A szélsőségek változása
Egyes kutatások szerint ezer éve nem volt ilyen erős az antarktiszi oszcilláció, ami lényegében nem más, mint légnyomásingadozás. Ezt régóta megfigyelik, természetes jelenségnek számít, viszont az utóbbi években egyre nagyobbá váltak.
Az erős nyugati szelek sávja dél felé, az Antarktisz irányába tolódik, ennek eredményeképpen a csapadék nagy része az ausztrál kontinens helyett az attól délre található óceánokat öntözi. A másik szélsőség az indiai-óceáni dipólus pozitív fázisa, melynek hatására Kelet-Afrika közelében melegebb a tengervíz nagyobbak az esők és a párolgás, Indonézia közelében az óceán hűvösebb, Ausztráliában pedig nagyobb a szárazság.
Ausztrál pokol – A veszteségek felbecsülhetetlenek
Ausztrália egész pontosan 82-szer nagyobb, mint Magyarország, a kontinens szinte egész területét érintik a bozóttüzek, amik elterjedtek már Sydney és Melbourne külterületéig is. Rengeteg ház rongálódott meg, a füst pedig beborította mind a kettő várost. Sydney-ben decemberben olyan rossz volt a levegő minősége, hogy az tizenegyszeresen meghaladta a már amúgyis veszélyesnek számító értéket.
Új Dél-Walesben 148 helyen ég a bozót, 11 tűzesetnél alakult ki vészhelyzet, Victóriában több mint 50 tűz ég, 14-nél van vészhelyzet, szeptember óta összesen 23 ember vesztette életét a katasztrófa miatt. Ezidág több mint 1500 ház égett le a kontinens területén, több mint öt és fél millió hektáron pusztítanak a tüzek – viszonyításképpen az Amazonas-vidéken történt katasztrófa során másfél millió hektár lett a lángok martaléka.
Az állatvilágot sem kíméli a tűzvész, ezidáig a becslések szerint 500 millió állat vesztette életét a vadonban. Ezt a brutálisan magas számot Chris Dickman határozta meg, aki a sidney-i egyetem biodiverzitással foglalkozó professzora. Becsléséből az is kiderült, hogy leginkább a nagyobb testű kenguruk, és a lassú mozgású koalák vannak óriási veszélyben (eddig több mint 8000 koala pusztulhatott el a négy hónap során).
Az egyik állatmentő azt nyilatkozta, hogy sokkal kevesebb állatot kell ellátniuk, mint arra számítottak, ez pedig aggodalomra ad okot. Sajnos akkora területet érint a tűzvész, hogy a legtöbb állatt holttestét már meg sem találják. Ez pedig azt is jelenti, hogy a valódi természeti károkat, az elpusztult állatok és a kihalás szélére került fajok számát valószínűleg soha nem tudják majd meghatározni. Az megállapítható, hogy az olyan fajok, mint például a vallabi, az erszényesmókus, az erszényespele, vagy az erszényescickány a tűz martalékává váltak, ezek a fajok ugyanis a bozótosokban éltek.
