Egy kutya, két kutya...
Ezeket (is) figyelembe véve érdemes megkérdezni más kutyásokat, ha szembejönnek, hogy ha a két kutya szimpatizál egymással, engedik-e, hogy játsszanak egymással, hiszen mindenki a saját kutyáját ismeri jobban, a másik reakcióit maximum sejtheti.
Ha az utcán sétáló emberek közül valaki megáll, és megkérdezi, szabad-e megsimogatni a kutyánkat, az már egy abszolút pozitív kezdet, hiszen azt feltételezi, hogy az illetőnek is van állata, vagy legalábbis barátságosan viszonyul a kutyákhoz. Amennyiben a kutyánk barátságos, egészen nyugodtan megengedhetjük. Ha viszont azt látjuk, hogy szeretné megsimogatni, ámde bizonytalan a kutyával szemben, nyújtsunk segítséget – akár egy jutalomfalat bevetésével.
Ha viszont kutyánk bizalmatlan idegenekkel szemben, vagy tudjuk, hogy nem jól reagálná le a kialakuló helyzetet, nyugodtan kommunikáljuk azt az érdeklődő felé, hogy sajnos nem áll módunkban megengedni ezt neki, hiszen nem szeretnénk, ha bármilyen probléma merülne fel.
Törvényileg a szájkosár használata csak a veszélyes ebbé nyilvánított kutyáknak, illetve tömegközlekedésen közlekedő állatoknak kötelező (kivéve a vakvezető, vagy egyéb segítő kutyáknak).
Séta közben a gazda mindig a falkavezér szerepét kell, hogy betöltse, ami azt jelenti, hogy végig kontroll alatt kell tartani a kutyát. Ez pedig azt is maga után vonja, hogy lehetőleg ne ilyenkor böngésszünk az interneten, hallgassunk zenét, vagy csináljunk bármi olyat, ami elterelheti a figyelmünket.
És végül – de nem utolsó sorban - van még egy nagyon fontos kötelezettsége minden gazdának, aki közterületre viszi kutyáját, és ez az egyik első a törvények közt: köteles mindenki eltakarítani az eb ürülékét, amit maga után ott hagy. Magyarán mindig legyen nálunk egy kis zacskó (vagy több), aminek a segítségével eltakaríthatjuk a végtermékeket. Ez csak egy pár másodperces mozdulatsor, és még ha nem is feltétlenül fűlik hozzá mindig a fogunk, gondoljunk arra, hogy ugyanezt mi is elvárjuk többi kutyás társunktól.
