Mit szólnának a szülők, nagyszülők, pedagógusok, ha a járókelők „szeretet” címén csokit, chipset, popcornt adnának az udvaron, a játszótéren játszadozó ovisoknak, kisgyerekeknek? Ők ugyan úgy kiszolgáltatottak a felnőtteknek, mint a vízimadarak az embereknek. Meg kellene értenünk, hogy a vadon élő állatoknak nem a "szeretetünkre", hanem értő, a saját szabályaik szerint élni hagyó, szemlélődő tiszteletünkre van, lenne szükségük! Éppen ezért a vízimadarak esetében a SOHA, SEHOL, SEMMIVEL NE ETESSÜK őket alapelv betartása jelenti az egyedül helyes magatartást.
Miért ne etessük a vízimadarakat?
A hosszú időn át tartó, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen táplálék megbetegíti a madarakat, ez a betegség az úgynevezett angyalszárny-betegség. Legfőképpen a fehér kenyér tele van kalóriával, tápértéke viszont szinte semmi, a madarakat eltelíti, így nem fognak keresni hasznos táplálékot. Ha pedig rendszeresen ezt eszik, függővé és alultáplálttá válnak. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mintha mi is csak chipset ennénk minden nap. A betegség arról kapta a nevét, hogy a madarak szárnya eldeformálódik.
A függőség mellett ezzel az etetéssel kikapcsoljuk a téli túléléshez szükséges vonulási viselkedést is, ezzel növeljük a zsúfoltságot, ami a madarak közt agressziót szül, ebből pedig veszélyes sérülések keletkeznek.
Az etetéssel elősegítjük a fertőző betegségek terjedését, ami óriási kockázatot jelent, különösen a madárinfluenzával kapcsolatban. Ráadásul a környezetet is szennyezzük, a vizek szervesanyag-terhelését növeljük, ebből következően még nagyobb lesz az elmocsarasodás.
Ha ez még nem lenne elég, elmondom azt is, hogy a madarakkal való érintkezés az emberekre nézve is veszélyt jelent. Egy szó, mint száz, ideje lenne végre, ha mindenkiben tudatosulna ez a dolog: a vadon élő állatokra nem a szeretetünkre, hanem értő, a saját szabályaik szerint élni hagyó, szemlélődő tiszteletünkre van, lenne szükségük! Éppen ezért az alapelv: SOHA, SEHOL, SEMMIVEL NE ETESSÜK a vízimadarakat!
Videó a témáról ITT!
Forrás: www.mme.hu
