Hatékony gyomirtás – a napraforgó védelme
Kardinális kérdés a napraforgó termesztésében a hatékony gyomirtás. Ennek fő problémáját a későn kelő, melegigényes gyomnövények (szerbtövis, vadkender, csattanó maszlag, selyemmályva) jelentik. Ellenük a preemergens készítmények – főként, ha a hatáshoz szükséges bemosó csapadék mennyisége is kevés – sok esetben kevésbé hatékonyak. E probléma megoldásában juthatnak jelentős szerephez azok a technológiák, melyeknél a hibrid toleráns az adott posztemergens gyomirtószerre.
Ezeknél a technológiáknál azonban nem szabad elfelejteni, hogy a posztemergens készítmények csak a megfelelő toleranciával rendelkező hibrideknél használhatók, más esetben a napraforgó is kipusztul. 2006-ban az időben vetett és preemergensen kezelt állományokban a csapadékos tavasznak köszönhetően a gyomosság kismértékű volt, egyes készítmények esetében heves esők után a levélre felverődött gyomirtószer múló fitotoxikus tüneteket okozhatott.
A posztemergens gyomirtás nagy problémája volt a napraforgó termesztéstechnológiájának. Kétszikűek ellen hagyományos termesztéstechnológiában a viszonylag kevés készítmény alkalmazható. Újabban – a kukoricához hasonlóan – megjelentek az imidazolin toleráns napraforgó hibridek, melyek imidazolin-származék gyomirtókkal posztemergensen kezelhetők. Emellett megjelentek más, nem imidazolin típusú gyomírószerekre toleráns napraforgó hibrikek is. Az egyszikűek ellen speciális gyomirtó szerek alkalmazhatók a gyomok 2-4 leveles fenofázisában.
Az érés egyöntetűbbé tételére a vegyszeres állományszárítás alkalmazható napraforgónál. Sok esetben a tányérból kicsépelt kaszat nedvessége kedvező lehet, ugyanakkor a nagy nedvességtartalmú tányér és szár a kombájn cséplőszerkezetében a kaszat nedvességét jelentősen, akár 4-6%-kal is megnövelhetik. Gyomos állományban ez az érték tovább növekedhet. Nedvesebb tányérból a cséplés minősége is romlik, mindemelett a betakarított termény szennyezettsége is növekszik. Az alkalmazható desszikánsok két csoportba sorolhatók. Az ún. regulátor típusú állományszárítók esetén a kijuttatást 30-35% nedvességtartalomnál kell elvégezni.
Az ilyen típusú készítmények hatásukat a kijuttatást követő 2-3 héten belül fejtik ki, kifejezett gyomirtó hatásuk nincs, így gyomos állományban alkalmazásuk nem javasolt. E készítmények a növény sejtöregedési folyamatait gyorsítják fel, így érik el az állomány vízleadását. A herbicid típusú készítmények totális hatású gyomirtószerek, így gyomos állományban alkalmazhatók. A kijuttatás ideje általában a virágzást követő 6-8. hét (a hibrid tenyészidejétől függően), ekkor már a termés mennyiségét és az olajtartalmat nem befolyásolja számottevően. A herbcid típusú állományszárítók esetén a kijuttatást követően 4-10 nappal a betakarítást meg lehet kezdeni.
Desszikálás esetén azonban a betakarítást előre meg kell tervezni, ugyanis az aratás elhúzódása esetén a desszikált állományban a kaszatpergés mértéke jelentősen növekszik.
Az utóbbi években mind a termés mennyisége, mind a vetésterület tekintetében dinamikus növekedés mutatkozik. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy az említett években a betegségek fellépése kevésbé drasztikus volt (kivétel a 2005. év, amikor a tányérbetegségek nem egy esetben 50% fölötti termésveszteséget okoztak), elsősorban a szárbetegségeket okozó gombabetegségek mértéke csökkent jelentősen.
Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy ezek a betegségek nem tűnnek el, minimális szinten ebben az időszakban is jelen vannak az állományokban, robbanásszerű elterjedésükhöz szükséges nagymennyiségű fertőző forrás mennyisége fokozatosan emelkedik, így a kórokozó számára kedvező időjárási viszonyok között erőteljes fertőzés kialakulása nem kizárt az elkövetkezendő időszakban.
Forrás: Agrárágazat
