Az elmúlt évek forróságai nem tettek valami jót a káposztaféléknek, mert ez a növény inkább a hűvösebb időjárást kedveli. Éppen ezért élettani eredetű betegségek és fejlődési rendellenességek alakultak ki a káposztaféléknél.
Bár ez az idei nyár egész elviselhető volt meleg szempontjából, azonban ezt az utóbbi évekről nem lehet elmondani. Ha visszaemlékszünk, sokszor előfordult, hogy hetekig nem ment harminc fok alá a hőmérséklet. Ezek a nagy melegek ráadásul nincsenek valami jó hatással azokra a növényekre, amik 13-16 foknál többet nem igényelnek, mint például a káposzta. Ezért a forróságnak, a párának, a meleg éjszakáknak és a kevés csapadéknak az lett az eredménye, hogy a káposztafélékben élettani eredetű betegségek és fejlődési rendellenességek alakultak ki, mint például a rózsaképzés-elmaradás a karfiolnál. Mivel éjszakánként se ment 20 fok alá a hőmérséklet, ezért nem indult meg a rózsaképzés. A nemesítők persze próbálkoznak egy olyan fajtát kitermeszteni, ami jól bírja a meleget, de ehhez még idő kell.
Amikor aszály van, a növény védekezik a kiszáradástól, ezért elzárja a légzőnyílásait és lecsökkenti a párologtatását. Így nem képes tápanyagot se felvenni, aminek a következményei hiánytünet-betegségek, mint a levélsárgulás. Ilyenkor sokan azt csinálják, hogy feltrágyázzák a talajt. Viszont ezzel nem segítenek, hanem inkább csak rontanak a helyzeten. Ugyanis nem azzal van a baj, hogy kevés a tápanyag a talajban, hanem a forrósággal, ami ellen a növény védekezik. A talaj tápanyagának a növelésével pedig a sótartalom is megnő. Az egyetlen megoldás erre a problémára a locsolás, ami csökkenti a hőmérsékletet. A napi vízpótló öntözések mellett érdemes párásító öntözést is elvégezni, ami javítja és megőrzi a minőséget. Bár ennek is van egy nagy hátulütője, mert növeli a gombás betegségek kockázatát.
Az éjszakai melegek csökkentésére is csak ez az egyetlen megoldás létezik: az öntözés. Éjszaka érdemes legalább 30-40 mm hideg vízzel megöntözni a termőterületet hideg vízzel, ezzel mérsékelhetjük a meleget. Ha ezt kései augusztisi fajtáknál kezdjük el, akkor megindulhat náluk a termések kialakulása.
A karfiol szőrösödése akkor alakul ki, amikor sok nitrogénműtrágyát használunk. Meg persze szükséges hozzá a nagy forróság és a bőséges vízellátás. Ilyenkor a karfiol termésén kis levelek jelennek meg, amik gyorsabban nőnek, mint a termés és túl is növik azt.
Előfordulhat az is, hogy a fejek felrepednek. Ez többnyire a fejes káposztával, a karalábéval és a kelkáposztával esik meg. Ennek a humuszban szegény, laza talajban van nagyobb kockázata, ami kisebb víz- és tápanyagmegkötő-képességgel rendelkezik. Ennek az az oka, hogy nagy a talaj nedvességtartalmának az ingadozása. Éppen ezért érdemes az ilyen talajt gyakran, de kis mennyiségben locsolni. Ugyanez a helyzet a tápanyagok adagolásával is.
Bórhiány is kialakulhat a karfiolnál a lúgos, erősen meszes talajoknál, de ez a betegség szerencsére ritka. A bórhiányt onnan ismerhetjük fel, ha a zöldségen lilás-barna foltokat látunk. Ezt a bajt bórtartalmú trágyák permetezésével lehet kiküszöbölni.
Viszont szeptember végén, amikor már a növényeket meggyötörte a meleg, jön az újabb csapás, ami ismét betegségek kockázatát rejti magában. Ez a csapadékos, hideg idő, ami üvegesedést okoz a karfiolnál. Ez a magas és ingadozó páratartalomnak köszönhető, aminek következtében a karfiol rózsáján üveges foltok képződnek, amik idővel megbarnulnak. Ezek után jönnek a gombabetegségek, amik az egész rózsára kiterjedhetnek. Ezek mellett előfordulhatnak ödémás betegségek is, amik csak még jobban elpusztítják a növényt. Az üveges termést amúgy is nehezen lehet eladni, mert fonnyadt, sokat veszített a súlyából és nehezen lehet szállítani.
Forrás: Eu-info
