A bő terméshez tápanyagokra van szüksége a növénynek. Telepítés előtt fontos a szerves trágya, majd év elején a foszfor- és káliumműtrágya kijuttatása. A sok nitrogén inkább káros, mert nagy levelei nőnek tőle, ami akadályozza a légmozgást és páradússá teszi a mikrokörnyezetet, s emiatt úgyszólván lehetetlen megvédeni a gyümölcsöket a rothadástól. A szamóca sajátos ápolási munkái közé tartozik az inda- és a szüret utáni lombeltávolítás. Termő ültetvényekben a képződött indákat el kell távolítanunk, így növelhetjük a hozamot és megelőzhetjük a betegségeket. Az első indák már a virágzás elején megjelennek, de a legtöbb szüret után képződik.
Az erdőkben növő szamócát, mint a kertekben is bőven termő, a levegőt átható illattal betöltő, sokoldalúan felhasználható növényt régen a tündérekkel hozták kapcsolatba. Később Szűz Mária oltalmába ajánlották. Szárított levelét teakeverékekhez keverve gyógyfűteák íz-, és illatjavítója. Gyümölcse frissen, tejszínhabbal tálalva nagyon finom, de dzsemnek és sütemények készítésére is használjuk. A levél szárításakor ügyelni kell arra, hogy a fonnyadó levelekben káros anyagok keletkeznek, amely csak a száraz levelekből tűnik el. Vasat (Fe), 9 g fehérjét, 6 g növényi zsírt, 72 g szénhidrátot, 7 g szerves sót, 8 g rostanyagot tartalmaz kilogrammonként.
Forrás: Szabad Föld
