Ha igaz, hogy más kárán tanul az okos, ez csak egy okkal több arra, hogy így tegyünk.

Ha igaz az, hogy a szivacsos agyvelőgyulladás – BSE – től való félelem miatt világszerte, s természetesen Európában is egyre nagyobb az érdeklődés és a kereslet, egy olyan vörös hús iránt, amely megjelenésében hasonló a marhahúshoz, de annál a jól ismert beltartalmi jellemzői miatt egészségesebb, akkor az is igaz, hogy mindent, hangsúlyozom, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy azok az emberek, akik a strucc és emu tartásra, szaporításra adták fejüket, végre megtalálják a számításukat és becsülettel végzett munkájuk után mielőbb tisztes haszonhoz jussanak.

Ha igaz, hogy a magyar mezőgazdaság csaknem minden ágazatában bajban van, akkor az is igaz, hogy ezekre a bajokra valószínűleg van megoldás is, s a sok lehetséges kitörési pont közül az egyik az emu és strucc-tenyésztés lehet. Szándékosan írtam korábban a strucc és emu-tartók, illetve szaporítók szavakat és nem használtam a „tenyésztők” kifejezést.

Tettem ezt azért, mert a KSH 2000. március 31-i felmérése szerint hazánkban összesen 253 tartó, 2111 madarat gondoz. Nos a számokon lehet vitát nyitni, de ez azon a tényen nem fog változtatni, hogy a tartókból ettől még nem lesznek tenyésztők!

A tenyésztői munka ugyanis azt kellene, hogy jelentse, hogy ahhoz valóban tenyész állatokat használjunk!

Ha elolvassuk az 1993. évi CXIV. Tv. Az állattenyésztésről 3.§ 16. szóló ide vonatkozó sorait: „Tenyészállat: olyan azonosító számmal, vagy jellel ellátott és nyilvántartott állat, amely egyedileg, vagy az állatcsoport részeként azonosítható.

a./ Amelynek szüleit és nagyszüleit törzskönyvbe vették, vagy jegyezték be és maga a tenyészállat törzskönyvezett, vagy bejegyzett és törzskönyvezhető, vagy

b./ amelyet elismert tenyésztő szervezett tenyésztési főkönyvében nyilvántartanak

vagy

c./ amelyet elismert tenyésztő szervezett a kis állatfajok meghatározott körében származási igazolással annak ismer el.”

Akkor érdemes lesz elgondolkodni! Helyesbítek, el kell gondolkodni!

És akkor fogunk igazán megdöbbeni, ha továbbolvasva eljutunk a 41. §-ig, ami b./ pontjában a tenyészállat importról így ír:

„b./ a tenyészállat, vagy szaporító anyagokat adó állat és annak szülei a származási ország hivatalos nyilvántartásában szerepelnek, azok tenyésztői meghatározhatók, illetve hiteles származási igazolással rendelkeznek.”

Ha most kétségbe esünk, elcsodálkozunk, rosszul tesszük! Tudni ugyanis annyi, mint nem csodálkozni, de ahhoz, hogy ne csodálkozzunk tudni kell! Mi viszont tudjuk, hogy van két madárfaj, amely adottságainál fogva jól alkalmazkodik hazánk éghajlatához.

Ha elmondjuk, hogy nincs okunk szégyenkezni, hiszen azok a futómadár tartók, akik eljuthattak más országok emu- és strucc farmjaira, tapasztalhatták, hogy jottányival sem tartanak előbb mint mi, s nem is okosabbak nálunk.

Ha az igaz, hogy olyan országban, mint Dél-Afrika a strucctartás, tenyésztés akkor lendült fel, amikor a lucernát kezdték tömegtakarmányként használni, ismét egy érvet találunk amellett, hogy itt az ideje, hogy félretéve az eddigi kétségtelenül és – bizony tegyük a kezünket a szívünkre – nem minden ok nélkül kialakult feszültségeket, vélt-, vagy valós sérelmeket, rá kell hogy döbbenjünk arra is, hogy nem lehet, bocsánat lehet, de nem szabad csak 1-2 év távlatban gondolkodni.

Ha az igaz, hogy vannak kis hazánkban olyan emberek, akik időt, energiát és nagyon sok pénzt fektettek be a futómadár tartásba, illetve tenyésztésbe, akkor hiszek abban, hogy van arra mód, hogy sok éves kitartó munkájuk végre kamatozzon is.

Ha az igaz, hogy egységben az erő, akkor mindenkinek hangsúlyozom: mindenkinek a maga területén tetszik, vagy nem meg kell tennie mindent annak érdekében, hogy az aki a döntést hozza, vagyis a vevő minőségi terméket kapjon. Minőséget kapjon az, aki takarmányt szerez be, minőséget kapjon, aki keltetőt vásárol, minőséget kapjon, aki tojást vesz, azzal a reménnyel, hogy sikeresen kelteti ki azokat, minőségi csibére tehessen szert, aki úgy dönt, hogy ezen a fokon lép be a láncba. Minőségi tenyészállat kerüljön az olyan vásárló telepére, aki produktív madarakat akar beszerezni.

Ha pedig a minőségi vágóidról jó minőségű, biztonságos húsipari termékek kerülnek a vevők asztalára, úgy, hogy közben a minőségi bőripari alapanyag szintén jó minőségű kabát-, cipő formájában szerez örömet a vásárlóknak, közel fogunk járni a megoldáshoz. A minőség ugyanis az, amikor a vevő jön vissza, nem a panasz, vagy a termék.

A minőség nem kötelező, a minőség érdek. Mindannyiunk jól felfogott érdeke.

Ha azt akarjuk, hogy ne a biogilisztával együtt emlegessenek minket, lépnünk kell!

Ha azt akarjuk, hogy a futómadár tenyésztést, a haszonállat tartás egyik ágának tekintsék, akkor el kell ismertetni az emut, a struccot haszonállatként kell határozni a tenyészállatok standardjét, lásd pl. betenyésztők.

Ha majd a birtokunkban lévő ismeretanyagot szüntelenül bővítve és felhasználva, a különböző termelési fázisokban a keltetésre, a csibenevelésre, a vágó-, illetve tenyészállat nevelésre szakosodott telepek tulajdonosai őszintén megosztják jó-, és rossz tapasztalataikat egymással, ezen a téren is lesz előrehaladás.

Ha majd belátjuk, hogy, ha valaki minden áron külföldre akar értékesíteni, csak akkor tehesse ezt, ha valóban minőséget tud biztosítani – természetesen jóval magasabb áron – s ezzel elvigye a magyar futómadár tenyésztése hírét, akkor azok a kis tenyésztők, illetve tartók is jól járhatnak, akik a vágóállat előállításra szánják magukat.

Ha megosztjuk azokat a tapasztalatokat, amik a bőrrel, a tollal, a zsiradékkal, a csonttal és a körmökkel kapcsolatosak, rádöbbenünk, hogy a melléktermék nem kevés mellékes jövedelmet biztosíthat.

Ha belátjuk, hogy a termelési lánc valamennyi résztvevőjének tisztességesen, korrekten kell viselkednie, hogy a tapasztalatokra, ismeretekre nem szabad ráülni, s féltékenyen, titokként kezelni azokat, hanem közkinccsé kell tenni mindnyájunk okulására, akkor rá fogunk döbbenni, hogy a végén mindenki jól fog járni.

Ha…
Dr. Balogh Sándor

Forrás: Agrárágazat