A szarvasmarha hizlalása

A szarvasmarha hizlalása

Nosztalgiával gondolunk azokra a történelmi időkre, amikor Magyarország Európa marhahús-ellátója volt, de az ezt követő évszázadokban is hagyományosan, mondhatnánk mindig marhahús-exportőrök voltunk. A magyar szürke, később a magyar tarka húsa a legigényesebb nyugat-európai piacok megbecsült terméke volt. Volt! Egyes szakemberek szerint a vágómarha-előállítás mai mélypontjának "elindítója" a tej- és húságazatot szétválasztó szakosítási program volt, melyet azután a mezőgazdaság szerkezeti változásai, a világpiaci helyzet, a fogyasztási szokások és igények, az ár- és költségviszonyok, nem utolsósorban a közelmúltban felerősödött élelmiszerbiztonsági kérdések tovább súlyosbítottak.

Értelmezési szempontok miatt fontos tisztázni, hogy a hizlalás - bár tartási, takarmányozási módszereiben sok a hasonlóság - nem azonos a húsmarhatartással. A hizlalás fajtától és technológiától függetlenül a hízóba-állítás időpontjától az értékesítésig tart, és ebben a szakaszban minden szarvasmarha hízómarha, a húsmarha pedig az a tehén, melyet nem fejünk, kizárólag borjú-előállításra és -nevelésre használunk. A fajtához és típushoz sokkal inkább kötött húsmarha borjának választás utáni hizlalása azután már lehet hasonló, sőt akár azonos is a "szokványos" hizlalással.

A húsmarha-ágazat sajátos tenyésztési, szaporítási, tartás- és takarmányozástechnológiai folyamatai, a vágóértéket meghatározó szempontjai stb. miatt is indokolt a hizlalást és a húsmarhatartást külön tárgyalni.
A jelenlegi árrendszer is két kategóriába sorolja a vágómarhát, sőt ezen belül még ivar és minőség szerint is osztályoz:
· Hústípusú marhák és azok magyartarka keresztezései;
· Tejtípusú marhák.

Ma a hizlalás gyakorlatilag a növendék bikák hizlalását jelenti. Elsősorban nem szakmai, hanem a kistermelői gazdasági, gazdaság-szerkezeti átalakítások miatt várhatóan az eddigieknél nagyobb súllyal szerepel a tenyésztésbe nem vont vagy onnan kizárt üszők hizlalása és a selejt tehenek feljavítása. A borjú- és a baby-beef hizlalás (átmenet a borjú és növendékbika hizlalás között) nagyon visszaesett, a tinóhizlalás (ivartalanított bikaborjak) pedig szinte megszűnt.

A hizlalás jelenét, de a jövőjét még inkább - más árutermelő ágazatokhoz hasonlóan - elsősorban az határozza meg, érdemes-e csinálni, vagyis nyereséges-e? A nyereséget alapjaiban befolyásoló árbevétel és termelési költség, az ezekkel összefüggő tényezők mellett azonban figyelembe kell venni olyan, korábban nem megszokott kategóriákat, melyeknek éppen ezért nálunk még az értelmezése sem egységes. Ilyenek: a termelés környezetvédelmi-és állatvédelmi vonatkozásai, élelmiszerbiztonság stb. Az ágazat jövője szempontjából természetesen meghatározóak lehetnek a nemzeti és EU- s támogatások.

Mindenféle számítás azt igazolja, hogy a területalapú támogatások az állattenyésztési ágazatoknak nem kedveznek, ezen belül mégis a juh- és a marhahús-ágazat lehetnek a csatlakozás nyertesei a különböző piaci ártámogatási és más mechanizmusokkal (intervenciós felvásárlás, referenciaárak, közvetlen jövedelemkiegészítő támogatások, szezonalitást csökkentő támogatás, borjas-tehén prémium, extenzív állattartás ösztönzése, EU-tagállamokon kívüli importszabályozás, exporttámogatás stb.).

Az ökonómiai háttér a hizlalást "lenni vagy nem lenni" - mértékben határozza meg, ennek ellenére talán hasznos lehet, ha a mai lehetőségek figyelembe vételével visszatérünk a biológiai, tartási, takarmányozási alapokhoz.
Biológiai alapok:
Alapvető fontosságú a hízóalapanyag mennyisége és minősége. Kérdés, rendelkezésünkre áll-e az a hízóalapanyag, melynél jól érvényesülnek a hizlalással és a végtermékkel kapcsolatos értékmérő tulajdonságok, a hízékonyság és a vágóérték, melynek összetevői:

· Növekedési erély, a szervezet mennyiségi változása, az időegységre jutó súlygyarapodás, mely hizlalásnál értelemszerűen a választás utáni időszakban különösen fontos. Az állatok növekedési üteme fiatal korukban a legjobb.

· Hústermelés intenzitása: mennyi húst képes beépíteni az állat szervezetébe, gyakorlatilag az átlagos napi testtömeg-gyarapodás a születéstől a vágásig. (A növekedési eréllyel összefügg).
· Hústermelés tartama: meddig képes az állat arra, hogy izmot építsen jelentősebb faggyúsodás nélkül?

· Hústermelés kapacitása: mennyi csontos hús termelhető ki az állatból? A gazdaságos hizlalási végtömeggel fejezzük ki, a nagyobb testű fajták nagyobb, a kisebb testűek kisebb végsúlyig hizlalhatók gazdaságosan.