A szelídgesztenye szaporítása
A szelídgesztenye magjait az októberi érés után, ősszel vetik szabadba. Lehet tavasszal is vetni, de ebben az esetben a tölgymakkokhoz hasonlóan a talaj felszínén alom alatt vagy veremben kell tárolni a tél folyamán. Neveléséhez sok-sok türelemre van szükség, ugyanis a csemeteiskolában gyakran két évet is igénybe vehet, csak ilyenkorra lesz olyan erős, hogy oltványiskolába lehet telepíteni a csemetét. Nevelése eredményes párás klímában, közömbös kémhatású talajon.
Ritkán szaporítják a szelídgesztenyét ivartalanul, közönséges bujtással, de ősszel ezzel is próbálkozhatunk. A legjobb, legegyszerűbb megoldás viszont a sarjról való szaporítási mód. A szelídgesztenye fajtái télen házban olthatók kecskeláb ékezéssel, párosítással vagy angol nyelves párosítással, a tőalak a cserépben begyökeresedik magoncaira. Az átoltás tavasszal, rügypattanás idején a legeredményesebb, héj alá oltást alkalmazunk esetében.
A gesztenye nem tartja meg magról szaporítás során a fajtatulajdonságit, mégis többnyire ezt a módszert alkalmazzák, pedig szabadföldi oltása, és szemzése nem ütközik nehézségekbe Magyarországon. Alanyként saját magcsemetéjét, a Castanea sativát használják. Azt tudni kell, hogy a csírázási százaléka alacsony, mert még a megfelelően tárolt gesztenye is elveszti csírázóképességét öt-hat hónap alatt. Mint már említettem, a magcsemete lassan fejlődik, szemzésre csak a minimum kétéves csemete felel meg.
Nyugat-Európa egyes részein a tintafoltbetegség pusztítja, mely a gyökereken keresztül is fertőz, ezért japán gesztenyére (Castanea crenata) szemzik a fajtákat – ez ugyanis ellenállóbb gyökérzetű. Remélem, hogy mindent sikerült elmondanom nektek a szelídgesztenyéről, érdemes megpróbálkoznotok a nevelésével, mivel tényleg nagyon szép és hasznos növény, persze, nagy terület szükséges hozzá!
Forrás: Fotó: Pixabay
