Veszélyben a lombos és tűlevelű fáink

Az utóbbi években egyre inkább fenyegetővé válik három kártevő. Ezek a világ legtávolabbi részeiről indultak útjukra, és eljutottak Európába is. Az egyik rettegett kártevő a fenyőrontó fonálféreg (Bursaphelenchus xylophilus) a fenyves cincér (Monochamus) fajok emésztőrendszerében vándorol, míg ki nem ürül a fenyőfára. Észak-Amerikából indult ki a fertőzés, majd átkerült Japánba és onnan a környező országokba.

 

A másik két kártevő, az ázsiai hosszúcsápú cincérekhez tartozó ázsiai hosszúcsápú cincér (Anoplophora glabripennis) és az ázsiai citruscincér (Anoplophora chinensis) a Távol-Keletről (Kínából, Koreából, Japánból) Észak-Amerikába terjed. Az előbbi már megtelepedett az USA néhány államában, az utóbbi még csak Hawai szigetén károsít.

Nevéhez hűen a fenyőféléket károsítja. Egy tartályláda, raklap, rekesz, ha fenyőfából készült, a fenyőrontó fonálféreggel lehet fertőzött. A fonálféreg a fiatal hajtásokat rágó fenyőcincérekkel jut be az egészséges fákba. A tűlevelek elszíneződnek, megsárgulnak, megbarnulnak, a hajtások elhervadnak, a gyantafolyás megszűnik. A tünetek megjelenését követő másfél-három hónapban a fa teljesen kiszárad.

 

A fenyőrontó fonálféreg (Bursaphelenchus xylophilus) akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor 1999-ben megjelent Portugáliában. Portugáliában adottak voltak a megfelelő környezeti viszonyok, általa kedvelt fenyőerdők és a terjedésére alkalmas európai cincérfajok voltak. Nem sikerült hatékonyan fellépni ellene, ezért megtelepedett és rohamosan terjedt, 2008-ra pedig az egész ország fertőzötté vált. A portugál faanyagszállítmányokban és fa csomagolóanyagokban egyes európai államok növény-egészségügyi hatóságai sok esetben találtak fertőzött termékeket. Ennek ellenére mégis tovább terjedt Spanyolországra és megjelent egy fenyőállományban.

 

Portugáliában a fertőzési gócok körzetében nagy, több százezer hektárnyi fenyőerdő területeket vágtak ki a továbbterjedés meggátlására, de nem sikerült elég hatékonyan fellépni a fertőzés ellen. A rendkívül összehangolt, minden tartományra kidolgozott spanyol intézkedési program remélhetőleg megállítja majd a fenyőrontó fonálféreg további terjedését.  

Európába elsősorban fa csomagolóanyaggal került be. Minden olyan Kínából, Japánból vagy Koreából érkező áruval bejöhet a kártevő, amelynek csomagolóanyaga a cincér tápláléka. Ilyenek a juhar, nyár, fűz, szil, akác, eperfa vagy a vadgesztenye. Már többször bukkant fel az Európai Unió országaiban úgy, mint Ausztriában, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban, Olaszországban és Belgiumban.

A három ismertetett kártevő közül a legnagyobb az ázsiai hosszúcsápú cincér. Jelentős veszélyt jelent az európai erdőkre, mivel a 2000-es Olaszország, Lombardiai megjelenése óta a populációt nem sikerült felszámolni. A citruscincérrel ellentétben nem faanyagokkal, hanem élő fákkal hurcolható be. Jó tűrőképessége miatt a skandináv országok kivételével bármely európai ország erdeiben jól érezheti magát.

 

A kártevő kifejlett egyede 2-4 cm hosszú. A fekete-fehér pöttyös cincér a hazai fajokkal szemben kifejezetten feltűnő. Különösen a hím, melynek csápja kétszerese a testhosszának, míg a nőstényé alig haladja meg a testhosszát. Maga a kifejlett egyed nem sokáig látható, csak a nyári hónapokban, amikor a fiatal hajtások zsenge kérgén táplálkozik.

 

A nőstény, állkapcsával felhasítja a kérget és általában 70 db tojást rak le. A kifejletten, 5-6 centiméteres lárvák járatokat vájnak a gyökerekbe és a fatörzs alsó részeibe. Ezekben a járatokban egy vagy két telet töltenek, majd tavasszal a kéregfelszín közelében bebábozódnak. A kártételt a táplálkozási járatok okozzák. A faszövetbe mélyen benyúlva csökkentik a fa stabilitását és megzavarják a nedv- és tápanyagszállítást. A fa ennek következtében elpusztul a kiszáradástól, vagy a sebeken elterjedő gombafertőzésektől.