A tarlórépa isteni finom, sokoldalúan felhasználható növény, ami tele van vitaminokkal, valamint fontos ásványianyagokkal, a legtöbb ember mégsem tud róla semmit. Éppen ezért hoztam el nektek írásomat, most mindent elmondok nektek a tarlórépáról, a tarlórépa termesztéséről!
A tarlórépa termesztése – A tarlórépa bemutatása
A tarlórépa (Brassica rapa subsp. rapa) egy Európában őshonos gyökérzöldség a káposztafélék családjából. Főleg étkezési célokból termesztik, és már legalább az ókor óta része az emberiség étrendjének (először Rómában és Görögországban terjedt el). A tarlórépa a burgonyákhoz képest édeskésebb, enyhén csípős, ízt kínál, ami leginkább a retekéhez hasonlítható.
Ez a zöldség tele van étkezési rostokkal, káliummal és C-vitaminnal is. Levelei még a gumójánál is több tápanyagot tartalmaznak, és frissen, illetve többféleképpen elkészítve is fel lehet használni őket (hasonlóképpen a spenóthoz vagy a leveles kelhez). A levelekben sok ásványi anyagot, úgymint rezet, vasat, mangánt és kalciumot találunk, de tartalmaznak B6-, A-, C-, E- és K-vitamint is. Ha szeretnéd kipróbálni ezt az édeskés, és nagyon tápláló zöldséget, akkor ideje, hogy te is termessz belőle kertedben. A következő útmutató ebben segít majd!
A tarlórépa termesztése – Általános tudnivalók a tarlórépáról
A tarlórépát egészen egyszerű megtermeszteni. Jól tűri a hideget, és 2-9 USDA zónákban hidegtűrő. Ennek ellenére évelőként termesztik őket: tavaszi ültetés esetén nyáron, nyári ültetés esetén pedig ősszel takaríthatók be. A tarlórépa levelei enyhén szőrösek, és mélyzöld színűek, amelyek vastag száraikkal együtt 30-45 cm magasra is megnőhetnek. Gyökerei fehérek vagy sárgák, teteje viszont (amit a nap is ér) zöld vagy lila színű lehet.
A tarlórépa termesztése – A tarlórépa fajtái
A tarlórépának több száz fajtáját ismerjük, amelyekből legalább 30-at a kertészek is beszerezhetnek maguknak. Az ókori Rómában és Görögországban lapos fenekű vagy gömbölyded tarlórépákat termesztettek, azonban a több évszázadnyi kertészkedés során temérdek más változatuk is kialakult. Léteznek például megnyúlt, sárgarépákra hasonlító fajták, míg mások különböző színeket vettek fel.
Vannak igazi, fehérszínű tarlórépák, és olyanok is, amelyek lila felső résszel rendelkeznek. Egyesek húsa fehér, míg másoké citromsárga, narancssárga, aranyszínű, vagy halványsárga, vörös erekkel. Léteznek enyhén vagy csípősebb tarlórépák is, amelyek íze és roppanása inkább a retekéhez hasonlít, míg mások textúrája puhább, és inkább az almákét idézi. A legelterjedtebbek a lila tetejű tarlórépák.
A lila tetejű fajtáknak többnyire fehér héjuk van, tetejük pedig értelemszerűen lilás színű. Ezeknek enyhe, kissé édeskés ízt kínálnak, és mind leveleik, mind pedig gyökereik íze enyhébbé válik, amikor megfőzik őket. A teljesen lila („Scarlet”) tarlórépák ritkábbak, és nehezebb hozzájuk jutni (még boltokban sem sűrűn kaphatók). Ezek igazából úgy néznek ki, mintha nagyobb méretű retkek lennének. Húsuk általában fehér, de előfordulhatnak bennük piros-lila foltok is. Ízük édes, lédúsak és roppanósak.
Léteznek továbbá bébi tarlórépák is. Ezek általában fehér, lila, arany, vagy rózsaszín tetejűek. Nagyjából 2,5 cm átmérőjűek, és legtöbbjüket egészben (levelekkel együtt) meg lehet enni. A bébi tarlórépákat betakarítás után rögtön fel kell használni, mert nem lehet őket jól tartósítani. A következő oldalon vár néhány tarlórépa fajta, amiket érdemes kipróbálnod kertedben!
