Külleme és jellemzői
A pumi egyike őshonos kutyafajtáinknak, a 17.-18. század folyamán alakították hazánkban a puli és a merinói juhnyájakat kísérő terrier pásztorkutyák kereszteződéséből. Így jött létre a pulinál rövidebb szőrű, lebicsakló fülű terelőkutya, amely gyorsan népszerű lett a pásztorok között, hiszen minden jószág mellett használható volt. A pumi nevet először 1795-ben írták, majd Pethe Ferenc is megemlíti a Természet Históriája című művében 1815-ben. Sokáig a pulit és a pumit nem tekintették különálló fajtáknak, csak 1920-ban történt meg a két fajta elkülönítése. A második világháború után, az 1960-as években kezdődött meg újra a tenyésztése, viszont egészen az 1990-es évekig viszonylag ismeretlen maradt hazánkban, a skandináv országok, leginkább a finnek viszont előtte is nagyon kedvelték. Az 1990-es évektől viszont hirtelen megnőtt a népszerűsége Magyarországon is.
A pumi közepesnél kisebb méretű kutya, amely megjelenésében le sem tagadhatná a terrier ősöket. Szőrzete 4–7 cm hosszú, tincses, nem nemezesedik, de rendszeres ápolást igényel: ajánlatos olykor trimmelni és ollóval igazítani. Leggyakrabban a szürke különböző árnyalataiban fordul elő, de van fehér, fekete és fakó színű is.
A pumi egy négy lábon járó vitalitásbomba, amelynek energiája kimeríthetetlen. Rendkívül éber, véleményének mindig hangos csaholással, ugatással ad hangot, amely szokása a szomszédok tetszését nem mindig nyeri el. Nagyfokú mozgásigényét leginkább kertes házban képes kielégíteni, lakásban csak az tartsa, aki naponta több órát tud rá szánni.
Gyorsan tanul, hihetetlenül mozgékony, ideális a különböző kutyás sportok űzésére. Szeret szerepelni, a figyelem középpontjában lenni, „bohóckodni”, ezért elsősorban aktív, mozgalmas életet élő családoknak ajánlható.
Marmagasság: kan: 41–47 cm, szuka: 38–44 cm
Testtömeg: 8–15 kg
Várható élettartam: 12-14 év
Forrás: Wikipédia
