3.7 A takarmány és az alom tárolása
A ló legfontosabb takarmányai a zab és a széna. Helyettesítés vagy kiegészítés gyanánt árpát vagy granulált tápot és egyre inkább szilázst etetnek.
Alomként leggyakoribb a szalma, és gyaluforgácsot is használnak. A tőzeg (a
tőzeglápok védelmében) már nem ajánlható alomanyagként.
3.7.1 Helyigény
A takarmányok és az alom helyigénye a lovak számától és a tárolási idő hosszától függ.
Különösen a széna ára változik jelentősen évszakonként, ezért tárolására az egész évre be kell rendezkedni. Az abrakok vagy tápok ára nem mutat nagyobb évszakonkénti ingadozást, tárolásukra egy hónapot lehet számítani. Mivel a vásárolt szalma áringadozása sem nagymértékű, tárolására elég háromhavi mennyiségnek megfelelő helyet tervezni. (Természetesen olcsóbb, ha maga a lovarda végzi el a szalma betakarítását, ez esetben viszont az egész évi mennyiség elhelyezésére szolgáló tárolóhelyről kell gondoskodni.) A gyaluforgácsos almozás kisebb tárolási kapacitást tesz szükségessé, mint a szalma esetében. A helyigény meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy az alomanyag milyen formában szerezhető be:
a szalma préselt vagy nagybálában,
a gyaluforgács ömlesztve vagy bálában.
A 10. táblázat a zab, a széna és a szalma helyigényét mutatja a felhasználás és a tárolási idő alapján.
3.7.2 A helyiségek tervezése és elhelyezése
A személyzet munkáját megkönnyíti, ha a raktárhelyiségek közvetlenül csatlakoznak az istállóépülethez. A szükséges helyiségeket vázlatosan a 35. ábrán láthatjuk.
Széna, szalma és gyaluforgács tárolására száraz, jól szellőző, legalább fedett, de inkább zárt raktárhelyiségek szükségesek.
Az abrakot (zab, árpa, takarmánykiegészítő) a kisebb lovardákban zsákokban szerzik be, nagyobb vállalkozásoknak érdemes egy vagy több silót építeni a tároláshoz.
A szemes takarmányok silóját leghelyesebb közvetlenül a takarmánykamrához építeni. Az utóbbit úgy méretezzük, hogy zabzúzó, esetleg portalanítószer-kezetet, takarmánykocsit és más, az etetéshez szükséges eszközöket (pl. vödröket) is tárolhassunk benne. Az abraksilók légáteresztő kialakításúak legyenek.
A zöldtakarmány rövid ideig fedett lapon is tárolható a szabadban. A sárgarépát hideg, de fagymentes helyiségben raktározzuk, amelyet esetleg még bérelni is érdemes.
A fűszilázs etetése a lovak egyre gyakoribb (széna-) allergiája miatt mindinkább terjed. Befedése vagy nagybálák esetén fóliával való begöngyölése elengedhetetlen. A csomagolóanyag megvásárlásakor figyelembe kell venni megsemmisítésük a környezetre gyakorolt hatását (bizonyos fóliák elégetésekor csak szén-monoxid és víz keletkezik).
Áthajtósiló berendezése csak nagyobb állományokban indokolt, ezért főként nagybálákat használnak, amelyek több fóliarétegbe vannak begöngyölve. Ezeket a bálákat a szabadban, lehetőleg homokrétegen tároljuk, hogy az egerek okozta kárt mérsékeljük.
3.8 A trágya tárolása
A ló naponta 1020 kg bélsarat és 510 l vizeletet ürít. A szakirodalom az alom (szalma) mennyiségétől függően egy évre az alábbi trágyamennyiségeket adja meg.
3.8.1 A szalmás trágya tárolási ideje és helyszükséglete
A szalmás trágya helyszükségletét a különböző alommennyiségtől és a tárolás időtartamától függően a 12. táblázat mutatja.
A trágyatároló hely nagysága a lovak számától, de döntő mértékben a további felhasználástól függ. Az alábbi lehetőségek jöhetnek szóba:
saját, mezőgazdasági felhasználás,
értékesítés kertészetek, gombatermesztők, földművelő vállalkozások számára,
komposztálás, amelynek végterméke saját célra vagy eladásra (pl. kis kertészeteknek) egyaránt felhasználható.
A trágyatárolás helyének megválasztásánál az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:
a trágyatároló higiéniai megfontolások alapján ne legyen túl közel az istállóhoz és ne legyen a szélnek kitett oldalon sem (legyek, szag),ha az istálló messze van a trágyatárolótól, kocsira vagy konténerbe gyűjthető a naponta keletkezett trágya, amit a kocsival való kitrágyázáskor mélyebben vagy rámpára helyezhetünk,a trágyatárolót a kiszáradás és a kihűlés elkerülésére félárnyékban és szélárnyékban helyezzük el,
alapja betonlemez legyen, amely enyhén lejt a hígtrágyagödör felé,
a töltő- és kitárolóoldalt tartsuk szabadon, hogy a homlokrakodó elférjen (ehhez kb. 8 m hely szükséges),
a trágya eladásakor a bejárat kellően széles és teherbíró legyen egy teherautó számára ha a trágyát pl. gombatermelőnek értékesítjük és/vagy komposztáljuk, szükséges a szalmás és a forgácsos trágya el-különítése,
a hígtrágya el-helyezését az építési rendeletek szabályozzák.
3.8.2 A komposztálás
Bár munkaigényes volta miatt a komposztálás ez idáig kevéssé terjedt el, jelentős előnyei miatt mégis foglalkozunk e témával.
A trágya komposztálása jelentős előnyökkel jár: a legyek és petéik, valamint az
élősködő férgek lárvái nem fejlődnek a komposztban, ráadásul értékes humusz- és tápanyagforráshoz is jutunk. A komposztot felhasználhatjuk saját vállalkozásunkban (pl. a legelőkön vagy egyéb zöld területeken), de a friss trágyánál magasabb áron el is adhatjuk.
A komposztálás aerob, vagyis oxigén jelenlétéhez kötött folyamat.
A prizmák félkör keresztmetszetűek, kb. 1,52,5 m szélesek és 1,01,8 m magasak, hosszuk tetszés szerinti, egymástól való távolságuk 2 m. Oldalsó felületük ferde; csapadékban gazdag vidéken hegyesebbek, szárazabb vidékeken inkább trapéz alakúak.
Kialakításuk trágyaszóróval gépesíthető. Tervezésükkor gondoskodjunk kellően szilárd talajról, ami esős időben is lehetővé teszi a zavartalan ki- és behajtást.
A komposztáláskor állandóan gondoskodni kell a kielégítő nedvességtartalomról (a vízhez való csatlakozás lehetősége igen fontos), mert a száraz lótrágya hajlamos a túlmelegedésre, a bomlás folyamata pedig akkor a legkedvezőbb, ha a nedvességtartalom 4060% közötti.
46 hét alatt a gombás lebomlás folyamata általában lezárul, a komposztálás higiéniai célját betölti, és létrejön az
Az érett komposzt kb. 36 hónap alatt alakul ki. (A gyaluforgács komposztálása lényegesen tovább, legalább 12 hónapig tart, tőzeget pedig a környezetvédelmi okokból ne használjunk alomanyagnak.) Háromhavi komposztálódási időt feltételezve lovanként 15 m2-nyi helyre van szükség.
Schuchardt és Frank beszámol egy német mezőgazdasági géptani kutatóintézetben folyó kísérletről, amelynek célja a lótrágyából való hőnyerés. Egy lovardában egy 7,1 m2 alapterületű trágyahalomra hőtárolót helyeztek, és ily módon 10 ló trágyájából napi 1,1 kWh-nyi hőt nyertek. Ez lovanként átlagosan 48 W teljesítményt és a trágyában levő energia kb. 3%-ának kivonását jelenti. A berendezés amortizációs idejét (az építési és áthelyezési időt leszámítva) 68 évre becsülték.
Másutt a 40 ló trágyáját gyűjtő tároló alsó lemezébe és oldalfalaiba építették be a hőtárolót. Ily módon naponta 54 kWh meleget nyertek a trágyából, ami lovanként átlagosan 56 W-ot, a trágya energiájának pedig 3,4%-os kivonását mutatja.
A kutatók kiszámították, hogy hány ál-latra van szükség egy négyszemélyes ház-tartás fogyasztási igényeinek fedezéséhez. Eszerint a melegvíz-szolgáltatás energiaigényét már viszonylag kevés, kb. 5, 500 kg tömegű állat kielégítené, a
fűtéshez viszont kb. 135 ló trágyájából kivont hőenergia volna szükséges.
Forrás: Mezőgazda Kiadó:
LOVASAKADÉMIA 9.
LOVARDÁK, ISTÁLLÓK TERVEZÉSE,
ÉPÍTÉSE c. könyv.
A könyv kapható a KÖNYVISTÁL-LÓBAN, megrendelhető: Mezőgazda Kiadó, 1165 Bp., Koronafürt u. 44. Lev. cím: 1631 Bp., Pf. 16.
T.: 407-1020, F.: 407-1020/32
E-mail: mezomark@axelero.hu
Forrás: Agrárágazat
