biológiai talajművelés

ősi tapasztalatokon nyugvó eljárások foglalata. Elméleti magyarázata, hogy a talaj — mint olyan — szintén rendszerként fogható fel. E rendszer belső szabályozója a ->talajélet (—>edafon), külső szabályozója a —>talajhasználat, vagyis az emberi beavatkozás. Bármely rendszer, a talaj is csak úgy működhet célirányosan és zavartalanul, ha a külső és belső szabályozás szoros összhangban marad egymással. így pl. súlyos hiba a kiszáradt talaj erőszakos fölszaggatása, a hantok elporosítása sokmenetű műveletsorral, nehéz, szerkezetromboló gépekkel. A b. arra törekszik, hogy a ->talajbeéredést elősegítse, ezért csak arra alkalmas állapotban műveli a termőréteget. Gondot fordít a ->növényi kölcsönhatásokra, a nedvesség megőrzésére, a morzsalékos szerkezet kialakítására, a ->humusz gyarapítására. Gondoskodik a tápelemeken kívül a szerves anyag pótlásáról, különös tekintettel az oxigén-etilén forgalomra. Éppen ezért mellőzi a fölösleges forgatást, ehelyett — szükség szerint — mélylazítást és felszíni kéregtörést végez. Módszereit és ált. irányelveit mindig a helyi körülményekhez, az időjárási viszonyokhoz és a talaj tulajdonságaihoz szabja. (->biogazdálkodás, oxigén-etilén forgalom a talajban, ökologikus gazdálkodás, —>Manninger-féle talajművelési rendszer)