A frissen szedett borsó ízéhez semmi sem fogható. Ezek a hüvelyes növények egyetlen zöldségeskertből sem hiányozhatnak, ezért fontos, hogy minden kertész hamar megtanuljon bánni velük. A következőkben minden fontos tudnivalót összeszedtünk azok számára, akik az ültetéstől a szüretelésig szeretnének megismerkedni a borsók életútjával!
Néhány érdekesség a borsóról
A borsó vagy veteményborsó, kerti borsó, kultúrborsó, termesztett borsó (Pisum sativum) a pillangósvirágúak családjába tartozó növényfaj. Tápláléknövény, az emberiség egyik legrégibb kultúrnövénye. Fontos fehérjeforrásnak számít az emberi táplálkozásban, manapság elsősorban zöldségként és állateledelként kerül felhasználásra. Magyarországon a veteményes kertekben mindenütt megtalálható kedvelt zöldségféle. Szántóföldi paraszti termesztése elsősorban a Tiszántúlon (Hajdú-Bihar, Szolnok, Békés megyék), illetve a Dunántúl némely körzeteiben (Fejér és Tolna megye) alakult ki. Termesztett változatai több vad őstől származnak.
Termesztésbe vétele i. e. 4–5000 évvel Közép-Ázsia központi és déli területein (Afganisztán, Irán, Turkesztán) történhetett és a neolitikus kultúrákkal terjedt el Európában. A bronzkorból bőséges régészeti leletek bizonyítják Kárpát-medencei és nyugat-európai ismeretét. A magyarság még a vándorlása idején ismerhette meg. A magyar borsó szó ótörök eredetű.
Az alapfaj gyökére mélyre hatol, oldalgyökerei gazdagon behálózzák a talajt, rajtuk nitrogéngyűjtő baktériumok élnek. Hajtása felálló vagy elfekvő dudvaszár viaszos bevonattal; levélkacsban végződik. Levelei szárnyasan összetettek, hamvasak, széles pálhájuk van. Virágai fehérek, magánosak vagy kevés tagú fürtben állnak. Termése hüvely. Áprilistól júliusig virágzik. A termesztett fajták különböznek a szártagok hosszúságában és színében, a pálhalevelek és a lomblevelek alakjában, a hüvely méretében és a termés alakjában.
A magok elvetése
A borsókat nyitott, napos helyen érdemes elvetni, jó vízelvezetésű talajba. Lehetőleg ne kerüljenek hideg, vagy nyirkos talajba, a savas kémhatású talajt pedig semlegesítsd lúgos adalékokkal, mielőtt borsótermesztésre használnád. Ha a tavasz nehezen akaródzik beindulni, akkor melegítsd fel a talajt polietilén takaróval vetés előtt, a palántákat pedig mezőgazdasági gyapjúval védd meg a hidegtől. Mindezek ellenére a borsók hűvösebb időben érzik jól magukat tavasszal.
Alakíts ki egy lapos fenekű, 5 cm mély és 15 cm széles árkot. A magokat egyenletesen szórd el ebben az árokban nagyjából 7,5 centi távolságra egymástól. Ez után takard be és finoman tapogasd le őket. Ha több sort szeretnél, akkor a különböző sorokat a borsó várható magasságával megegyező távolságra helyezd egymástól. A borsókat (az érés időtartamától függetlenül) március és június között vesd el. Érdemes különböző érési időtartamú fajtákat is ültetni, (egy időben, de külön sorokban) hogy heteken keresztül friss borsókat szüretelhess. A borsókat házon belül is ki lehet csíráztatni februártól vagy márciustól.
