Szívesen elfogadja a szabadba kirakott ételt is. Az utakon található sok elütött sün szomorú jele annak, hogy előszeretettel telepszik meg falvak és kisvárosok szélén is, hiszen ott nemcsak táplálékot talál, de egy komposztkupacon vagy hasonló búvóhelyen át is tud telelni, mivel téli álmot alszik.
Építhetünk a sünök számára téli álomra alkalmas helyeket, fából sünodút, de tökéletes a célra egy miniatűr kutyaól is, de mindig gondoskodjunk arról, hogy belül a süni teljesen sötétben lehessen! Az is jó megoldás lehet, ha a kert egy ritkán használt részén nem nyírjuk a füvet, a növényzetet sem ritkítjuk, és ide telepítjük a komposzthalmot.
Mivel etethetjük a süniket?
A kisemlőst elsősorban a földigiliszták vonzzák, de rajonganak a házatlan csigákért is, így a csigák elszaporodása esetén a sün megjelenése egyrészt jó eséllyel várható, másrészt ez egyben nagy segítség a kertésznek. Az étlapon szerepelnek még rovarok, fészekből kihullott madárfiókák, és kisebb gyíkok is, és a süni néha dögevésre is fanyalodik, valamint ritkábban a lehullott gyümölcsből is falatozik.
A főfogás azonban a földigiliszta, sajnos ez okozza sok sün vesztét, ugyanis az esőzések után az utakra vonuló gilisztákat követik a sünök, így válnak gyakran gázolás áldozatává. A sünnel egész közeli barátságot lehet kötni, óvatos, hosszabb ideig tartó fokozatos megközelítés után akár meg is lehet fogni, azonban ne feledjük, hogy mégiscsak vadállatról van szó, melynek ráadásul hegyes fogacskái vannak.
Jobban tesszük, ha csak megfigyeljük, nézegetjük, befogni semmiképp se próbáljuk (aki mindenképp házisünit akar, a hobbiállatként remekül tartható afrikai fehérhasú törpesünt válassza). És akkor az említett negatívumok. A sün, magas cukiságfaktora ellenére, veszélyeket is rejt, kártevőket (kullancs, bolha, bélféreg) terjeszthet, a kullanccsal együtt például sajnos a Lyme-kórt, vagy a kullancsencephalitist is a közelünkbe hurcolhatja, ezért sünös kertekben a szokásosnál jobban oda kell figyelni a kullancsveszélyre.
