos a szakszerű vízpótlás, hiszen ez határozza meg, milyen nagyok lesznek a gumók és mennyi lesz végül a termés. A túl sok nedvesség sem jó, mert észrevehetően rontja a talaj levegőgazdálkodását és terméscsökkenést idéz elő. A burgonya a túlzott nedvességet leginkább a tenyészidő végén viseli el. A növekedés kezdeti időszakában a sok nedvesség lényegesen nagyobb kárt okoz.
A burgonyatermesztésben az esőztető és a csepegtető öntözés javasolható. Homoktalajon általában csak esőztető öntözést alkalmazhatunk. A csepegtető öntözés előnye a kis párolgási veszteség, valamint az, hogy a levegő relatív páratartalma csak rövid időre nő meg az öntözött terület felett, így nem kedvez a burgonyavész (Phytophthora infestans) elterjedésének.
Manapság egyre inkább az esőszerű öntözés terjed. Előnyei:
- a burgonya a többszöri, kisebb vízmennyiséget hálálja meg a legjobban,
- egyenletesebb a vízelosztás, a vízmennyiség jól szabályozható,
- a talajszerkezetet kevésbé rombolja, a talaj nedvességi állapota a kívánt szinten tartható,
- tápanyagok juttathatók ki segítségével,
- egyenetlen talajfelszínen is használható.
Kedvező feltételek:
A burgonya kedvező fejlődéséhez a felső talajrétegben a víztartalmat a szántóföldi vízkapacitás 62-65%-ánál magasabban kell tartani. Így vízigénye 410-420 mm. Ebből a 75%-os biztonságú csapadék és a talajban lévő víztartalék kb. 210 mm fedezésére elegendő. Öntözéssel tehát 200-210 mm-t kell pótolnunk. Ebből 100 mm-t júniusban, 110 mm-t júliusban kell a növények rendelkezésére bocsátani.
Jelenleg alkalmazzák a csepegtető öntözést is, amely rendkívül gazdaságos és jelentősen csökkenti a területegységenkénti vízfelhasználást, nem rombolja a talajszerkezetet és nincs párolgásból eredő veszteség sem. Ilyen öntözési módnál ikersoros művelésmódban célszerű a burgonyát termeszteni.
Száraz, csapadékmentes téli és tavaszi évjáratoknál nagyon jól bevált a 60-80 mm-es nagyságrendű tározó öntözés is, mivel az öntözőgépek kapacitáskihasználása is javítható. Az öntözővízzel folyamatosan és pontosan adagolható a kritikus időszakokban a szükséges műtrágya, különösen a N, amelynek egy részét levéltrágya formájában is adagolhatjuk.
Az öntözés - a vízpótláson kívül - hűtő hatással is rendelkezik, amely a gumóképződésen kívül a transzspiráció intenzitására, a növény ozmózisos nyomására és - vegetatív fejlődés szakaszában - a föld feletti szervek növekedésére is kedvezően hat.
A korai hajtatott burgonya termelése, öntözése elveiben hasonló, de természetesen korábbi kezdéssel, és utolsó öntözését szedés előtt csak 10-14 nappal hagyhatjuk abba.
Forrás: Agrárágazat
