Az év adott időszakában rendre komoly problémák merülnek fel a szezonális túltermelés és a nyári évszakban hagyományosan csökkenő fogyasztás okán keletkező tejmennyiség export árualapként történő értékesítése kapcsán.
A fajta fenntartója és nemesítője szerepében e problémakör tenyésztési és genetikai alapjait szeretnénk feltárni. A holstein-fríz fajta nemesítése mintegy 180 éves történelmi háttérrel rendelkezik. Holland tengerészek hajóin kerültek át az első egyedek az újvilágba, és ott a termelési tulajdonságokra vonatkozóan végeztek radikális szelekciót. Ez teljesen rendjén való, hiszen az alapvető élelmiszer ellátás volt a tét, tej és vaj formájában. Az a közel 36 generáción keresztül zajló nemesítői munka a fajtát a tejtermelés tekintetében a leginkább specializálódott fajtává alakította. A termelési tulajdonságokért felelős genetikai alapok mára már erősen rögzültek, és a jelen időszak újabb tenyésztésfilozófiai irányzatai a másodlagos értékmérő tulajdonságokra fókuszálnak. Ezek közül kiemelkedően fontos a funkcionális küllem, amely alatt a tőgynek és a láb-lábvégnek tulajdonságait értjük, illetve a tőgyegészségügy komplex egésze nyer teret a fejlett tenyésztéssel rendelkező országok szelekciós indexeiben. A funkcionális küllem és a tőgy egészséges volta az, amely a metabolikus és szaporodásbiológiai zavarokon kívül az egyedek selejtezéséhez vezethet. A korábbi fajtaleírások úgy fogalmaztak, hogy a holstein-fríz nagy mennyiségű, alacsony beltartalmi mutatókkal rendelkező tejet termel. A mai korszerű genetikai programok és az intenzív szelekció eredményeként ma ez az állítás már nem ennyire egyértelmű. A tejmennyiség további növelése mellett a biológiailag legértékesebb összetevő, a tejfehérje mennyisége is számottevően megnövekedett. Néhány évvel ezelőtt a margarin és növényi zsiradék-gyártók komoly reklámhadjáratot indítottak a vajfogyasztás ellen. Nem csoda tehát, hogy az egészséges életmódot és életvitelt választó tehetős réteg és az árérzékeny fogyasztói csoportok elpártoltak a vaj fogyasztásától. Még emlékezhetünk az EU legendás vajhegyeire. Szerencsére ez a karakteres vaj ellenesség ma már a múlté. Egyre több kutatás igazolja a vajban rejlő speciálisan strukturált zsírmolekulák élettanilag kedvező hatását.
A tej fehérje tartalma elsősorban biológiai értéke és a sajtgyártás szempontjából fontos.
A nemzeti tenyésztési program az egyes genetikai értékmérő tulajdonságokra helyezett relatív súlyozást alkalmaz a szelekciós indexben (HGI). A képletben a zsír és fehérje tenyészértékek súlyozása 1:3-hoz. A szelekciós indexben a tejmennyiség nem szerepel önállóan, mert e tulajdonság változása erős korrelációban áll a beltartalmi mutatók változásával.
A tenyészbikák születési évjáratai alapján készült statisztikákból ún. trend ábrákat készítettünk. Jól látható, hogy a tej kg tenyészérték, a zsír kg tenyészérték és a fehérje kg tenyészérték évjárati átlagok egy erősen növekedő trendvonallal jellemezhetők (lásd: grafikonok). Kiemelkedő az utolsó néhány évjárat javító hatása e tulajdonságok területén. A zsír kg tenyészérték trendvonal meredeksége nagyobb, mint a tej kg tenyészértékek átlagaiból képzett trendvonalé, míg ez utóbbi emelkedése a fehérje kg tenyészértékével azonos meredekségű.
Talán joggal merül fel a kérdés, hogy a világban megtervezett és végrehajtott tenyésztési programok miért növelik egyre inkább a termelési eredményeket, amikor relatív túltermelésről és piaci zavarokról beszélnek az ágazatban dolgozók. A válasz egyszerű: a genetikailag megalapozott egyre növekvő termelések „megfelelő” kiszolgálás mellett a hatékonyság növekedéséből adódó extra jövedelmet adhatnak. Az egyéni gazdasági körülmények döntik el azt, hogy érdemes-e azt a bizonyos extra költséget a nagyobb fajlagos hozam elérésére fordítani, vagy egy alacsonyabb termelési szint is elegendő fedezeti összeget biztosít. A mi dolgunk az, hogy az adott populáció genetikai képességeit folyamatosan fejlesszük, és azokra a kihívásokra próbáljunk meg felkészülni, amelyek majd az öt évvel ezt követő időszakban jelenhetnek meg. A nemzetek árnyalt tenyésztési programjai több irányban indultak el ezen az úton.
Példaként említhetjük, hogy az élelmezési problémákkal küszködő országok önellátásra törekvése a fajlagos tejtermelés gyorsütemű mennyiségi növekedését eredményezte (Izrael és a fejlődő országok populációi).
A kvótarendszerrel szabályozott termékpályák esetében, ahol a megtermelt tej mennyiségi növelése nem kívánatos, ott a másodlagos értékmérő tulajdonságokra történő szelekció került az előtérbe. Ez Kanadában és az USA-ban az ún. kiegyensúlyozott tenyésztési programokban vált ismerté. A magas termelési értékmérők mellett a funkcionális küllemi tulajdonságokra irányuló szelekció a nemzetközi kiállításokon történő eredményes szereplésben is megmutatkozik.
A skandináv országok a másodlagos értékmérő tulajdonságok speciális irányait - a különböző tőgyegészségügyi mutatókkal összefüggő rezisztencia növelését, illetve az állatok viselkedésének megfigyelésén keresztül a tejleadás sebességével és az állatok kezelhetőségével, temperamentumával kapcsolatos értékmérőket - építették a nemzeti programokba. Hollandia és Németország természeti adottságainál fogva, illetve a fajta eredetéből következően olyan állománnyal rendelkezik, amelyre a fajtaátlagot jóval meghaladó beltartalmi mutatók jellemzőek. A sajtgyártásáról híres Franciaország holstein-fríz (Prim Holstein) állománya által termelt tej fehérjetartalma igen jelentős. Olaszország a modern európai holstein-fríz fajta küllemi tulajdonságaiban a legkiválóbb. Ezt a számos nemzetközi összevetésben elért domináló szereplése is bizonyítja. A világfajták esetében a nyitott genetikai források „genetic pool” - lehetővé teszik, hogy ezek a specializálódott programok a számukra fontos tulajdonságokat hordozó egyedeket az egyes szubpopulációkból célzott módon hasznosítsák. Általánosan elterjedt gyakorlat az elit donoregyedek szuperovuláltatása és speciális párosítása embriónyerés céljából. Ezek a biotechnikai módszerek ún. genetikai gyorsító programokon keresztül az importáló ország köztenyésztésében jelentős előrehaladást tudnak biztosítani. E kérdéskör magyar vonatkozása rendkívüli sikereket hozott, hiszen a HUN-OR program tenyészbikái ma a nemzeti szelekciós index (HGI) lista élén foglalnak helyet. A szaporítóanyag-import egy teljes generációnyi lemaradást rögzít, hiszen az előállított és megállapított genetikai tulajdonságokkal rendelkező tenyészbikák egy öt évvel ezelőtti párosítás eredményéből születtek, és a tenyésztésben csak most tudjuk apaállatként felhasználni. A tenyészállatok importja vemhesüszők formájában - fél generációnyi lemaradást rögzít, míg egy jó pedigréjű donoregyed célpárosítása egy generációnyi előnyt jelenthet az egyes országok genetikai előrehaladásában.
A magyar holstein-fríz fajta termelési és küllemi tulajdonságaival a térség abszolút vezető pozícióját foglalja el szinte valamennyi gazdaságilag fontos tulajdonság tekintetében.
A 70-es évek elején megvalósított, a mai napig is példa nélküli nagyságrendű észak-amerikai import képezte a magyar holstein-fríz állomány tisztavérű alapját. A programszerű nemesítési irányzatok eleinte a termelési paraméterek javítására fókuszáltak, majd a funkcionális küllemi tulajdonságok kerültek előtérbe. Ezt jól szemlélteti a tőgypontszám- és a lábkompozit index tenyészértékek trendábrája (lásd: grafikon). Különösen nagy hangsúlyt kell fektetnünk e két, a hosszú hasznos élettartamot alapvetően meghatározó küllemi tulajdonságra.
Az új fejlesztések eredményeként, ma már tenyészérték információval rendelkezünk a szomatikus sejtszám tulajdonság esetében is, amely a masztítisz elleni küzdelem, a rezisztencia nemesítés eszköze.
 |
 |
 |
 |
 |
Forrás: Agrárágazat
