Mit tehet a gazda a betegség jelentkezése után?

A brucellózis bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző betegség, esetleges megállapítása után a gazda kötelessége a hatósági intézkedések maradéktalan betartása.

Korábban a betegségnek közegészségügyi jelentősége is volt, foglalkozási betegségnek tartották (telepi állatgondozók, inszeminátorok, állatorvosok, vágóhídi munkások), ma igen ritkán „importáljuk” inkább (mediterrán országokból, Közel-Keletről, Afrikából hazaérkezett turisták), de az ember megbetegedését ilyenkor leggyakrabban a B. melitensis okozza (máltai láz).

A brucellózis tünetei embernél: 10-14 napos lappangás után napszakonként hullámzó, változó értékű láz, izzadás, hasmenés, fáradékonyság, fejfájás, izomfájdalmak, később ízületi fájdalmak. A fertőződés gyakran tünetmentes vagy csak enyhe tünetekkel jár, ilyenkor elhúzódhat és idültté válhat (agy- és gerincvelőgyulladás, ízületgyulladás, férfiaknál heregyulladás).

Leptospirózis

Mi okozza?

A sertésállományok fertőző eredetű vetéléseinek mintegy a felét a Leptospira-baktériumok okozzák, többségét a L. pomona, kisebb százalékát a L. hyos (L. tarassovi). A baktérium alakjáról kapta nevét (leptos=vékony, speira=csavarulat).

A leptospirák ellenálló képessége kicsi, 60 oC-on, beszáradva, fagyponton, savas, lúgos, nagyobb sókoncentrációjú közegben és a szokásos fertőtlenítőszerek hatására néhány percen belül elpusztulnak. Pár hétig is életképesek maradhatnak azonban enyhén lúgos közegben, a fertőzött állatok vizeletében, a hígtrágyában, vagy ha ezekkel nedves talajba, pocsolyákba, vízfolyásokba jutnak. A nedves, meleg időjárás kedvez nekik.

Milyen életkorban a leggyakoribb?

Süldőkben és felnőtt, nem vemhes sertésekben a fertőzés legtöbbször észrevétlenül zajlik le, fogékony süldők fertőzött hizlaldákba történő beállításakor tapasztalhatunk legfeljebb influenzához hasonló tüneteket (láz, étvágytalanság).

Leggyakoribb az előhasi vemhes kocák fertőződésekor. Magzatkárosodással, így vetélésekkel többnyire a vemhesség 45-100. napja közötti fertőződés jár, vagyis vetélések a vemhesség második felében, legtöbbször annak végén fordulnak elő. (A vemhesség kezdeti szakaszában a magzatok a kórokozóra kevéssé érzékenyek, a 100. nap után pedig már nincs idő a magzatkárosodásra).

Mikor fordul elő legtöbbször?

A leptospirózis a hideg égöv országait kivéve a világon mindenütt előfordul, leginkább a meleg, esős trópusi, szubtrópusi területeken. A mérsékelt égövön azokban az országokban terjedt el, ahol nagy létszámban tartanak sertéseket együtt, a csoportok keverednek, fiatal, fogékony tenyészállatokat rendszeresen visznek be telepekre, vagyis nagy létszámú telepeken gyakoribb, mint a kisgazdaságokban.

Mentes állományokba elsősorban fertőzött sertésekkel hurcolják be, gyakran kanokkal, melyek nem a fedezés által, hanem vizeletükkel fertőznek. A terjesztésben a rágcsálóknak is fontos szerepük lehet.

Rossz higiéniai viszonyok között gyakoribb (zsúfolt, nedves, szennyezett istállók). Az állatok a kórokozókkal, fertőzött vizelettel szennyezett vízzel vagy takarmánnyal szájon át fertőződnek.

Milyen tünetek vannak?

Vemhes kocákban a fertőződés utáni 3. héttől kezdődően történik a magzatok károsodása, melynek következménye vetélés, koraellés vagy életképtelen magzatok születése. A magzatok a méhben legtöbbször fejlődésük különböző szakaszaiban, fokozatosan pusztulnak el, ilyenkor a rendes fialási idő előtt 1-3 héttel a koca különböző fejlettségű holt magzatokat vetél. A vetélések ritka kivételtől eltekintve a vemhesség második felében, legtöbbször annak végén történnek. A vetélt magzatokban anaemia (vérszegénység, sápadtak, fehérek), gyakran sárgaság látható.

A L. pomona fertőzés az állományban gyorsan terjed, frissen fertőzött állományokban nagyszámú a vetélés, de 2-4 hét alatt általában meg is szűnik.

A L. hyos fertőzés lefolyása sokkal lassúbb, a vetélések csak szórványosak, de azok hosszú ideig elhúzódnak (több hónapig, esetleg állandósulnak).

A mégis megszülető malacok gyengék, gyakran hasmenésesek, szőrük borzolt, bőrük sápadt vagy sárgás színű, nem szopnak, 1-2 napon belül elhullanak.

Fertőződés után az állatokban ellenanyag képződik, de a leptospira-ürítés 0,5-1 évig is tarthat, mert a baktériumok a vesékben hosszabb ideig is megtelepedhetnek. Az egyszer már elvetélt koca a védettség révén ugyanazzal a típusú baktériummal való fertőződés után már nem vetél el újból, az elvetélt kocák később rendesen ivarzanak is.

Mit tehet a gazda a betegség megelőzése érdekében?

- Általános járványvédelem.

- Tenyészállatot csak mentes tenyészetből szerezzünk be!

- Jó tartási viszonyok.

- Telepi pocsolyák, vízfolyások megszüntetése.

- Folyamatos rágcsálóirtás.

- Tenyészkanok félévenkénti, tenyészkocák 10%-ának évenkénti szerológiai vizsgálata.

- A nem túl durva fertőzöttség következményeinek megelőzésére: vakcinázás. (1. oltás búgatáskor, 2. oltás 3 héttel később, az alap-immunizálás után félévente vakcinázunk.)

Mit tehet a gazda a betegség jelentkezése után?

Bármilyen vetélést jelentsünk az állatorvosnak, a magzatokat az állatorvosi szemléig őrizzük meg! Fertőtlenítés!

A beteg illetve fertőzött sertések gyógykezelhetők, a kezelés módszerét, időtartamát természetesen bízzuk állatorvosunkra!

A betegségnek közegészségügyi jelentősége is van. Ez a zoonózis az esetek többségében foglalkozási betegség. Az ember leginkább az állatok vizeletétől vagy természetes vizek közvetítésével fertőződik, de a patkányok is veszélyesek!

Emberi tünetek: láz, hányinger, hidegrázás, fejfájás, izomfájdalmak, vagyis influenzaszerű tünetek, később máj-és vesekárosodás (sárgaság, urémia), nemegyszer agyhártyagyulladás.

Forrás: Agrárágazat