A rekonstrukció
Tudott dolog, hogy a minden szempontra kiterjedően jól megtervezett és szakszerűen kivitelezett, ill. ugyancsak szakszerűen üzemeltetett állattartó telep műszaki megoldásai - a telep gépei és épületei - is fokozatosan elhasználódnak. Ez a természetes folyamat hibamegelőző tevékenység nélkül üzemzavarokhoz vezethet.
A telepi fenntartási tevékenység részeként elvégzett karbantartásoknak és javításoknak elsősorban az a feladata, hogy ezeket az üzemzavarokat megelőzzék, mert állattartó telepeken a megszokott üzemeltetési rendtől való eltérés - az állatokban kialakult feltételes reflexek megzavarása miatt - több napon át is tapasztalható termeléskiesést eredményez(het).
A rekonstrukció
Tudott dolog, hogy a minden szempontra kiterjedően jól megtervezett és szakszerűen kivitelezett, ill. ugyancsak szakszerűen üzemeltetett állattartó telep műszaki megoldásai - a telep gépei és épületei - is fokozatosan elhasználódnak. Ez a természetes folyamat hibamegelőző tevékenység nélkül üzemzavarokhoz vezethet.
A telepi fenntartási tevékenység részeként elvégzett karbantartásoknak és javításoknak elsősorban az a feladata, hogy ezeket az üzemzavarokat megelőzzék, mert állattartó telepeken a megszokott üzemeltetési rendtől való eltérés - az állatokban kialakult feltételes reflexek megzavarása miatt - több napon át is tapasztalható termeléskiesést eredményez(het).
Feltételezve a tervszerű hibamegelőző karbantartások elvégzését, néhány éves üzemelés után eljön az ideje az elhasználódott műszaki berendezések korszerűsítésének. Az elavult vagy a már indokolatlanul gyakori karbantartást, ill. javítást igénylő (megbízhatatlan) gépeket újakra, s egyben korszerűbbekre cserélik. Közben természetesen a technológiák fejlesztése is zajlik, s bekövetkezik egy olyan időpont is, amikor a szóban lévő istállót vagy telepet a korábban alkalmazott technológiák (elsősorban a tartástechnológiák) elavultsága miatt kell mindkét területre (technológiai és műszaki megoldásokra) kiterjedően korszerűsíteni, ill. rekonstruálni. A rekonstrukciók során a technológiák korszerűsítésén van a hangsúly, s erre általában a gépek élettartamának 2-3-szorosát kitevő 20-25 évenként szokott sor kerülni. Mindez egy természetes folyamatnak tekinthető, mint azt az 1. ábra mutatja, s probléma csak akkor keletkezik, ha az esedékes korszerűsítési teendők elmaradnak, és ezáltal az üzemeltetési rendellenességek halmozódnak.
A rekonstrukció tehát a termelés műszaki feltételrendszerének folyamatos korszerűsítését biztosító tevékenység, amely mindenkor nagyobb jelentőséggel bír, mint az új beruházások.
A régi épületek és telepek rekonstrukcióinak tervezésekor a cél az, hogy az új istállókban és telepeken alkalmazott korszerű technológiai és technikai megoldásokból minél többet megvalósítsanak.
Ez azonban általában csak bizonyos - részben műszaki, részben ökonómiai - kompromisszumokkal oldható meg.
A műszaki jellegű kompromisszumok egyfelől azzal függnek össze, hogy az épületek és a bennük megvalósított tartástechnológiai, ill. műszaki megoldások nem azonos élettartamúak, másfelől azzal, hogy a különböző műszaki és tartástechnológiai megoldások helyigénye sem azonos.
Az ökonómiai kompromisszum pedig azzal függ össze, hogy a meglévő istállók és telepek arra alkalmas műszaki megoldásait a termelésben még hasznosítandó értéknek tekintve olyan rekonstrukciós terveket kell készíteni, amelyek az ökonómiai szempontokat helyezik előtérbe. A korszerűségnek nem feltétele pl. az, hogy egy-egy telep minden istállójában azonos technológiai és műszaki megoldások legyenek. Amire viszont törekedni kell, az az azonos üzemeltetéstechnológia és a környezetvédelem.
Mindenből az következik, hogy új istállót vagy telepet építeni csak ott és akkor lesz indokolt, ahol régi istálló vagy telep nem volt, vagy annak állapota miatt a rekonstrukció már többe kerülne, mint az új építése.
Ezt a megállapítást az utóbbi évek gyakorlata igazolja is, mivel az állattartó telepi beruházások - csaknem kivétel nélkül - kapacitás bővítésével együtt járó teleprekonstrukcióként valósultak meg.
Jellemzővé vált - különösen a szarvasmarha tartásban -, hogy az ún. termelő épületeket (pl. fejőstehenek istállói és a fejőházak vagy a sertéstartásban a hizlaló istállók és a takarmány-előkészítők) kompromisszum mentesen, a legkorszerűbb tartástechnológiák alkalmazásával új épületekben helyezik el, s az így létrejövő nagyobb telepek egyéb funkcióit (szarvasmarha tartásban, pl. elletés, borjúnevelés vagy a szárazon álló tehenek elhelyezése) a meglévő istállók rekonstrukciójával "illesztik" az új tartástechnológiához.
A nagyobb (nagy nagyüzemi) állattartó telepek korszerűsítésére várhatóan a jövőben is ez lesz a jellemző, s az ún. "zöldmezős" beruházásra csak kivételesen kerül sor, mivel van elegendő rekonstrukcióra alkalmas ilyen telep.
A kisebb méretű állattartó telepek (pl. árutermelő családi farmok) esetében viszont e tekintetben fordított a helyzet, mert egyrészt rekonstrukcióra alkalmas kisüzemi istállók lényegében nincsenek, másrészt a megváltozott körülmények miatt (pl. vidéki településszerkezet, környezetvédelem) a régi magánistállók helyén nem is létesülhetnek.
Az üzemeltetés és üzemfenntartás
Összeállításunk az állati termékek előállítási technológiáinak, főként pedig azok műszaki tényezőinek részletes leírását és értékelését is tartalmazza. Ezért összefoglaló jelleggel azokat a kérdéseket tekintjük át, amelyek kapcsolódnak az állattartó telepek üzemeltetéséhez. Ezek:
- üzemeltetés és üzemfenntartás,
- munka- és környezetvédelem.
Az állattartási gépek egyik fontosabb sajátossága (üzemeltetési és üzemfenntartási szempontból egyaránt) az a higiéniai többletkövetelmény, amely az élő szervezetekkel való kapcsolatból következik. Csak olyan konstrukciók alkalmazhatók, amelyek könnyen és jó hatásfokkal tisztíthatók és fertőtleníthetők.
Különösen fontos ez azon gépeknél (pl. fejőgépek, nyírógépek, tömőgépek), amelyek közvetlen kapcsolatba kerülnek az állatok testével is. Használatuknál az állatok kímélése különleges igényként szerepel.
További lényeges sajátosságnak kell tekinteni - más mezőgazdasági gépekhez viszonyítva - a megbízhatósági többletkövetelményeket. Az állattartó telepek ugyanis folyamatosan üzemelnek, s a munkarend által meghatározott időpontokban a gépeknek működőképeseknek kell lenniük. Ez a szempont az üzemeltetési technológia, ill. az üzemfenntartási rendszer kidolgozásakor is figyelembe veendő. Sőt, ennek a telepek tervezésére nézve is van konzekvenciája, pl. bizonyos tartalék kapacitások biztosítása tekintetében.
Az állattartási gépek, ill. állattartó telepek üzemeltetése akkor tekinthető megfelelőnek, ha az üzemeltetési technológia által előírt munkákat (munkafolyamatokat) az állatok zavarása nélkül, az előírt időben és sorrendben pontosan végrehajtják. Ennek legfontosabb előfeltételei:
- az üzemfenntartás megfelelősége,
- az alkalmazott technikai színvonalnak megfelelően képzett munkaerő alkalmazása.
Az üzemfenntartás komplex fogalom, amely a termelés végrehajtásához szükséges eszközök állagának, állapotának megóvását, helyreállítását, valamint a tényleges állapot megállapítását és értékelését jelenti. Állattartó telepek esetében ez a tevékenység az épületekre, közművekre és a gépekre, ill. berendezésekre terjed ki.
Ezek közül a leglényegesebb a víz- és energiaellátó rendszer, valamint az egyes technológiákhoz tartozó gépek és műszaki berendezések megfelelő műszaki állapotának fenntartása. Az üzemfenntartáshoz, a karbantartási és javítási feladatok elvégzéséhez célszerű karbantartó szerelők alkalmazása. E szerelők ne csak hibaelhárítást végezzenek, hanem tervszerű karbantartással a váratlan üzemzavarokat megelőzve biztosítsák az adott berendezés, ill. a telep zavartalan működését.
Nagyon fontos, hogy az adott gép vagy berendezés gépkönyvében, kezelési és karbantartási utasításában előírt összes műveletet, feladatot végrehajtsák a karbantartás során, meghatározott időpontban és ismétlődő jelleggel. Gondoskodni kell a karbantartási, javítási segédanyagok (pl. kenőanyagok, pótalkatrészek) utánpótlásáról, de biztosítani kell a megfelelő szerszámokat és célműszereket is.
Természetesen valamennyi bonyolult karbantartási és javítási feladatra nem rendezkedhet be az üzem. A nagyobb szakértelmet és műszaki felkészültséget (pl. készülékeket és műszereket) igénylő feladatok ellátásra hazánkban jelenleg is megfelelő szervizhálózat áll rendelkezésre (pl. fejőgépszervizek, hűtőgép szervizek, fűtő- és klimatizáló berendezések szervize stb.). E szervizek szolgáltatás formájában látják el a javítási és karbantartási feladatokat. Ez mind a garanciális, mind az azon túli munkákra vonatkozik. A szervizek további jellemzője, hogy központi és területi raktáraik mellett kihelyezett konszignációs raktárakat is létesítettek, ami a zavartalan alkatrészellátást biztosítja. Az alkatrész-biztosítás mellett egyre több szerviz rendezkedett be fődarabok, elhasználódott alkatrészek felújítására is. Ezek igénybevétele a javítási és karbantartási költségeket csökkentheti.
Az állattartó telepi üzemfenntartás fontosságát az EU állatvédelmi törvényei az eddigieknél is hangsúlyosabbá teszik. Előírják pl. az olyan automatikus jelző és riasztó rendszerek beépítését az istállókba, amelyek pl. tűzveszély vagy bármilyen üzemzavar esetén - különös tekintettel a mikroklímát szabályozó berendezésekre - azonnali beavatkozások szükségességét jelzik. Nyilvánvalóan az is üzemfenntartási feladat, hogy ezek a jelzők, ill. riasztók megbízhatóan működjenek.
(forrás: Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, 1998, Állattartási technika, 735-738. o.)
A könyv a Szaktudás Kiadó Ház Rt. címén megvásárolható: 1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 36/b.
Tudott dolog, hogy a minden szempontra kiterjedően jól megtervezett és szakszerűen kivitelezett, ill. ugyancsak szakszerűen üzemeltetett állattartó telep műszaki megoldásai - a telep gépei és épületei - is fokozatosan elhasználódnak. Ez a természetes folyamat hibamegelőző tevékenység nélkül üzemzavarokhoz vezethet.
A telepi fenntartási tevékenység részeként elvégzett karbantartásoknak és javításoknak elsősorban az a feladata, hogy ezeket az üzemzavarokat megelőzzék, mert állattartó telepeken a megszokott üzemeltetési rendtől való eltérés - az állatokban kialakult feltételes reflexek megzavarása miatt - több napon át is tapasztalható termeléskiesést eredményez(het).
Feltételezve a tervszerű hibamegelőző karbantartások elvégzését, néhány éves üzemelés után eljön az ideje az elhasználódott műszaki berendezések korszerűsítésének. Az elavult vagy a már indokolatlanul gyakori karbantartást, ill. javítást igénylő (megbízhatatlan) gépeket újakra, s egyben korszerűbbekre cserélik. Közben természetesen a technológiák fejlesztése is zajlik, s bekövetkezik egy olyan időpont is, amikor a szóban lévő istállót vagy telepet a korábban alkalmazott technológiák (elsősorban a tartástechnológiák) elavultsága miatt kell mindkét területre (technológiai és műszaki megoldásokra) kiterjedően korszerűsíteni, ill. rekonstruálni. A rekonstrukciók során a technológiák korszerűsítésén van a hangsúly, s erre általában a gépek élettartamának 2-3-szorosát kitevő 20-25 évenként szokott sor kerülni. Mindez egy természetes folyamatnak tekinthető, mint azt az 1. ábra mutatja, s probléma csak akkor keletkezik, ha az esedékes korszerűsítési teendők elmaradnak, és ezáltal az üzemeltetési rendellenességek halmozódnak.
A rekonstrukció tehát a termelés műszaki feltételrendszerének folyamatos korszerűsítését biztosító tevékenység, amely mindenkor nagyobb jelentőséggel bír, mint az új beruházások.
A régi épületek és telepek rekonstrukcióinak tervezésekor a cél az, hogy az új istállókban és telepeken alkalmazott korszerű technológiai és technikai megoldásokból minél többet megvalósítsanak.
Ez azonban általában csak bizonyos - részben műszaki, részben ökonómiai - kompromisszumokkal oldható meg.
A műszaki jellegű kompromisszumok egyfelől azzal függnek össze, hogy az épületek és a bennük megvalósított tartástechnológiai, ill. műszaki megoldások nem azonos élettartamúak, másfelől azzal, hogy a különböző műszaki és tartástechnológiai megoldások helyigénye sem azonos.
Az ökonómiai kompromisszum pedig azzal függ össze, hogy a meglévő istállók és telepek arra alkalmas műszaki megoldásait a termelésben még hasznosítandó értéknek tekintve olyan rekonstrukciós terveket kell készíteni, amelyek az ökonómiai szempontokat helyezik előtérbe. A korszerűségnek nem feltétele pl. az, hogy egy-egy telep minden istállójában azonos technológiai és műszaki megoldások legyenek. Amire viszont törekedni kell, az az azonos üzemeltetéstechnológia és a környezetvédelem.
Mindenből az következik, hogy új istállót vagy telepet építeni csak ott és akkor lesz indokolt, ahol régi istálló vagy telep nem volt, vagy annak állapota miatt a rekonstrukció már többe kerülne, mint az új építése.
Ezt a megállapítást az utóbbi évek gyakorlata igazolja is, mivel az állattartó telepi beruházások - csaknem kivétel nélkül - kapacitás bővítésével együtt járó teleprekonstrukcióként valósultak meg.
Jellemzővé vált - különösen a szarvasmarha tartásban -, hogy az ún. termelő épületeket (pl. fejőstehenek istállói és a fejőházak vagy a sertéstartásban a hizlaló istállók és a takarmány-előkészítők) kompromisszum mentesen, a legkorszerűbb tartástechnológiák alkalmazásával új épületekben helyezik el, s az így létrejövő nagyobb telepek egyéb funkcióit (szarvasmarha tartásban, pl. elletés, borjúnevelés vagy a szárazon álló tehenek elhelyezése) a meglévő istállók rekonstrukciójával "illesztik" az új tartástechnológiához.
A nagyobb (nagy nagyüzemi) állattartó telepek korszerűsítésére várhatóan a jövőben is ez lesz a jellemző, s az ún. "zöldmezős" beruházásra csak kivételesen kerül sor, mivel van elegendő rekonstrukcióra alkalmas ilyen telep.
A kisebb méretű állattartó telepek (pl. árutermelő családi farmok) esetében viszont e tekintetben fordított a helyzet, mert egyrészt rekonstrukcióra alkalmas kisüzemi istállók lényegében nincsenek, másrészt a megváltozott körülmények miatt (pl. vidéki településszerkezet, környezetvédelem) a régi magánistállók helyén nem is létesülhetnek.
Az üzemeltetés és üzemfenntartás
Összeállításunk az állati termékek előállítási technológiáinak, főként pedig azok műszaki tényezőinek részletes leírását és értékelését is tartalmazza. Ezért összefoglaló jelleggel azokat a kérdéseket tekintjük át, amelyek kapcsolódnak az állattartó telepek üzemeltetéséhez. Ezek:
- üzemeltetés és üzemfenntartás,
- munka- és környezetvédelem.
Az állattartási gépek egyik fontosabb sajátossága (üzemeltetési és üzemfenntartási szempontból egyaránt) az a higiéniai többletkövetelmény, amely az élő szervezetekkel való kapcsolatból következik. Csak olyan konstrukciók alkalmazhatók, amelyek könnyen és jó hatásfokkal tisztíthatók és fertőtleníthetők.
Különösen fontos ez azon gépeknél (pl. fejőgépek, nyírógépek, tömőgépek), amelyek közvetlen kapcsolatba kerülnek az állatok testével is. Használatuknál az állatok kímélése különleges igényként szerepel.
További lényeges sajátosságnak kell tekinteni - más mezőgazdasági gépekhez viszonyítva - a megbízhatósági többletkövetelményeket. Az állattartó telepek ugyanis folyamatosan üzemelnek, s a munkarend által meghatározott időpontokban a gépeknek működőképeseknek kell lenniük. Ez a szempont az üzemeltetési technológia, ill. az üzemfenntartási rendszer kidolgozásakor is figyelembe veendő. Sőt, ennek a telepek tervezésére nézve is van konzekvenciája, pl. bizonyos tartalék kapacitások biztosítása tekintetében.
Az állattartási gépek, ill. állattartó telepek üzemeltetése akkor tekinthető megfelelőnek, ha az üzemeltetési technológia által előírt munkákat (munkafolyamatokat) az állatok zavarása nélkül, az előírt időben és sorrendben pontosan végrehajtják. Ennek legfontosabb előfeltételei:
- az üzemfenntartás megfelelősége,
- az alkalmazott technikai színvonalnak megfelelően képzett munkaerő alkalmazása.
Az üzemfenntartás komplex fogalom, amely a termelés végrehajtásához szükséges eszközök állagának, állapotának megóvását, helyreállítását, valamint a tényleges állapot megállapítását és értékelését jelenti. Állattartó telepek esetében ez a tevékenység az épületekre, közművekre és a gépekre, ill. berendezésekre terjed ki.
Ezek közül a leglényegesebb a víz- és energiaellátó rendszer, valamint az egyes technológiákhoz tartozó gépek és műszaki berendezések megfelelő műszaki állapotának fenntartása. Az üzemfenntartáshoz, a karbantartási és javítási feladatok elvégzéséhez célszerű karbantartó szerelők alkalmazása. E szerelők ne csak hibaelhárítást végezzenek, hanem tervszerű karbantartással a váratlan üzemzavarokat megelőzve biztosítsák az adott berendezés, ill. a telep zavartalan működését.
Nagyon fontos, hogy az adott gép vagy berendezés gépkönyvében, kezelési és karbantartási utasításában előírt összes műveletet, feladatot végrehajtsák a karbantartás során, meghatározott időpontban és ismétlődő jelleggel. Gondoskodni kell a karbantartási, javítási segédanyagok (pl. kenőanyagok, pótalkatrészek) utánpótlásáról, de biztosítani kell a megfelelő szerszámokat és célműszereket is.
Természetesen valamennyi bonyolult karbantartási és javítási feladatra nem rendezkedhet be az üzem. A nagyobb szakértelmet és műszaki felkészültséget (pl. készülékeket és műszereket) igénylő feladatok ellátásra hazánkban jelenleg is megfelelő szervizhálózat áll rendelkezésre (pl. fejőgépszervizek, hűtőgép szervizek, fűtő- és klimatizáló berendezések szervize stb.). E szervizek szolgáltatás formájában látják el a javítási és karbantartási feladatokat. Ez mind a garanciális, mind az azon túli munkákra vonatkozik. A szervizek további jellemzője, hogy központi és területi raktáraik mellett kihelyezett konszignációs raktárakat is létesítettek, ami a zavartalan alkatrészellátást biztosítja. Az alkatrész-biztosítás mellett egyre több szerviz rendezkedett be fődarabok, elhasználódott alkatrészek felújítására is. Ezek igénybevétele a javítási és karbantartási költségeket csökkentheti.
Az állattartó telepi üzemfenntartás fontosságát az EU állatvédelmi törvényei az eddigieknél is hangsúlyosabbá teszik. Előírják pl. az olyan automatikus jelző és riasztó rendszerek beépítését az istállókba, amelyek pl. tűzveszély vagy bármilyen üzemzavar esetén - különös tekintettel a mikroklímát szabályozó berendezésekre - azonnali beavatkozások szükségességét jelzik. Nyilvánvalóan az is üzemfenntartási feladat, hogy ezek a jelzők, ill. riasztók megbízhatóan működjenek.
(forrás: Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, 1998, Állattartási technika, 735-738. o.)
A könyv a Szaktudás Kiadó Ház Rt. címén megvásárolható: 1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 36/b.
Forrás: Agrárágazat
