A sertéstartásban alkalmazott tartástechnológiák nagyobb változatosságot mutatnak, mint a szarvasmarha ágazatban.
A hagyományosnak tekinthető fűtetlen, kifutós épületben elhelyezett moslékos takarmányozási rendszerek a közelmúltig az "intenzív" tartás (mesterséges megvilágítású, klimatizált épületben, almozás nélküli tartás) irányában változtak (1. ábra).
A sertéstartásban alkalmazott tartástechnológiák nagyobb változatosságot mutatnak, mint a szarvasmarha ágazatban.
A hagyományosnak tekinthető fűtetlen, kifutós épületben elhelyezett moslékos takarmányozási rendszerek a közelmúltig az "intenzív" tartás (mesterséges megvilágítású, klimatizált épületben, almozás nélküli tartás) irányában változtak (1. ábra).
E telepek üzemeltetési tapasztalati kevés kivételtől eltekintve nem igazolták az "intenzív" tartástechnológiák korszerűségét. A túlzott gépesítés, a korrózió elleni hatásos védelem hiánya és az ebből következő gyakori üzemzavarok, továbbá az energiaigényesség és a hígtrágya elhelyezési "gondjai" új utak keresésére ösztönöztek.
Elkészültek az újabb kísérleti sertésistállók, és ezek kedvező tapasztalatai alapján megkezdődhetett a sertésistállók és telepek rekonstrukciója is. A 2-7. ábrák jól mutatják e folyamat egyes állomásait, ill. a technológiai és műszaki korszerűsítéseket.
A 2. ábrán a zárt istálló jelleg megtartása mellett megfigyelhető a természetes megvilágításra és szellőzésre való törekvés. A legszembetűnőbb változás az, hogy a nagy mennyiségű hígtrágyát eredményező lemosásos, ill. rácsos padozatok és gravitációs trágyacsatornák helyett almozható, trágyaletolást lehetővé tevő sík padozatok és nyitott mechanikus trágyaeltávolítású csatornák kerültek előtérbe.
A rekonstrukció során történt fontosabb változások:
bontás: - az épület teljes belső berendezése és padozata;
építés: - a trágyacsatorna felé lejtő padozat (lengőlapátos trágyakiszállítás),
- a kiscsoportos tartáshoz szükséges belső rekeszrendszer a kereszt vályúkkal.
Tartástechnológiai jellegű változás az utóbbi időben a természetes úton még jól szellőztethető, legfeljebb 12 m széles épületek alkalmazása.
Tapasztalható a száraztakarmányokat adagoló önetetők arányának csökkenése és a nedves takarmányok etetésének a térhódítása is. (A nedves takarmányokon belül gépesítési szempontból meg kell különböztetnünk a hosszabb csővezetéken is továbbítható folyékony (moslék), a mobil adagolókkal kijuttatható pépes és a helyben (vályúban) nedvesített takarmányokat.) A szélesebb épületeknél keresztvályús, a keskenyebb épületeknél hosszvályús megoldásokkal találkozhatunk. A keresztvályús megoldásra az egy állatra jutó minimális vályúhossz biztosítása miatt van szükség.
A 3. ábrán egy olyan példa látható, amikor egy - korábban önetetős szárazetetéses, középtrágyautas - sertésistállót keresztvályúsra és folyékony takarmányozásra, (beépített nedves keverő és takarmányszállító csőhálózat) építettek át. Egyidejűleg a közép-trágyaúton összegyűlő - esetleg kevés almot is tartalmazó - trágya eltávolítását is gépesítették (szárnylapáttal vagy traktoros tolólappal).
A rekonstrukció során történt fontosabb változások:
bontás: - az épület teljes belső szerkezete és padozata;
építés: - a trágyacsatorna felé lejtő padozat (szárnylapátos vagy tolólapos),
- kiscsoportos tartáshoz szükséges belső rekeszrendszer a keresztvályúkkal
- a nedves takarmányt keverő és kiosztó gépek beépítése.
A sertéstartásban alkalmazott tartástechnológiák között az eddigieken kívül (természetes szellőztetés és világítás; a hígtárgya mennyiségének a csökkentése vagy megszüntetése és az étrendileg kedvezőbb nedvestakarmányozás terjedése) olyan korszerűsítési irányzatok is megfigyelhetők, amelyek a szarvasmarhatartásban időközben beváltak és elterjedtek. Ezek lényege az istállói munkák mobil rendszerű gépesítése és az istállók zártságának megszüntetése, vagy különböző mértékű nyitottsága. Természetesen a különleges klímaigényű fiaztatók vagy előhizlalók e tekintetben más elbírálás alá esnek.
Az istállók nyitásával - a természetszerű tartáshoz való közelítéssel - megváltozik azok mikroklímája is, ami hatással lehet az alkalmazott takarmányozási technológiára. Ha a nyitás olyan mértékű, hogy szélsőséges körülmények között fagyveszély is fennállhat, akkor természetesen a nedves takarmányozás nem alkalmazható, és fagymentesített vagy temperált vizű itatókra van szükség.
A mobil gépekkel üzemeltetett sertésistállók egyik változatát a 4. ábrán láthatjuk.
Állattartási létesítményekhez a közelmúltban kifejlesztett faszerkezetű épületben kialakított sertésistálló vázlata látható a 4. ábrán, amelynél természetes szellőzés, önetetőkből száraz etetés, ill. almozásos tartástechnológia nyert alkalmazást. Az önetetők feltöltése mérleggel ellátott mobil adagoló kocsival, az almostrágya eltávolítása tolólappal történik.
Ha figyelembe vesszük, hogy az Európai Közösség országaiban már érvényben van egy olyan tartástechnológiai ajánlás, hogy minden állatférőhelyen biztosítani kell az egyidejű etetés feltételeit, akkor ez egy korszerű sertésistállónak tekinthető. Egyébként ismertek már olyan önetetők is, amelyek alkalmazásával ez a feltétel teljesíthető (pl. a legújabb üveghengeres, körvályús önetetők, amelyek a takarmányok nedvesítésére is alkalmasak). Ebben a zárt istállóban nedves takarmányozású technológia alkalmazására is lenne lehetőség, amikor is keresztvályús elrendezéssel biztosítható az egyidejű etetésfeltétele, a vályúkba pedig mérleggel ellátott mobil nedvestakarmány-kiosztó kocsival lehet a folyékony takarmányt adagolni.
A teljesen nyitott, természetszerű sertéstartást, színszerű épületben 5. ábrán látható megoldás szemlélteti.
Látható, hogy almozott padozaton, önetetőkből száraztakarmányozással és fagymentesített önitatókkal, továbbá szalmabálás téliesítéssel és megfelelő állatrotációval megvalósítható az energia- és beruházástakarékos sertéstartás is.
Az ábrán látható gépesítési megoldások közül egyedül a trágyaeltávolítás szárnylapátos megoldása kifogásolható, egyrészt a téli üzemeltetés (az esetleges lefagyás) nehézségei, másrészt a traktoros tolólapos megoldáshoz viszonyított nagyobb beruházási költsége miatt.
Hogy egy-egy sertéstelepen milyen korcsoportokat különítenek el, ill. milyen funkciójú állatférőhelyeket üzemeltetnek, arról a 6. ábrán látható sertéstelepi elrendezési rajz adhat tájékoztatást. Az elrendezési rajzról az is látható, hogy a különféle sertésistállókon kívül milyen más funkciójú épületekre és építményekre van szükség, amelyeknek a megtervezésében és üzemeltetésében az alkalmazott technológiáknak ugyancsak meghatározó szerepük van.
A szarvasmarha ágazathoz hasonlóan a 7. ábrán egy kisüzemi sertésistálló keresztmetszetének vázlatát láthatjuk. Ez a hagyományos sertéshizlalási technológiától csak abban tér el, hogy kívülről tölthető szárazdarás önetetőket alkalmaz. Tartástechnológiai szempontból összehasonlítva e megoldást az újabb nagyüzemi épületekben megvalósított tartástechnológiákkal, sok különbséget nem találunk. Más a helyzet természetesen az üzemeltetés technológiákkal, mivel a nagyüzemi istállók gépesítés nélkül nem képzelhetők el.
(forrás: Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, 1998, Állattartási technika, 722-727. o.)
A könyv a Szaktudás Kiadó Ház Rt. címén megvásárolható: 1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 36/b.
1. ábra. Zárt, klimatizált, önetetőkből - szárazetetéses, vízöblítéses trágyaeltávolítású hizlaló épületek a) önetetőkből szárazetetéses, b) ablak nélküli, padlóról szárazetetéses (1. kezelő út, 2. ráccsal fedett trágyacsatorna, 3. önetető, 4. önitató)
2. ábra. Hagyományos (önetetőkből - száraztakarmányozású, almozás nélküli) sertésistálló rekonstrukciójaként kialakított zárt keresztvályús, almozható, mobil gépes nedvestakarmányozású és stabil gépes trágyaeltávolítású középkezelő utas hizlaló keresztmetszetének vázlata (1. kezelő út, 2. nyitott trágyacsatorna, 3. keresztvályú)
3. ábra. Hagyományos (önetetős, almozás nélküli) sertésistálló rekonstrukciójaként kialakított: zárt, keresztvályús, almozható, nedvestakarmányozással és az almozás mértékétől függően stabil vagy mobil gépes trágyaletávolítással falmenti kezelőutas hizlaló (1. kezelő út, 2. traktoros áthajtást is lehetővé tevő trágyacsatorna, 3. folyékony takarmányokat keverő gép, 4. keresztvályú, 5. takarmányszállító körvezeték)
4. ábra. Fa szerkezetű, zárt, nagy ablakfelületű önetetőkből - szárazetetésű, almozható, mobil gépesítésű középkezelő utas hizlaló keresztmetszetének vázlata (1. kezelő út, 2. nyitott trágyacsatorna, 3. önetető, 4. önitató)
5. ábra. Egyoldalról nyitott, színszerű, téliesíthető, csővezetékből tölthető önetetőkkel, temperált vizű önitatókkal felszerelt, almozott hizlaló alaprajzának vázlata (1. közlekedő, 2. trágyacsatorna, 3. önetető, 4. ikerönetető, 5. itató, 6. előtároló tartály és behordó csiga, 7. szárnylapátos trágyaletávolító gép)
6. ábra. Rekonstrukcióval 5400 hízóférőhelyesre bővített sertéstelep (1. koca és kanszállás, 2. fiaztató, 3. előhizlaló, 4. utóhizlaló, 5. szúró-boncoló, 6. szociális épület, 7. takarmánykeverő, 8. siló, 9. szárító, 10. víztározó, 11. transzformátor, 12. trágyatelep, 13. hídmérleg)
7. ábra. Az újabb hazai ajánlatokból származó önetetőkből száraztakarmányozású nyitott, gépesítés nélküli kisüzemi sertéshizlaló keresztmetszetének vázlata (1. önetető, 2. önitató)
A hagyományosnak tekinthető fűtetlen, kifutós épületben elhelyezett moslékos takarmányozási rendszerek a közelmúltig az "intenzív" tartás (mesterséges megvilágítású, klimatizált épületben, almozás nélküli tartás) irányában változtak (1. ábra).
E telepek üzemeltetési tapasztalati kevés kivételtől eltekintve nem igazolták az "intenzív" tartástechnológiák korszerűségét. A túlzott gépesítés, a korrózió elleni hatásos védelem hiánya és az ebből következő gyakori üzemzavarok, továbbá az energiaigényesség és a hígtrágya elhelyezési "gondjai" új utak keresésére ösztönöztek.
Elkészültek az újabb kísérleti sertésistállók, és ezek kedvező tapasztalatai alapján megkezdődhetett a sertésistállók és telepek rekonstrukciója is. A 2-7. ábrák jól mutatják e folyamat egyes állomásait, ill. a technológiai és műszaki korszerűsítéseket.
A 2. ábrán a zárt istálló jelleg megtartása mellett megfigyelhető a természetes megvilágításra és szellőzésre való törekvés. A legszembetűnőbb változás az, hogy a nagy mennyiségű hígtrágyát eredményező lemosásos, ill. rácsos padozatok és gravitációs trágyacsatornák helyett almozható, trágyaletolást lehetővé tevő sík padozatok és nyitott mechanikus trágyaeltávolítású csatornák kerültek előtérbe.
A rekonstrukció során történt fontosabb változások:
bontás: - az épület teljes belső berendezése és padozata;
építés: - a trágyacsatorna felé lejtő padozat (lengőlapátos trágyakiszállítás),
- a kiscsoportos tartáshoz szükséges belső rekeszrendszer a kereszt vályúkkal.
Tartástechnológiai jellegű változás az utóbbi időben a természetes úton még jól szellőztethető, legfeljebb 12 m széles épületek alkalmazása.
Tapasztalható a száraztakarmányokat adagoló önetetők arányának csökkenése és a nedves takarmányok etetésének a térhódítása is. (A nedves takarmányokon belül gépesítési szempontból meg kell különböztetnünk a hosszabb csővezetéken is továbbítható folyékony (moslék), a mobil adagolókkal kijuttatható pépes és a helyben (vályúban) nedvesített takarmányokat.) A szélesebb épületeknél keresztvályús, a keskenyebb épületeknél hosszvályús megoldásokkal találkozhatunk. A keresztvályús megoldásra az egy állatra jutó minimális vályúhossz biztosítása miatt van szükség.
A 3. ábrán egy olyan példa látható, amikor egy - korábban önetetős szárazetetéses, középtrágyautas - sertésistállót keresztvályúsra és folyékony takarmányozásra, (beépített nedves keverő és takarmányszállító csőhálózat) építettek át. Egyidejűleg a közép-trágyaúton összegyűlő - esetleg kevés almot is tartalmazó - trágya eltávolítását is gépesítették (szárnylapáttal vagy traktoros tolólappal).
A rekonstrukció során történt fontosabb változások:
bontás: - az épület teljes belső szerkezete és padozata;
építés: - a trágyacsatorna felé lejtő padozat (szárnylapátos vagy tolólapos),
- kiscsoportos tartáshoz szükséges belső rekeszrendszer a keresztvályúkkal
- a nedves takarmányt keverő és kiosztó gépek beépítése.
A sertéstartásban alkalmazott tartástechnológiák között az eddigieken kívül (természetes szellőztetés és világítás; a hígtárgya mennyiségének a csökkentése vagy megszüntetése és az étrendileg kedvezőbb nedvestakarmányozás terjedése) olyan korszerűsítési irányzatok is megfigyelhetők, amelyek a szarvasmarhatartásban időközben beváltak és elterjedtek. Ezek lényege az istállói munkák mobil rendszerű gépesítése és az istállók zártságának megszüntetése, vagy különböző mértékű nyitottsága. Természetesen a különleges klímaigényű fiaztatók vagy előhizlalók e tekintetben más elbírálás alá esnek.
Az istállók nyitásával - a természetszerű tartáshoz való közelítéssel - megváltozik azok mikroklímája is, ami hatással lehet az alkalmazott takarmányozási technológiára. Ha a nyitás olyan mértékű, hogy szélsőséges körülmények között fagyveszély is fennállhat, akkor természetesen a nedves takarmányozás nem alkalmazható, és fagymentesített vagy temperált vizű itatókra van szükség.
A mobil gépekkel üzemeltetett sertésistállók egyik változatát a 4. ábrán láthatjuk.
Állattartási létesítményekhez a közelmúltban kifejlesztett faszerkezetű épületben kialakított sertésistálló vázlata látható a 4. ábrán, amelynél természetes szellőzés, önetetőkből száraz etetés, ill. almozásos tartástechnológia nyert alkalmazást. Az önetetők feltöltése mérleggel ellátott mobil adagoló kocsival, az almostrágya eltávolítása tolólappal történik.
Ha figyelembe vesszük, hogy az Európai Közösség országaiban már érvényben van egy olyan tartástechnológiai ajánlás, hogy minden állatférőhelyen biztosítani kell az egyidejű etetés feltételeit, akkor ez egy korszerű sertésistállónak tekinthető. Egyébként ismertek már olyan önetetők is, amelyek alkalmazásával ez a feltétel teljesíthető (pl. a legújabb üveghengeres, körvályús önetetők, amelyek a takarmányok nedvesítésére is alkalmasak). Ebben a zárt istállóban nedves takarmányozású technológia alkalmazására is lenne lehetőség, amikor is keresztvályús elrendezéssel biztosítható az egyidejű etetésfeltétele, a vályúkba pedig mérleggel ellátott mobil nedvestakarmány-kiosztó kocsival lehet a folyékony takarmányt adagolni.
A teljesen nyitott, természetszerű sertéstartást, színszerű épületben 5. ábrán látható megoldás szemlélteti.
Látható, hogy almozott padozaton, önetetőkből száraztakarmányozással és fagymentesített önitatókkal, továbbá szalmabálás téliesítéssel és megfelelő állatrotációval megvalósítható az energia- és beruházástakarékos sertéstartás is.
Az ábrán látható gépesítési megoldások közül egyedül a trágyaeltávolítás szárnylapátos megoldása kifogásolható, egyrészt a téli üzemeltetés (az esetleges lefagyás) nehézségei, másrészt a traktoros tolólapos megoldáshoz viszonyított nagyobb beruházási költsége miatt.
Hogy egy-egy sertéstelepen milyen korcsoportokat különítenek el, ill. milyen funkciójú állatférőhelyeket üzemeltetnek, arról a 6. ábrán látható sertéstelepi elrendezési rajz adhat tájékoztatást. Az elrendezési rajzról az is látható, hogy a különféle sertésistállókon kívül milyen más funkciójú épületekre és építményekre van szükség, amelyeknek a megtervezésében és üzemeltetésében az alkalmazott technológiáknak ugyancsak meghatározó szerepük van.
A szarvasmarha ágazathoz hasonlóan a 7. ábrán egy kisüzemi sertésistálló keresztmetszetének vázlatát láthatjuk. Ez a hagyományos sertéshizlalási technológiától csak abban tér el, hogy kívülről tölthető szárazdarás önetetőket alkalmaz. Tartástechnológiai szempontból összehasonlítva e megoldást az újabb nagyüzemi épületekben megvalósított tartástechnológiákkal, sok különbséget nem találunk. Más a helyzet természetesen az üzemeltetés technológiákkal, mivel a nagyüzemi istállók gépesítés nélkül nem képzelhetők el.
(forrás: Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, 1998, Állattartási technika, 722-727. o.)
A könyv a Szaktudás Kiadó Ház Rt. címén megvásárolható: 1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 36/b.
1. ábra. Zárt, klimatizált, önetetőkből - szárazetetéses, vízöblítéses trágyaeltávolítású hizlaló épületek a) önetetőkből szárazetetéses, b) ablak nélküli, padlóról szárazetetéses (1. kezelő út, 2. ráccsal fedett trágyacsatorna, 3. önetető, 4. önitató)
2. ábra. Hagyományos (önetetőkből - száraztakarmányozású, almozás nélküli) sertésistálló rekonstrukciójaként kialakított zárt keresztvályús, almozható, mobil gépes nedvestakarmányozású és stabil gépes trágyaeltávolítású középkezelő utas hizlaló keresztmetszetének vázlata (1. kezelő út, 2. nyitott trágyacsatorna, 3. keresztvályú)
3. ábra. Hagyományos (önetetős, almozás nélküli) sertésistálló rekonstrukciójaként kialakított: zárt, keresztvályús, almozható, nedvestakarmányozással és az almozás mértékétől függően stabil vagy mobil gépes trágyaletávolítással falmenti kezelőutas hizlaló (1. kezelő út, 2. traktoros áthajtást is lehetővé tevő trágyacsatorna, 3. folyékony takarmányokat keverő gép, 4. keresztvályú, 5. takarmányszállító körvezeték)
4. ábra. Fa szerkezetű, zárt, nagy ablakfelületű önetetőkből - szárazetetésű, almozható, mobil gépesítésű középkezelő utas hizlaló keresztmetszetének vázlata (1. kezelő út, 2. nyitott trágyacsatorna, 3. önetető, 4. önitató)
5. ábra. Egyoldalról nyitott, színszerű, téliesíthető, csővezetékből tölthető önetetőkkel, temperált vizű önitatókkal felszerelt, almozott hizlaló alaprajzának vázlata (1. közlekedő, 2. trágyacsatorna, 3. önetető, 4. ikerönetető, 5. itató, 6. előtároló tartály és behordó csiga, 7. szárnylapátos trágyaletávolító gép)
6. ábra. Rekonstrukcióval 5400 hízóférőhelyesre bővített sertéstelep (1. koca és kanszállás, 2. fiaztató, 3. előhizlaló, 4. utóhizlaló, 5. szúró-boncoló, 6. szociális épület, 7. takarmánykeverő, 8. siló, 9. szárító, 10. víztározó, 11. transzformátor, 12. trágyatelep, 13. hídmérleg)
7. ábra. Az újabb hazai ajánlatokból származó önetetőkből száraztakarmányozású nyitott, gépesítés nélküli kisüzemi sertéshizlaló keresztmetszetének vázlata (1. önetető, 2. önitató)
Forrás: Agrárágazat
