Ha az üvegházhatásra és az ezzel járó, az emberi tevékenység által fokozódó globális felmelegedésre gondolunk, az üvegházhatás az éghajlatváltozás egyik központi gondolata, és annak egyik legfontosabb előfeltétele. De pontosan mit is jelent ez a kifejezés? Az általános fogalmakra talán a környezetvédelmi tanulmányainkból emlékszünk, de érdemes mélyebbre ásni.
Mi az üvegházhatás, és hogyan működik?
Az üvegházhatás olyan jelenség, amely során a bolygó légköre csapdába ejti a napsugarakat. Mivel ebben a helyzetben a hőenergia egy részét a légkör visszaveri, a felszín és az alsó légkör hőmérséklete magasabb, mint légkör nélkül lenne.
A Föld légkörének természetes üvegházhatása döntő fontosságú volt az élet evolúciója szempontjából, és ennek eredményeképpen a vízi élet az idők során kifejlesztette a szárazföld meghódításának képességét. Ennek eredményeként az üvegházhatás bizonyos mértékig hasznos; nélküle a bolygó átlaghőmérséklete 15 °C helyett -18 °C lenne.
Mi okozza az üvegházhatást?
Az üvegházhatás egy természetes jelenség, amely a bolygók légkörét alkotó gázok hatására jön létre. A Föld jelenlegi dilemmája az, hogy az üvegházhatás, valamint az általa okozott globális felmelegedés mértéke az emberi beavatkozás eredményeként veszélyezteti a növényvilágot, az állatokat, az emberiséget és lényegében a bolygó jövőjét.
Az üvegházhatás azt mondja ki, hogy a bolygó felszíne a rá érkező napfény mintegy felét elnyeli. A napfény hőenergiává alakul, amely aztán infravörös sugárzás formájában próbál távozni. Ennek egy részét azonban a légkör üvegházhatású gázokból álló rétege akadályozza, így a hőenergia visszatartódik és távozik.
Mik is pontosan az üvegházhatású gázok?
A vízgőz a legfontosabb üvegházhatású gáz, amely az üvegházhatás 36-70 százalékáért felelős, ezt követi a szén-dioxid (9-26 százalék), a metán (4-9 százalék), az ózon (3-7 százalék) és a dinitrogén-oxid hasonló arányban. Ezeken kívül léteznek még más, úgynevezett fluorozott szénhidrogének is, bár ezek jóval ritkábban fordulnak elő.
A legnagyobb aggodalom ezekkel a gázokkal kapcsolatban jelenleg (és évek, évtizedek óta) a szén-dioxid és a metán kibocsátásának mennyisége, amelyek légköri koncentrációja az emberi tevékenység következtében jelentősen megnövekedett. A szén-dioxid, amely az ember által okozott üvegházhatás több mint 60%-áért felelős, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével kerül a légkörbe.
Az ipari forradalom jelentős fordulópontot jelent ebben a folyamatban: A szén-dioxid szintje az azt megelőző 10 000 évben csak 10%-kal változott, azóta viszont a légkörben lévő szén-dioxid aránya több mint 30%-kal emelkedett, és most magasabb, mint az elmúlt 800 000 (!) évben bármikor.
A metán, amely az üvegházhatás mintegy 20%-át teszi ki, egy másik fontos üvegházhatású gáz. Természetes úton is kerülhet a légkörbe, de az emberi tevékenységnek jelentős hatása van rá: a légköri metánszint növekedéséhez leginkább a bányászat, az állattenyésztés (főként a szarvasmarha-tenyésztés) és a rizstermesztés járul hozzá, de a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével is kibocsátásra kerülhet. Mint üvegházhatású gáz, hússzor erősebb, így sokkal károsabb és potenciálisan károsabb a környezetre, mint a szén-dioxid.
