Magyarországi kastélyok nyomában - Amadé–Bajzáth–Pappenheim-kastély: iszkaszentgyörgy kastély

A kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/User:Pasztilla

Mi történt az iszkaszentgyörgyi kastéllyal? Egy kulturális központ szomorú búcsúja

2012-től voltak nyitva a kastély kapui, amikor Ari Kupsus finn mecénás gondozásába vette és új életre keltette a mesés barokk grófi kastélyt és annak lenyűgöző kertjét. Azonban tavaly váratlanul megszakadt az 5+5 évre szóló bérleti szerződés közte és a főbérlő között, és ezzel véget ért egy meghatározó korszak Iszkaszentgyörgy életében.

Így búcsúzott a mecénás a településtől:

„Véget ért a magas kulturális élet Iszkaszentgyörgyön… Viszlát legkedvesebb magyar falum, hiányozni fogsz a legjobb és legkedvesebb magyarok, akik ott élnek. Szeretlek mindig és soha nem felejtem el a veletek eltöltött 11 évet!!”

A mecénás saját anyagi forrásait nem kímélve újíttatta fel az 1700 négyzetméteres kastélyt, és gondoskodott a teljes berendezéséről is. Az ő szervezőmunkájának köszönhetően a település új kulturális központtá vált, ahová áramlottak a látogatók. Az évek során a kastély kiállítások, rendezvények és művészeti kurzusok otthona lett, a turistákat pedig maga a házigazda vezette körbe, bemutatva ezt a történelmi gyöngyszemet.

Sajnos, a bérleti szerződés körül kialakult viták miatt a bérlés folytatása meghiúsult, és a kastély ajtói bezárultak. Reméljük, hogy hamarosan ismét élettel telik meg az Amadé – Bajzáth – Pappenheim-kastély, és újra megnyílik a látogatók előtt. Addig is, ismerjétek meg közelebbről ennek a különleges helynek a történetét az alábbi cikkben.

Amikor új életre kelt az iszkaszentgyörgyi kastély

Az iszkaszentgyörgyi kastély még a második világháború előtt kétévszázadon keresztül csodálatos fénykorát élte, azonban mint sok más épület, ez is arra a sorra jutott, hogy előbb-utóbb feledésbe merült. A világháború után ezt az épületet is államosították sajnos, és rövid időn belül ki is fosztották, majd szolgálati lakásokat alakítottak ki benne, ami még inkább hozzájárult az épület bukásához, ugyanis az itt lakók rendesen lelakták.

Történetében nagyon hasonlít a többi magyarországi kastélyhoz, hiszen a legtöbbet a világháború után államosították, azonban elérkezett a 21.század, és az épület sorsa hirtelen elkezdett felfelé ívelni egy finn üzletembernek köszönhetően, aki nem hagyta elenyészni a kastélyt, így kibérelte és felújította, rendbe rakta.

Amikor megmenekült az iszkaszentgyörgyi kastély

A finn felvásárló, Ari Santeri Kupsus, miután átvette a kastélyt, elkezdte rendbe rakni, és elmondása szerint mindössze két kötet menekült meg a könyvtárból a fosztogatások alatt, ahol korábban több mint tízezer könyv volt itt. Az államosítás idején 1945-ben a fosztogatás alatt a falusiak az ablakon dobálták ki a könyveket, hogy minél gyorsabban kirámoljanak mindent. A könyveket vagy eltüzelték vagy hazavitték és vécépapírként használták, ne felejtsük, hogy ezek igen keserves idők voltak….

Az egyik könyv, ami megmaradt féldrágakövekkel van díszítve, türkizzel és 18 karátos arannyal pedig gyönyörű rézkarcok vannak benne.

A kastély utolsó lakója

Az államosítás előtti időszakban, a kastély utolsó lakója Sybille bárónő volt, aki amíg tehette minden nyáron ellátogatott a kastélyhoz, és biztosra vehetjük, hogy hatalmas öröm volt számára, hogy lassan újra a régi fényében tündökölhet az épület. 

A bárónő sok mesés emléket őriz, amit ebben a kastélyban éltek át, de leginkább a gyerekkori emlékei, amik visszhívták ide évről-évre. Az egyik meséjében kifejtette, hogy a főbejáratnál található lépcsőt a hétköznapokban a gyerekek soha nem használhatták, ezért mikor rendezvényt tartottak a kastélyban, akkor minden gyerek hatalmas örömmel rohangált fel-alá a 18.századi, fából készült főlépcsőn.
Sybille von Manteuffel-Szoege bárónő úgy tartja, hogy az itt látható óriási ég, amit itt lehet látni, az jelenti számára a boldogságot.

A bárónő azt is elmesélte, hogy 1945-ben a családjának el kellett menekülnie Németországba és egy ideig ott is telepedtek le, a hírekről pedig úgy értesültek, hogy a kis Sybillet küldték ki, hogy lefoglalja a nácikkal szimpatizáló szolgálójukat, hiszen akkoriban a szabad rádiók hallgatásáért börtön járt. A bárónő még a rendszerváltás után sem mert sokáig visszalátogatni Iszkaszentgyörgyre, hiszen félt a fogadtatástól, később kiderült, hogy nem kellett volna.

Az egyetlen korhűen berendezett magánkastély volt

Egy időre már sok kastély magánkézre került, így gyönyörűen felújítva és berendezve tekinthetjük meg őket, azonban az iszkaszentgyörgyi kastély az egyetlen magánkastély volt Magyarországon, amit korhűen rendeztek be. A finn bérlő célja az volt, hogy a kastélyt úgy mutassa meg a közönségnek, ahogy az az eredeti állapotában és fénykorában is látható volt, hiszen egy ilyen hely lelke elsősorban nem a tárgyakban, hanem az akkor itt élt emberek személyes történeteiben rejlik.

Az Amadé–Bajzáth–Pappenheim-kastély bár nem az eredeti, de antik és korhű bútorokkal volt berendezve. Bérlője gyűjtötte össze a darabokat főleg külföldről. Egy ülőgarnitúra a finn államfői palotában állt, a hozzá tartozó egyik széken még a 25 éve elhunyt Diana hercegnő is ült.

2012 szeptemberében nyitották meg hivatalosan a kastélyt, ami 1980 óta teljesen üresen állt, lakat volt rajta. Ari Santeri Kupsus 2013 óta lakott itt nyaranta.

A kastély második életének részeként nyaranta festőművészek gyűltek itt össze Európa minden sarkából, de jöttek már a bérlő meghívására balettművészek, operaénekesek, és rendszeresek voltak a komolyzenei koncertek is. A finn üzletember a bárónő régi, gyerekkori szobáját újra berendezte korhű bútorokkal, a 96 éves hölgy itt lakott évente két hetet, és felidézte a régi, családi emlékeket...
 

Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/User:Pasztilla