Az északi mediterrán területekről származó zsályát már évszázadok óta termesztik mind gasztronómiai, mind pedig egészségügyi célokra. A mentafélék családjába tartozó orvosi zsálya (Salvia officinalis) egy különösen illatos, földes ízű gyógynövény. Kiváló különféle húsok ízesítéséhez, de persze egyéb ételek elkészítésekor is sok helyen alkalmazzák előszeretettel. Erős íze miatt elég csupán keveset használni belőle a kívánt hatás eléréséhez.
A zsálya (Salvia) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó növénynemzetség. A három génusz egyike, amiket közönségesen zsálya néven említenek. A köznyelvben a „zsálya” szó általában az orvosi zsálya (Salvia officinalis) nevű fajra utal, de a kettős nevezéktan szabályai szerint bármely zsályafajra utalhatunk. A nemzetségbe kb. 700-900 faj tartozik, melyek között évelő és egyéves lágy szárú növények, cserjék is megtalálhatók. A nemzetség eredete, egyben biodiverzitásának központja Közép-, illetve Délnyugat-Ázsia területére tehető. Egyes fajait dísznövénynek, másokat gyógynövénynek termesztik. A dísznövényként használt fajokra általában a Salvia néven hivatkoznak.
De mi a helyzet az gyógyhatással? A zsályát tartják az egyik leghatékonyabb gyógynövénynek (erről árulkodik az „orvosi” megnevezés is). A történelem során a csonttörésektől és sebektől kezdve a gyomorproblémákon és légszomjon keresztül a memóriazavarok kezeléséig mindenre használták már. Szürkészöld leveleinek és csinos, lilás rózsaszín virágainak köszönhetően a zsálya díszként és kerti növényként is megállja a helyét ¬– alkalmas ágyásba és növénytartóba való ültetésre is.
A zsálya teljesen napos (vagy legfeljebb félárnyékos) helyen érzi magát a legjobban. Magról 90-100, palántaként való kiültetését követően pedig 70-75 napra van szüksége az éretté váláshoz. 30-75 centiméter magasra nő meg. Érdemes 45-60 centiméterre ültetni őket egymástól, ha egyszerre többet is el szeretnél helyezni egy ágyásban, vagy növénytartóban, a sorok között 60-90 centiméter távot ajánlott hagyni. A következő oldalon pedig mindent megtudhattok a zsálya termesztéséről!
A zsálya számára egy teljesen napos helyet érdemes választani, de félárnyékban is megmarad. A talaj mindenképpen legyen jó vízelvezetésű, és tápanyagokban gazdag, ezért ajánlott egy jó adag komposztot, vagy baromfitrágyát beleforgatni ültetés előtt. A zsályamagok nem tűrik jól a tárolást, ráadásul nehezen is csíráznak ki. Ha magról szeretnél zsályát nevelni, akkor akár két évet is várnod kell majd, míg teljesen kifejlődik. A legtöbb kertész éppen ezért inkább dugványozással vagy szétválasztással szaporítja zsályáit. Amennyiben a magokat beltérben ülteted el, érdemes növénytermesztő lámpák alá helyezni azokat 6-8 héttel az utolsó várható fagy előtt. A magvak nagyjából 3 hét alatt csíráznak majd ki. Miután az utolsó fagy is elmúlik, kiültetheted palántáidat a szabadba. Legalább 60cm-re helyezd őket egymástól. 3-5 évente válaszd szét őket, hogy biztosítsd számukra az egészséges, szapora növekedést. A zsálya egészen -34°C-ig hidegtűrő. Télen vágd vissza a leveleit és takard be egy vastag réteg talajtakaróval a gyökérzónát, hogy megvédd a gyökereket a fagyástól.
A háznélküli csigák és a takácsatkafélék csupán néhány azon közönséges kerti kártevők közül, amelyek a zsályát megtámadhatják. Tartsd szemmel növényeidet, és mindig a legkevésbé mérgező lépést válaszd ellenük. Igyekezz minden gyomot és kerti hulladékot eltávolítani az ágyásaidból és az azok körüli területről. A menthetetlen növényektől minél előbb szabadulj meg – helyezd őket jól zárható zacskóba, majd a kukába. Ha rovarproblémáid vannak, akkor egy megoldás külön erre a célra vásárolható rovarokat szerezni, és kiengedni őket a zsályáid körül. Zsályáidat gombás fertőzések is veszélyeztethetik – ezen problémák megelőzéséhez és megfékezéséhez az alábbiakat érdemes figyelembe venni:
A kiültetést követő egy év során igyekezz ne túl sok levelet levágni a zsályáról – a későbbi években szükség szerint szüretelheted majd. A zsálya frissen a legjobb, de persze tárolható is. A szárított zsálya íze más, mint a frissé, és valamivel intenzívebb is. A szárításhoz a levágott szárakat csokorba kell kötni, és fejjel lefelé felakasztani egy sötét, jól szellőző szobában. Amikor megszáradtak, távolítsd el a leveleket a szárakról, és egészben tárold őket. A magokat akkor szüretelheted, amikor a virágok barnulni és száradni kezdenek. Amikor a virágfejek teljesen kiszáradtak, óvatosan törd szét őket kézzel, és válogasd ki a magokat.
A csipkebogyó hatása régóta foglalkoztatja az embereket, hiszen ez a vadrózsa gyümölcse már a népi gyógyászatban is kiemelt szerepet kapott. Ma is népszerű alapanyaga gyógyteáknak, étrend-kiegészítőknek és természetes szépítőszereknek. Tele van értékes vi...
Az aloe vera gondozása egyszerű és egy igazi csodanövény, amelyet évezredek óta használnak gyógyászati és kozmetikai célokra. Nemcsak gyönyörű, de hasznos is: a leveléből nyert gél nyugtatja a bőrt, csökkenti a gyulladást, és még kisebb égési sérülések ke...
Amikor a kertünkben megjelenik néhány ismeretlen növény, gyakran reflexből gyomként kezeljük őket. Pedig sokszor éppen ezek az elhanyagolt növények rejtenek magukban évszázados gyógyító erőt. Bár első pillantásra talán gaznak tűnnek, valójában értékes gyó...