A Brucellózis és a Leptospirózis okozója, előfordulása, megelőzése, kezelése

Magzatkárosodással járó sertésbetegségek (I.)

Mi okozza?

A Brucella suis-nevű baktérium, melynek ellenálló képessége nem túl nagy (60 oC fölött és pH 4 alatt elpusztul), az almos trágya füllesztése is elpusztítja, de híg trágyában, magzatburkokban hűvös helyen akár egy hónapig is fertőzőképes maradhat.

Milyen életkorban a leggyakoribb?

Tenyészkocák vemhességének 6-12. hetében. A lappangva fertőzött állatban ekkor aktiválódik.

Mikor fordul elő legtöbbször?

Régen gyakori volt, Magyarország az utóbbi két évtizedben ettől a betegségtől mentes. Mentes állományba leggyakrabban fertőzött tenyészállatokkal lehet behurcolni, a betegség terjesztésében különös jelentősége van a fertőzött kanoknak. Szabadtartásos, legelőn tartott sertések azonban fertőződhetnek mezei nyulaktól és vaddisznóktól is. A már fertőzött állományon belül a terjesztésben a magzatburkok, a magzatvíz, a hüvely- és méhváladékok játszanak szerepet, az ezekben nagy mennyiségben lévő kórokozókat a gondozók lábbelijével, eszközökkel, járművekkel, kutyákkal hurcolják szét. A terjesztésben a rágcsálókat sem szabad figyelmen kívül hagyni! Az állatok szájon át vagy búgatáskor fertőződnek, de az bekövetkezhet mesterséges termékenyítéskor is, ha az ondó fertőzött.

Milyen tünetek vannak?

Legszembetűnőbb megnyilvánulási formája a vemhes kocák vetélése és a kanok here-és mellékhere gyulladása.

A vetélés a vemhesség bármelyik szakaszában bekövetkezhet ugyan, de a 6. hétnél korábbiak zöme észrevétlen marad, csak a koca visszabúgását észleljük. Leggyakoribbak a vetélések a vemhesség 6-12. hetében. A vetélő koca péraajkai megduzzadnak, néha hüvelyfolyást és a tejmirigyek duzzanatát is látjuk. Van, amikor a fertőzött malacok kissé korábban jönnek a világra, sőt előfordulnak rendes időre történő fialások is, ilyenkor vegyes a kép: az alomban életképes, gyenge és elhalt magzatok egyaránt vannak. A gyenge magzatok szövetei sokszor ödémásan beszűrődtek, „tésztás” tapintatúak, az elhalt magzatok pedig maceráltak, „szétfolyók”, vagy ellenkezőleg, mumifikálódottak, beszáradtak.

A nyálkás-gennyes hüvelykifolyás egy héten belül megszűnik, magzatburkok a sertésnél ritkán maradnak vissza.

A magzatburkok vizenyősen beszűrődtek, bővérűek, néha vérzéseket tartalmaznak, gyakoribb, hogy felületük fibrines-gennyes váladékkal fedett.

Kanokban a betegség kezdeti szakaszában a herékben és a mellékherékben savós gyulladás van, később a herékben borsónyi-galambtojásnyi gyulladásos-elhalásos gócok keletkeznek, melyek összeolvadnak, gennyesen beolvadnak, esetenként a here egész állománya elhal. A betegség idült formájában ilyen gócok alakulnak ki a csigolyákban is, főként az utolsó háti, ágyéki-és keresztcsigolyákban (a koca „húzza a hátulját”).

Az elvetélt kocák időre újból ivarzanak és fogamzanak is, mert a fertőződés után a kocákban immunitás (védelem) alakul ki. Az újbóli vehem azonban gyengébb értékű szokott lenni (kevesebb malac, melyek ellenálló képessége gyengébb az átlagosnál).

Zárt állományokban a betegség klinikai tünetei megszűnnek, a fertőzöttség „megnyugszik”, s a harmadik vemhesség már „normálisan” szokott lezajlani, de ha ebbe az állományba fogékony kocák kerülnek vagy ellenkezőleg, a betegségen átesett állat kerül fogékony állományba, a járvány újból fellobban.

Mit tehet a gazda a betegség megelőzése érdekében?

Nálunk cél a mentesség megőrzése. Ennek érdekében:

- Általános járványvédelem.

- Tenyészállatot csak négyes-mentes tenyészetekből vásároljunk.

- „zugkanok” kerülése!

- „gyanús” ellések, vetélések kivizsgáltatása.

- Tenyészkanok, valamint a tenyészállomány kocái 10%-ának félévenkénti vérvizsgálata.