A Professzor úrnak az FM személyzeti elôadóján (Németh Rudolf) keresztül sikerült elhelyeznie a NKI Állattani Osztályán, ahol a burgonyabogár megtelepedése miatt növelték a kutatói állományt. Az Állattani Osztályon Szelényi Gusztáv osztályvezetô úr fogadott.
Nagy szeretettel ölelt át, és Jermy Tibor szobájában, egy kis mikroszkópasztalt jelölt ki számomra, továbbá jelezte, hogy Jermy Tibor témavezetésével, burgonyabogárral kell foglalkoznom. Közölte velem, hogy minden kutatónak van egy rovarcsoportja, amellyel taxonómiai nézôpontból is kívánatos foglalkozni. Én, Soós Árpád rábeszélésére, a kabócákat választottam. Ezzel kutatói tevékenységem kettôs kötésben kezdôdött. Egyrészt a burgonyabogárral végeztünk kísérleteket, másrészt kabócákat gyûjtöttem, preparáltam és határoztam meg.
Az egyetemi tanszéki munkához képest, ami vérbeli terep-entomológia volt, itt az Osztály kutatói kísérleteket végeztek a fontosabb mezô- és kertgazdasági kártevôkkel. A burgonyabogár kitûnô kísérleti állatnak bizonyult, mert laboratóriumban, üvegházban és szabadban egyaránt nagy egyedszámban lehetett vizsgálatokat beállítani a különbözô fejlôdési alakokkal. Jermy Tibor ízig-vérig kísérletezô ember volt, telve jobbnál jobb intuíciókkal. Így mellette gyorsan elsajátítottam a kísérletes rovarökológiai módszereket. Munkánk 1952-tôl vett nagyobb lendületet, de az igazi experimentális munkára a Keszthelyen 1958 januárjában megnyílt laboratóriumban került sor, ahol már hatalmas üvegház, klímakamrák, különbözô fotoperiódusra beállítható, úgynevezett fotoboxok álltak rendelkezésre.
A burgonyabogáron kívül kísérletbe fogtunk nagy jelentôségû, szántóföldön és gyümölcsösben elôforduló kártevôket is (repcedarázs, alma- és szilvamoly stb.).
Az 1950-es években, az Osztályon cönológiai kutatások is folytak. Nagy Barnabás az 1940-es évek végén hozta magával Debrecenbôl ezt a cönológiai szemléletet. Az Osztályon Szelényi Gusztáv, mint születetten holisztikus látású kutató aztán megalkotta teljesen eredeti szünökológiai koncepcióját.
Ebben az idôszakban Jermy Tibor a biocönózisok produkcióbiológiai elméletével kapcsolatban
jelentetett meg alapvetô dolgozatokat.
Az 1960-as években az Osztályon új biológiai védekezési módszerek kidolgozására került sor, amelyek közül Nagy Barnabás témavezetésével és nemzetközi összefogással, a steril hím technikával (autocid módszer) foglalkozott az Osztály számos kutatója. Nagy Barnabás már 1957-ben (A növényvédelem idôszerû kérdései, 2:1–10) címû lapban megjelent dolgozatában hangsúlyozta az ökológiai látásmód fontosságát a kártevôk elleni védekezési módszerek kidolgozásában. Ebbe természetesen beletartozott a biológiai védekezés is. A dolgozatában leírtak nagyjából megegyeztek azzal, amit Stern és mtsai (1959, Hilgardia, 29: 81–101), integrált növényvédelmi módszer címszó alatt vezetett be a nemzetközi irodalomba.
Hogy milyen színvonalon folyt a munka az Osztályon, azt elôször Praha-Ruyne (1959) és Ivanka pri Dunaji (1961), majd Varsó és Krakkó (1962) intézeteiben járva mérhettem fel. Késôbb 1964–65-ben, több mint egy évig a franciaországi Versailles, Toulouse és Antibes egyetemein illetve agrozoológiai intézeteiben dolgoztam, de nyomát sem láttam annak a kísérletes rovarökológiai kutatási stílusnak, amelyet nálunk, az Állattani Osztályon dolgozó kutatók már az 1940-es évek vége, az 1950-es évek eleje óta végeztek. Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy európai viszonylatban is kiemelkedô munka folyt és jelenleg is folyik az Állattani Osztályon.
A kutatók egymáshoz való viszonya is olyan volt, ami elôsegítette a kiemelkedô eredmények megszületését. Ez a légkör határozta meg egész kutatói pályámat.
Ebbôl a környezetbôl kerültem 1978. január 1-jén a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Növényvédelmi Intézetébe. Remélem, sikerült áthoznom ebbôl az alkotó légkörbôl és munkastílusból sok mindent, ami az itt dolgozó kollégák tudományos elômenetelét és fokozatszerzését elôsegítette.
Összefoglalva, úgy érzem, hogy a NKI Állattani Osztályán eltöltött 26 esztendô alatt kialakult és magamba raktározott szemlélet határozta meg eddigi munkásságomat, ezért kezdtem a Sors különös kegyelmével e rövid vallomásom elsô mondatát. Mindig hálás szívvel gondolok volt osztálybeli kollégáim mindegyikére, akiktôl sokat tanultam.
Keszthely, 2005. október
Sáringer Gyula
az MTA rendes tagja
Növényvédelem 41 (12), 2005
Forrás: Növényvédelem
