Kérdése van? Tegye fel, tanácsadóink válaszolnak! Állattenyésztés, növénytermesztés, kertészet, növényvédelem, talajművelés, jog, biotechnológia, környezetgazdálkodás, minden ami mezőgazdaság: Agrároldal.hu.
Sopronnak és a Soproni-hegyvidéknek jellegzetes fája a szelídgesztenye. A Lövérekbôl indulva a telepített gesztenyéseken át egészen a hegység legtávolabbi erdôrészéig mindenütt találkozhatunk vele. Néhány évtizeddel ezelôtt azonban a Soproni-hegyvidéket is elérte a szelídgesztenye járványos pusztulását okozó kéregrákbetegség, amellyel mind a környezô gesztenyeültetvények, mind a természetszerû erdôtársulások szelídgesztenyéi megfertôzôdtek és pusztulásnak indultak. A betegség okozója egy Ázsiából származó, onnan amerikai közvetítéssel Európába behurcolt mikroszkopikus gombafaj, a Cryphonectria parasitica (Murr.) Barr. A betegség leküzdése és az epidémia megállítása a hagyományosan alkalmazott növényvédelmi eljárásokkal nem volt lehetséges.
Az áttörést egy környezetkímélô biológiai védekezés jelentette, amely a kórokozó csökkent virulenciájú törzseinek elterjesztésén alapszik (Roane és mtsai 1986). Ezeknek a csökkent virulenciájú (hipovirulens) törzseknek a citoplazmája kettôs szálú RNS-t tartalmaz, amelynek európai típusa a Cryphonectria hypovirus 1 (CHV-1) (Heiniger és Robin 2001). A CHV-1 mind laboratóriumi, mind természetes körülmények között átadható egy virulens törzsnek, amely ezután maga is hipovirulenssé válik. A hipovirulens törzsek támadását a szelídgesztenyefa képes leküzdeni, az általuk okozott hipovirulens rákosodások alatt a kambium és a háncs életképes marad. A CHV- 1 transzmisszió viszont csak egymással kompatibilis törzsek között jöhet létre. Ezért egymáshoz való viszonyukat tekintve a kórokozó izolátumait vegetatív kompatibilitási típusokba sorolták.
Ennek a kutatásnak a célkitûzése volt a hegyvidéken elôzôekben meghatározott és konvertált, immár hipovirulens törzsek szabadföldi oltási kísérletekben való alkalmazhatóságának vizsgálata, javaslatok a kezelések racionalizálására és hatékonyságuk fokozására. Célunk volt továbbá az európai teszter törzsekkel való kompatibilitási viszonyok meghatározása, amelyekbôl következtethetünk a járvány kialakulására, és a továbbiakban célzottan kereshetünk megfelelô hipovirulens törzseket hazánkban. Mivel az alkalmazott biológiai védekezés egyik alappillére a helyi hipovirulens törzsek felkutatása és felhasználása, ezért kidolgoztunk egy megbízható in vitro virulenciatesztet a hipovirulens törzsek elkülönítése céljából.
Anyag és módszer
Az in vitro virulenciatesztekben négyhetes, 0,2 ppm benzil-amino-purinnnal kiegészített P24 táptalajon (Teasdale 1992) szaporított szelídgesztenye-hajtásokat használtunk. A hajtások szárát fertôztük meg az alábbi C. parasitica törzsek tenyészetével: S21 – virulens, S21×R5 – konvertált hipovirulens, R5 – hipovirulens, kontroll – csak sebzés történt. A fertôzéshez szikével kb. 2 mm-es, U alakú sebet ejtettünk a száron, majd ebbe helyeztük az aktívan növekedô kb. 2 mm3-es micéliumdarabkát. Egy-egy sorozatban 14 hajtástenyészetet fertôztünk meg.
A tenyészeteket szobahômérsékleten, a megszokott megvilágításban tartottuk, az eredményeket harminc nap elteltével értékeltük.
Az általunk azonosított hat soproni vegetatív kompatibilitási típust harminc európai teszter törzshöz (Cortesi és mtsai 1998) hasonlítottuk. A vegetatív kompatibilitási teszteket Radócz és munkatársai (1997) után végeztük: burgonyadextróz-agaron (plusz 100 mg/l L-methionin, 1 mg/l biotin) párban tenyésztettük a törzseket.
Egy Petri-csészébe kilenc pár került. Szobahômérsékleten hét napig sötétben, majd hét napig természetes fényben történô inkubálást követôen értékeltük az eredményeket.
A kórokozó konvertált és RAPD analízissel azonosított helyi törzseit használtuk fel a terepi oltási kísérletek során. Az oltásokat az ágfalvi gesztenyésben végeztük. Ágfalva határában található egy fiatal, az 1970-es években kôszegszerdahelyi és iharosberényi fajtákból telepített gesztenyés. A gesztenyésben a sorok távolsága
10 méter, a tôtávolság változó. A fák magassága 5–8 méter, ami lehetôvé teszi a magasabban található nekrózisok biztonságos kezelését is.
A terület kezelôi minden évben kivágták és elégették az elpusztult fákat, így a járvány terjedése ebben az ültetvényben mérsékeltebbnek mondható. 1996 tavaszán három beteg fa oltásával kezdôdtek az elsô hipovirulens törzsekkel történô kezelések a területen. 1996-tól 2000-ig rendszeresen elvégeztük a szükséges oltásokat, eltávolítottuk a beteg ágakat és értékeltük az eredményeket. Az oltásokat megelôzôen kéregmintából izoláltuk a területen található törzset (A3), amelyet Radócz László egy francia származású hipovirulens törzzsel (Bf) konvertált. Az így átalakított A3×Bf hipovirulens törzs tenyészetével végeztük az elsô kezeléseket. Néhány esetben sikertelennek tûnt az oltás, ezekbôl a nekrózisokból kéregmintát vettünk, izoláltuk a gombát, magyarországi hipovirulens törzszsel konvertáltuk, a konverziót és a konvertált törzs eredetivel való azonosságát RAPD analízissel igazoltuk. Ennek eredményeképp oltásokat végeztünk az S21×R5 törzzsel (S = Sopron, R = Rezi) is.
Az „oltás” a gyakorlatban azt jelentette, hogy minden egyes nekrózist a megfelelô hipovirulens gombatörzs laboratóriumi tenyészetével körbeoltottunk. Az oltásokhoz a seb szélén, de a még élô kéregbe egymástól 4–5 cmre 5 mm átmérôjû lyukakat fúrtunk (1. ábra), ezekbe helyeztük a gombafonalakkal átszôtt táptalajdarabkát, majd gombaölô szert nem tartalmazó, méhviasztartalmú, hidegben is könnyen kenhetô sebkezelôvel lezártuk a lyukat (Vidóczi és mtsai 2000). A késôbbiekben a bizonytalanul gyógyuló nekrózisok esetén kombinált
kezelést is alkalmaztunk: a lyukakba felváltva helyeztünk a két konvertált hipovirulens törzs tenyészetébôl. Eltérô jellegû kezelést alkalmaztunk néhány esetben: súlyosan fertôzött, nagyszámú rákosodástól szenvedô fán nem csak a nekrózisokat oltottuk körbe, hanem a törzset is hosszában végigoltottuk, a tôtôl kezdve az erôsebb vázágakon folytatva, egészen a koronáig. Több, erôsen sporuláló rákosodás esetén a leváló, fertôzött kérget eltávolítottuk, ezzel is csökkentve a további fertôzéseket.
Eredmények és megvitatás
Egy C. parasitica gombatörzsben a hipovirulencia igazolása biztosan csak a kettôs szálú RNS-ek kimutatásával lehetséges. Ez egy jól felszerelt mikrobiológiai laboratóriumi hátteret igénylô, meglehetôsen költséges vizsgálat.
A hagyományos, szelídgesztenyesarjakon végzett virulenciatesztek csak tájékoztató jellegûek (Heiniger és mtsai 1999).
Természetes körülmények között a kórokozó virulens törzseivel fertôzött gesztenyefa néhány éven belül elpusztul, miközben a szállítószövetek szétroncsolódnak, és a növekedô nyílt rákosodás körülveszi a fa törzsét. Ugyanakkor hipovirulens gombatörzs támadásakor felületi rák keletkezik, amely okoz ugyan elváltozást a kérgen, de terjedése lassú és behatárolt, a kambiumot nem pusztítja el, és nem zárja el a víz- és anyagcsere-szállítást. Ennek a vizsgálatnak az volt a célja, hogy bizonyítsa, megállapítható egy gombatörzs virulenciája in vitro tenyésztett szelídgesztenye- hajtástenyészetek mesterséges fertôzésével. A 2. ábrán jól látható, hogy a virulens S21 kórokozó aktív rákot idézett elô a hajtásokon, ezek a rákok elôbb a sebzés feletti részek, majd a teljes hajtás pusztulásához vezettek. Az R5 hipovirulens törzs okozta elváltozásokra jellemzô, hogy nem vezettek a hajtástenyészetek pusztulásához. Ezek kisebb szöveti nekrózist okozhatnak ugyan, de nem okozzák a hajtások elhalását (3. ábra). Összehasonlítva a virulens és a hipovirulens gombatörzs okozta nekrózisokat, több lényeges különbség mutatkozik. Az aktív rákosodások esetében jól látható az epidermisz alatt vertikálisan tovaterjedô micélium, a hipovirulens törzs okozta rákok határa viszont éles, a kórokozó nem terjed akadálytalanul.
Ez utóbbi esetekben a kevésbé mély nekrózisokat körülvevô szárrészek élénkzöld színûek, és maga az elhalt rész is gyógyulónak tûnik. A virulens gombatörzs okozta nekrózisok szabálytalanok, éles határvonal nélküliek, a
szövetek mélyére hatolnak, vertikális és horizontális növekedésük gyors, a szövetek barnulását okozzák. A konvertált hipovirulens S21×R5 törzs hasonló tüneteket idézett elô, mint az R5 gombatörzs. A kórokozó fehér színû micéliuma jól láthatóan körülvette a nekrózisokat, amelyek nem okozták a hajtások vagy a mesterséges fertôzés feletti szár pusztulását.
Összehasonlítva az R5 hipovirulens törzs okozta hatásokkal, a konvertált hipovirulens törzs okozta fertôzések után a tenyészetek növekedési erélye valamivel kisebb. Az egyes gombatörzsek okozta különbségek szignifikánsak, tehát ezzel a vizsgálattal egyértelmûen elkülöníthetôk egymástól a virulens és hipovirulens gombatörzsek.
A fertôzések okozta mortalitás a következô: kontroll – 0%, S21 (virulens) – 75%, S21×R5 (konvertált hipovirulens) – 8%, R5 (hipovirulens) – 0%.
Elôzô vizsgálataink során (Vidóczi és mtsai 2000) megállapítottuk, hogy a hegységben a C. parasitica hat vegetatív kompatibilitási típusba tartozó törzse károsít. A vegetatív kompatibilitási típusok közül háromnak jelentôs az elterjedése (SI, SII, SIII), másik három (SIV, SV, SVII) csak néhány izolátummal szerepel. A hegységhez közel, egy fertôszentmiklósi telepített gesztenyésben egy hetedik (SVI) típust is azonosítottunk. A kórokozó soproni törzsei általában egyszerre több EU-teszterrel is kompatíbilisek voltak (4. ábra). A kapott eredményeket összevetve a hazai és a nemzetközi szakirodalommal, következtettünk a járvány kialakulására és további terjedésére.
Az SI a domináns típus a Soproni-hegyvidéken, valószínûleg ez a leginkább elterjedt törzs jelent meg itt elôször. Kompatíbilis az EU-13 teszterrel, amely típus Ausztriában széleskörûen elterjedt, nálunk azonban a soproni
elôforduláson kívül csak a Kôszegi-hegységben és a Mecsekben fordul elô. A Kôszegihegységben, Cákon természetes hipovirulens alakja is létezik. A hipovirulencia természetes megjelenése és a kórokozó elsô észlelése egy területen szoros korrelációt mutat (Heiniger ésRobin 2001). Mivel ez idáig sem a Sopronihegységben, sem a közeli Rozália-hegységben nem találtak hipovirulens törzset, feltételezhetô, hogy a járvány elsô hulláma a Kôszegihegységbôl érkezett Sopron környékére, majd terjedt tovább keletre Fertôszentmiklós felé, ahol szintén megtalálható ez a típus.
Összehasonlítva szlovák kutatók EU-kompatibilitási vizsgálataival jól látható, hogy az epidémia innen terjeszkedett a Kárpát-medence legészakibb, elszigetelt szelídgesztenye-populációi felé (Juhásová és Bernadovicová 2001). Az SI típust egy francia származású hipovirulens törzzsel konvertáltuk.
Az SII törzs, amely szintén elterjedt, az EU- 6, EU-9 és EU-23 típusokkal volt kompatibilis. Ez alapján rokonságot mutat néhány délnyugatdunántúli megyébôl származó izolátummal: Sand, Rezi, Nemeshetés, Zengôvárkony
(Radócz 2001). Mivel a soproni szelídgesztenye- populáció ezektôl a területektôl távol fekszik, valószínûleg antropogén hatás (szaporítóanyag) révén került ez a kompatibilitási típus a területre. Természetes hipovirulens törzset a kórokozó helyi populációjában nem találtunk, de konvertálását Zala és Somogy megyei törzsekkel sikerült elvégeznünk. A lokális elterjedésû SIII típus kompatibilitást mutatott az Ausztriában domináns EU-17
törzzsel és a Zala és Vas megyében elôforduló EU-1 törzzsel. Mivel ez a törzs a nyugat-európai C. parasitica-populációra jellemzô, és Ausztriában is széleskörûen elterjedt (Heiniger és Robin 2001), a Soproni-hegyvidéken pedig csak lokálisan, a határhoz közel, ezért valószínû, hogy a Rozália-hegységbôl származik. A kompatibilitási
tesztek során egy hetes párban tenyésztést követôen az SIII kompatíbilisnek bizonyult az EU-5 gombatörzzsel is, de késôbb sztrómák keletkeztek telepeik határvonalán. Hazánkban az EU-5 törzset a Zala megyei Sandon írták le
(Radócz 2001); az SIII konverziója végül is sikeresnek bizonyult – egy Sandról származó hipovirulens törzzsel alakítottuk át. Ez a konverzió azt bizonyítja, hogy a vegetatív kompatibilitási típusok nem határolódnak el élesen egymástól, és a teszt negatív eredménye ellenére is átadható a hipovirulencia.
Az SIV típus szintén kis elterjedésû: egyik izolátum, kompatibilitását tekintve az EU-12 teszterrel van rokonságban, amely gombatörzs széleskörûen elterjedt nem csak hazánk legfontosabb szelídgesztenye-termôtájain (Radócz
2001), hanem domináns a jugoszláv utódállamokban, Görögországban, Dél-Olaszországban, és kizárólagos az epidémia frontországának számító Romániában és Ukrajnában (Heiniger és Robin 2001). Feltételezhetô, hogy ez a törzs a mediterráneum keleti országaiból jutott hozzánk, és terjesztette a betegséget a szelídgesztenye legtávolabbi, izolált populációi felé. Az SV típus kis területen található meg, egy városszéli, frekventált gesztenyésben, ahol egyszerre több kompatibilitási típus fordul elô.
A terület valószínûleg az elsôk között fertôzôdött meg a C. parasiticával. Bár a hegyvidéken nem találtuk meg a kórokozó ivaros alakját, a gomba több évtizedes jelenléte miatt feltételezhetôen megkezdôdtek az ivaros szaporodási folyamatok, s így a vegetatív kompatibilitást szabályozó gének rekombinációjával a populáció szegregálódott, új típusok jelentek meg, növelve a populáció diverzitását, ezzel megnehezítve a biológiai védekezést. Az SV törzs kompatíbilis az EU-1, EU-16, EU-22, és EU-23 teszter törzsekkel. Vélhetôen hasonló az SVII jelû törzs eredete is. Ez a törzs kompatíbilisnek bizonyult az EU- 1, EU-25 és EU-28 teszter törzsekkel.
Ez utóbbi három törzs (SIV, SV, SVII) átalakítása sem az általunk izolált, sem a hozzáférhetô európai hipovirulens törzsekkel nem járt sikerrel. Emiatt korlátozottak a gyógyítási lehetôségek. A késôbbiekben fontos teendô ezzel a három törzzsel kompatíbilis hipovirulens törzsek elkutatása. A hasonló vegetatív kompatibilitási típusok miatt (Radócz 2001) célzottan az Iharosberény, Pécsvárad, Zengôvárkony, Rezi, Csepreg településekhez tartozó gesztenyésekben célszerû megfelelô hipovirulens törzseket felkutatni.
Mivel az EU-teszter törzsekkel végzett vizsgálatok során a relációk átmeneti típusokat mutattak, lehetôvé vált a rokonsági viszonyok cluster- analízise. Az 5. ábrán bemutatott dendrogram a kórokozó soproni törzseinek rokonsági viszonyait ábrázolja.
Eszerint a három domináns törzs jól elkülönül egymástól, a szexuális rekombináció eredményeként fellépô SV törzs az SII jelûvel, az SVII az SIII jelûvel rokon. Az SIV törzs szoros rokonságban van az SI jelû törzzsel. Tehát elképzelhetô, hogy már ez a törzs is az ivaros szaporodási folyamatok eredménye: igaz, hogy az említettek szerint sokfelé elterjedt, de hazánkban leginkább azokra a területekre (Iharosberény, Zengôvárkony, Rezi) jellemzô, ahol a betegség évtizedek óta jelen van, és a populáció szegregálódott (Radócz 2001). Ehhez hasonlóan Sopronban is létrejöhetett akár három helyi vegetatív kompatibilitási típus. Az ágfalvi kísérleti területen 1996 tavaszától 2000-ig folytattunk elsôsorban gyógyító jellegû védekezési kísérleteket. Ez idô alatt 37 beteg szelídgesztenyefát kezeltünk az elôzôekben leírt módszer szerint, fánként egy–négy alkalommal. Egy-egy fán átlagosan 1,4-szer oltottuk körül a nekrózisokat. Mivel a területen az elôzetes felmérés szerint az SI kompatibilitási típus fordult elô, a kezelésekhez az A3×Bf francia törzzsel konvertált helyi gombatörzset használtuk, csökkentve az ivaros szaporodás megindulásával járó populációszegregálódást. A kezelt nekrózisokáltalában már egy év múlva a kezdôdô gyógyulás jeleit mutatták: az oltási pontok helyén a szövet megduzzadt, és megindult a kalluszosodás. A kéreg felületén is jól kivehetôk lettek a hipovirulens gombatörzs okozta elváltozások: hosszanti majd keresztirányban fölrepedezett, nyomásra nem süppedt be, és nem vált le. Sztromatikus piknídiumok általában nem képzôdtek rajta. Megfigyeléseink szerint a virulens micélium terjedése hoszszanti irányban gyorsabb, mint oldalirányban. Több kezeléskor észrevettük, hogy a virulens hifák áttörtek a felsô és alsó oltási pontokon, de kétoldalt ez ritkán fordult elô. (Ha igen, ott más probléma is felmerült.) Ezért a késôbbi kezeléseket már úgy végeztük, hogy a nekrózis alsó és felsô részén nagyobb biztonsági távolságot hagytunk, így a hipovirulencia az oltási pontok által alkotott vonal teljes hosszán átadódott, bezárva ezzel a terjeszkedô virulens rákot. A kórokozó gyakran ágvillában támadta meg a fát, az ott megmaradó nedvesség ugyanis kedvezett a spórák megtelepedésének. Ezeknek az ágvillás nekrózisoknak a kezelése csak alapos, a nekrózis teljes kerületét érintô oltással volt eredményes. Ugyancsak gondot jelentett a tônél, a vastag kéreg alatt fejlôdô nekrózisok határainak megállapítása. Gyakran szinte az egész kerületet érintette a kezelés. Végül ezek a bonyolult kezelések is eredményesek lettek, megindult a kalluszosodás, és a seb körülzáródott (6. és 7. ábra).
Néhány esetben az oltások sikertelensége miatt kéregmintát vettünk, amelybôl izoláltuk a kórokozót, és meghatároztuk a kompatibilitási típúst. Kiderült, hogy az SII típus is jelen van a mintaterületen. Ezeket a nekrózisokat az S21×R5 hipovirulens törzzsel oltottuk körbe. Elôfordult, hogy addigra a nekrózis csaknem
körülölelte a törzset, de még ekkor is volt remény a szövetek regenerálódására. A 8–10. ábrákon jól láthatók a kambium pusztulásával járó, nagy kiterjedésû virulens nekrózisok és az erôteljes kalluszosodás, ahogy a fa igyekszik leküzdeni a betegséget. Ezek a különlegesen szép gyógyulások a szelídgesztenye kiváló visszaszerzô képességét is bizonyítják.
Az EU kompatibilitási tesztek alapján szerkesztett dendrogram (single linkage) Mivel az SII kompatibilitási
típus csak gócszerûen jelentkezett a területen, a késôbbiekben az e gócok közelében álló fákon a kompatibilitást nem vizsgáltuk, hanem kombinált kezelést alkalmaztunk. Az ily módon kezelt nekrózisok is meggyógyultak. Ha mindkét kompatibilitási típus jelen van (SI és SII), ezzel a kombinált kezeléssel nem viszünkbe a területre újabb, a vegetatív kompatibilitást szabályozó alléleket.
Maga a gyógyulás aktív küzdelemmel járó folyamat, amely a szelídgesztenye, a virulens és a hipovirulens kórokozó részvételével zajlik. Ezért minden eszközzel arra kell törekednünk, hogy a virulens kórokozó terjeszkedését gátoljuk, a hipovirulenciát pedig elterjesszük. Egy nekróziskor a fertôzött, sztromatikus piknídiumokkal teli kéregrész eltávolításával jelentôsen csökkenthetjük a felülfertôzések esélyét. Emellett a mechanikai védekezéshez hasonlóan gátoljuk az újabb virulens nekrózisok megjelenését. Mivel a hipovirulens
kórokozó nem okozza a szövetek pusztulását, preventív jelleggel is biztonságosan alkalmazhatjuk.
Több súlyosan beteg fát is kezeltünk, amelyeken félô volt, hogy a számos rákosodás egyike körülveszi a törzset, és ez a víz- és tápanyagszállítás blokkolásával a fa azonnali pusztulásához vezet. Különösen a vékonyabb
törzsû fákon fordulhat ez elô. Több sikeres gyógyulás azt bizonyítja, hogy a törzs kerületének akár egyötöd vagy annál kisebb része is biztosítja a fa fennmaradásához szükséges vízszállítást. Ebbôl kiindulva néhány fán a törzset és a fôágakat teljes hosszában végigoltottuk, kialakítva ezzel egy biztonsági zónát. A hipovirulens
inokulum megtelepedése ebben a sávban megakadályozta a kórokozó terjeszkedését és a fa pusztulását. Az ágfalvi területen kívül oltásokat végeztünk a kertvárosban, szintén jó eredményekkel.
A kísérleti területen gyógyultnak minôsítettünk egy fát, ha a kezelt nekrózisok teljes kerületükön erôsen kalluszosodtak, esetlegesen spontán hipovirulens nekrózisok keletkeztek az ágakon, újabb virulens nekrózis viszont nem jelent meg (a koronában egy-két vékony gally elpusztulása megengedett). Az 1996-tól 2000-
ig tartó kezelések eredményeként nyolc év alatt a szelídgesztenyefák több mint 90%-a meggyógyult. Az eredményeket a 11. ábra szemlélteti.
Jól látható, hogy a fák gyógyulása hosszú, évekig tartó folyamat. Az elsô gyógyulások két év elteltével jelentkeztek, számuk eleinte lassan növekedett. 2001-ben, öt évvel az elsô kezelések után vált intenzívvé a gyógyulási folyamat, és nyolc év után közeledik az állomány a teljes gyógyulás felé. Ez idô alatt a hipovirulencia terjedése általánossá vált: a legtöbb fán (nemcsak a kezelteken) spontán hipovirulens rákok alakultak ki, és a szomszédos erdô jellegû szelídgesztenyésre is átterjedt a gyógyulási folyamat.
A hipovirulencia természetes terjedésével párhuzamosan újabb vegetatív kompatibilitási típusok jelennek majd meg, egyrészt a kórokozó természetes terjedésének hatására a szomszédos kiemelt jelentôségû termôtájakból
(Kôszegi-hg., Rozália-hg.), ahol a C. parasitica más típusba tartozó törzsei is károsítanak. Emellett a kórokozó helyi populációján belül idôvel egyre inkább általánossá válnak az ivaros folyamatok, ennek következtében – a vegetatív kompatibilitást szabályozó gének rekombinálódásával – új, endogén vegetatív kompatibilitási típusok megjelenése várható. Végül meg kell említeni az esetleges mutagén hatások miatt bekövetkezô diverzitás övekedést is. A biológiai védekezés hatékony alkalmazása tehát a C. parasitica opulációstruktúrájának naprakész ismeretében rejlik. Saját tapasztalataink szerint egy kezelt gesztenyésben elegendô a sikertelennek tûnô oltások vizsgálatával az újonnan fellépô törzs azonosítása, kompatibilitásának meghatározása, hozzá megfelelô hipovirulens törzs felkutatása, majd a helyi virulens törzs konvertálása és genetikai azonosságának
igazolása. Tapasztalataink szerint az ágfalvi kísérleti területen évente 1,9 m-t terjedt a hipovirulencia. Ez öt év alatt 283 m2-t, tíz év alatt 1133 m2-t jelent. Tehát hektáronként tíz mesterséges fertôzéssel tíz év alatt, negyven
fertôzéssel öt év alatt lehet elterjeszteni az adott hipovirulens törzset egy területen. A C. parasiticát számos európai országban (Bissegger és Heiniger 1991, Luisi és mtsai 1992, Juhásová és Kulcsárová 2002) és hazánkban is megtalálták kocsánytalan tölgyeken, amely azokon nekrózisokat, esetenként pusztulást
idézett elô. A Soproni-hegyvidéken a szelídgesztenye általában a kocsánytalan tölggyel alkot elegyes állományokat. A kórokozó tehát potenciális veszélyt jelent erre a kiemelt jelentôségû fafajra, és súlyos gazdasági és ökológiai károkat okozhat. Mivel a tölgyeken a hipovirulencia terjedése még nem teljesen tisztázott,
ugyancsak nem ismert a kórokozó genetikai variabilitása sem, ezért a biológiai védekezés a tölggyel elegyes erdôkben mielôbbi vizsgálatokat igényel.
Növényvédelem 41 (9), 2005
Szeretné vállalkozását hatékonyan hirdetni? Szeretné, ha weblapja látogatottabb lenne? Online marketing tanácsadás, és hatékony online hirdetés az Agrároldal.hu szakértőitől! Kérje ajánlatunkat itt!
Forrás: Növényvédelem
