Szinte általános gyakorlat, hogy gyümölcsöseinkben szüret után a növényvédelem teljes mértékben megszűnik. Azonban az elmúlt évek tapasztalatai, valamint a kutatási eredmények mind határozottabban utalnak arra, hogy a gyümölcs betakarítása után további kezelésekre van szükség. Ennek megfelelően az őszi mechanikai és kémiai védekezés adta lehetőségeket célszerű maradéktalanul kihasználni.
Szinte általános gyakorlat, hogy gyümölcsöseinkben szüret után a növényvédelem teljes mértékben megszűnik. Azonban az elmúlt évek tapasztalatai, valamint a kutatási eredmények mind határozottabban utalnak arra, hogy a gyümölcs betakarítása után további kezelésekre van szükség. Ennek megfelelően az őszi mechanikai és kémiai védekezés adta lehetőségeket célszerű maradéktalanul kihasználni.
Az alma és a körte varasodását okozó gomba életmódja az egyik olyan tényező, amely az őszi kezeléseket indokolja. A tavaszi fertőzési veszély minimálisra csökkenthető, ha a kórokozó áttelelő alakjának kifejlődését megakadályozzuk. A nyugalmi időszak végén szokásos kémiai védekezésnél számos tényező van, amelyek a rügypattanás előtt végzendő kezelés kivitelezését, kielégítő hatású elvégzését megnehezítik. A problémát részben megoldaná, ha a permetezést nem nyugalmi időszak végén, hanem annak elején végeznénk el. Hatásos védekezési módszer a lombozat fertőtlenítése. Az őszi lombfertőtlenítésre a lombhullást közvetlenül megelőzően vagy a lombhulláskor benomyl tartalmú szerves fungicidek alkalmasak (pl. BENAZOL 50 WP, FUNDAZOL 50 WP). A lombhullást követően nemrégen még alkalmazható volt a DNOC hatóanyag is, azonban ezt az Európai Uniós csatlakozásunkat követően kivonták a kereskedelmi forgalomból.
A lombfertőtlenítéskor a lombhullás időpontjában a még fán lévő és a már lehullott levelek egyenletes bevonására kell törekedni. A kezelést csapadékmentes napokon, lehetőleg a száraz leveleket permetezve célszerű végezni. A permetezésnek a gyümölcsös egészére ki kell terjednie, ellenkező esetben a munka hatékonyságát veszélyeztetjük. A szél által helyenként összehordott leveleket sem szabad a kezelésből kihagyni.
A kémiai védelem mellett az ősz folyamán és azt követően végezhető a lehullott, fertőzött lomb és a fán maradt gyümölcsmúmia (pl. Monilinia spp. fertőzésénél) összegyűjtése is. Az összegyűjtött lombot égessük el vagy - a korhadás elősegítésére - mélyen forgassuk a talajba. Másik módja a lehullott levelek korhadásának elősegítése nitrogéntartalmú műtrágyákkal (pl. karbamiddal 5%-os töménységben) történő permetezéssel, mivel tapasztalatok szerint ezzel a módszerrel hatékonyan gátolhatjuk a gomba-szaporítóképletek kialakulását.
Hasonlóan járjunk el a sátoraknás molyok, eszelények és aknázólegyek károsította fák esetében is: a lehullott fertőzött lombozatot gyűjtsük össze, majd semmisítsük meg. Ám bizonyos rovarok - pl. almalevél-aknázómoly (Phyllonorycter blancardella) - esetében, azok parazitoidjainak kímélése végett, az összegyűjtött lombot - ahol erre lehetőség van - olyan lyukméretű hálóval (tüllel) fedett tárolóedénybe helyezzük, amelyen a későbbiekben kikelő lepke nem, csak parazitoidja tud kirepülni. Néhány rovar esetében elegendő az összegyűjtött levélzet talajba forgatása is, pl. az almalevél-törpemoly (Nepticula malella) telelő bábjai már akkor is elpusztulnak, ha a lehullott leveleket legalább 10 cm mélyen a talajba forgatjuk.
A fertőzött leveleket nem ajánlatos komposztálni, ugyanis, ha nem bomlik le teljesen a levél és szerves trágyaként idő előtt kijuttatjuk, abban az esetben mi magunk lehetünk a fertőzés megindítói. Azonban más a helyzet, ha - különösen kedvező talajélet esetén - a hasznos mikroorganizmusok lebontják a fertőzött leveleket és csak a levélnyél és a főerek maradnak meg tavaszra. Ily módon nem marad táptalaj a kórokozó termőtestének kifejlesztésére, és elmarad a fertőzés.
A közép- és magas törzsű fáknál a felfelé gyalogló téli-araszolólepkék nőstényeit feltartóztathatjuk a törzsre helyezett „hernyóenyves-övvel”, amelyet még rajzásuk beindulása előtt rakunk fel és rajta hagyunk - a hernyóenyv-réteget időnként felfrissítve - tél közepéig, a rajzás befejeződéséig. Ekkor az öveket le kell szedni és elégetni, mivel a beleragadt nőstények petéiket egymás testére (tetemére) is lerakhatják, s így az öv tavasszal fertőzési forrást képezne. Az eltávolított hernyóenyves övek széle alatt lerakott petéket is el kell pusztítani, melynek legegyszerűbb módja, ha drótkefével vagy kézzel szétnyomjuk őket. Ezzel a módszerrel az almamoly(Cydia pomonella), vagy az araszolólepkék (Geometridae) közül a nagy téliaraszoló (Erannis defoliara) és a kis téliaraszoló (Operophtera brumata) populációs denzitása gyéríthető számottevően.
Az őszibarackosokban rendszerint igen gyakoriak a nagymérvű gally- és ágelhalások, amelyek végül is a fa pusztulásához vezetnek. Ilyen tünetek között pusztul el számos gyümölcsösben a fák túlnyomó része. A betegség egyik jelentős kórokozója a Cytospora cincta nevű gomba. A kórokozó a fás szövetekbe sérüléseken keresztül hatol be. A gyümölcs leszedése után a kocsány ízesülésének helyén képződő nagyszámú, apró sebfelületnek - a metszési felületek mellett - elhanyagolhatatlanul fontos szerepe lehet. Ennek lezárása, különösen az erősen fertőzött gyümölcsösökben, rendkívül jelentős lehet (pl. BIOCERA, FABALZSAM, FADOKTOR, FAGÉL, FAPLASZT, FIXPOL, FLORASCA vagy VULNERON CS készítményekkel).
A sztigminás levélfoltosság kórokozója (Stigmina carpophyla) késő ősszel és az egyéb téli napokon is fertőzőképes. Kártételének megakadályozására ajánlatos a lombhullás után azonnal réztartalmú vagy - ennek helyettesítéseként - nyári hígítású mészkénlével permetezni.
A csonthéjasok baktériumos megbetegedésének - melynek az előbb említett őszibarackfák korai ágelhalásában, valamint a kajszifák gutaütésében ugyancsak jelentős szerepe van - aktivitása ősszel fokozódik, a közvetlenül a lombhullás utáni időszakban a fertőzés veszélye növekszik. Ugyanakkor a citospórás megbetegedések kórokozójának aktivitásával is számolni kell. A későbbi károsodás mértékének csökkentésére közvetlenül a lombhullás után réztartalmú készítményekkel célszerű permetezni. A baktérium elleni védekezésben a bordói lének van jelentősége. A fokozott mérvű fertőzés veszélye és a kémiai védekezés korlátozott lehetőségei miatt, amennyire csak lehet, kerülni kell az őszi metszést, és ha az megoldható, tavasszal kell metszeni. A metszé si felületeket pedig azonnal le kell zárni.
A kajszi esetében szintén nagy a jelentősége az őszi lombfertőtlenítésnek. A csonthéjasok gnomóniás levélfoltossága elleni eredményes védekezés technológiai részét képezi e művelet.
A cseresznye és a meggy blumeriellás levélfoltossága elleni védekezés lehetőségeit csökkenti, hogy a gyümölcs érésének időszaka és az intenzív fertőzés periódusa részben egybe esik. A vegetációs időszakban nyújtható védelem az évek többségében nem kielégítő. Ezért a fertőzött, ősszel lehullott leveleken képződő áttelelő alak kifejlődése az őszi lombfertőtlenítéssel megakadályozható.
A téli borsó vetése izgalmas kertészeti projekt, amely lehetővé teszi, hogy a természet ritmusát követve már tavasszal az elsők között szüretelj friss, zsenge borsószemeket. Ha te is megpróbálkoztál ezzel a módszerrel, gratulálok, a nehezén már túl vagy! ...
A téli sarjadékhagyma (Allium fistulosum), vagy ismertebb nevén metélőhagyma, az egyik legpraktikusabb növény, amit kertben vagy cserépben nevelhetsz. Ez a strapabíró, évelő hagymafajta nemcsak jól tűri a hideg időjárást, hanem egész évben friss zöldet bi...
A gyümölcsfa ültetése ősszel bátran kivitelezhető, hiszen a talaj hőmérséklete még meleg, és a csapadékosabb idő kedvez az új hajtásoknak. De hogyan is láss hozzá? Milyen lépéseket érdemes követni, hogy a fiatal fa sikeresen megeredjen és a következő évek...