Egyik legkedveltebb, legjobban felhasználható gyümölcsünket mutatom most be nektek, ami nem más, mint az ősidők óta termesztett szeder. Cikkünkből mindent megtudhattok a történetéről, a neveléséről, metszéséről, illetve felhasználásáról, tartsatok velem!
A szeder bemutatása
A szeder (Rubus) a rózsafélék (Rosaceae) családjának Rosoideae alcsaládjába tartozó növénynemzetség. Népies magyar nevei a szederje, szedernye, fekete málna. Csak Európában több mint 2000 fajta található. Minden Rubus-fajta gyümölcse ember és állat kedvelt tápláléka, sokan összetévesztik a fekete eperfával, amiről korábbi cikkünkben írtunk már nektek, ide kattintva elolvashatjátok írásunkat!
Többnyire fás szárú növények szárnyasan összetett levelekkel, több méteres, horgos tüskékkel borított, ívesen lehajló hajtásokkal. Apró, húsos, csonthéjas terméseik a kúpos vackon csoportosan elhelyezkedve jellegzetes „szedertermést” alkotnak. Virágaik a Rosoideae alcsaládra jellemző módon sugaras szimmetriájúak, öttagúak (a csésze-, illetve sziromlevelek száma 5), a porzók és a termőlevelek száma határozatlan, sok. A szeder kúszónövény és 0,5–3 m magasra nő.
A szárai fajta szerint idővel többé-kevésbé tövisessé válnak és fásulnak. A tüskék elősegítik a növény biztonságos növekedését és védenek a kártevők ellen. Európa, Észak-Afrika, Elő-Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt zónáiban honos. Napos helyektől félárnyékosig fordul elő, pl. világos erdőkben, ill. azok szélén, mészben- és nitrogénben gazdag talajon.
Egy kis szeder-történelem
A szeder a legrégebben gyűjtött gyümölcsök közé tartozik, ősidők óta, már az emberiség kezdetén is ismert volt, maradványait többek között megtalálták a svájci cölöpépítményekben. A későbbiekben elfeledett lett kicsit a gyümölcse, kertekben csak ritkán lehetett vele találkozni, leginkább dűlőutak árkaiban, parlagföldeken fordult elő. Ez azért volt így, mert indái kellemetlen karcolásokat okoznak, ezért nem szerették annyira az emberek.
Később beköltözött a kertekbe is, de még mindig nem becsülték meg gyümölcsét, áthatolhatatlan élő sövény szerepét játszotta (sem ember, sem állat nem ment be a kertbe, ha a kerítésre fel volt futtatva a tüskés szeder). Mára már megváltozott a helyzet, ez annak köszönhető, hogy keresztezés útján sikerült olyan szedret előállítani, ami tüskementes.
Ezután nagyot fordult a világ, nagymértékben elterjedt a növény, most többet termelnek belőle, mint a málnából. Ez nem véletlen, mivel a szeder kellemes zamatú, ami kiválóan alkalmas ipari feldolgozásra is, de erről majd a következő oldalon beszélek nektek. Csakúgy, mint az igényeiről, és a termesztéséről, megéri lapozni egyet, meglátjátok!
