A legutóbbi napok, hetek eseményei úgy tűnik, azokat fogják igazolni, akik minden nehézség ellenére bíztak abban, hogy ha végre lesz az uniós elvárásoknak megfelelő struccvágóhíd és fizetőképes vevő, akkor beindul a hazai strucctartók vágásra érett madarainak vágása is.
Mire ezeket a sorokat olvashatjuk lapunk hasábjain, az első szállítmányokat biztosító gazdák már biztosan élvezhetik munkájuk jól megérdemelt gyümölcsét, s mivel több különböző vevő is szállított tőlünk, elengedhetetlen, hogy a különböző vágási adatokat, kimutatásokat összevetve, azokat kiértékelve, az esetlegesen elkövetett hibákból tanulva előretekintsünk!
Már most elmondhatjuk, hogy feltétlenül javítani kell állataink szállítási körülményein! Ha még nem tudtuk volna: az egyik leginkább stressz-érzékeny állat tartására adtuk fejünket! Szerencsére megvannak a jól bevált módszerek, melyeket a várható szállítás előtt, időben alkalmazva a minimálisra csökkenthetők a veszteségek.
Ha tudjuk az időpontot, legalább egy héttel előtte célszerű hosszúlábú kedvenceinknek komplex vitaminkészítmények és szelén adagolása ivóvízbe keverve. A megfelelő vízellátás biztosítása egyébként nemcsak kifizetődő, hanem elemi kötelességünk is, hiszen hosszú idő után végre hazánkban is elértük, hogy az állatkínzás bűncselekmény! Az e téren végzett vizsgálatok azt a megdöbbentő és meghökkentő eredményt adták, hogy egy vágásra érett strucc - ha nem kap elegendő ivóvizet - 5-10 kg súlyt is veszíthet egy nap alatt! Ugye mindenki tudja, hogy pl. a paprikatermesztők a várható szállítás előtt nagyon alapos öntözést végeznek azért, hogy a piacra kerülő áru tetszetős, telt legyen. Közismert tény a strucchús igen magas víztartalma, s ha állatainknak nem biztosítunk elegendő mennyiségű, jó minőségű ivóvizet, madaraink a szó szoros értelmében tetemes veszteségeket fognak elszenvedni, nem is beszélve a mi kárunkról!
Vágásra szánt madarainkat már jó előre falkásítani kell, és a rakodást, ha csak lehet úgy célszerű ütemezni, hogy maga a szállítás sötétben, éjszaka történjék. Az elindulást követően időről-időre meg kell állni és ellenőrizni kell a „rakományt”. Azt ugye mondanom sem kell, hogy olyan útitervet kell készíteni, hogy a lehető legrövidebb útvonalon haladhasson a jármű!
A kijelölt madarakat a takarmány és ivóvíz megfelelő helyre történő kihelyezésével úgy kell szoktatni, hogy ne kelljen azokat össze-vissza kergetni, „bestresszelt” állapotba hozni!
A szállítójármű platóját a legcélszerűbb nádpadlóval borítani, amelyen keresztül a vizelet leszivároghat biztosítva a csúszásmentességet, és ha állataink menet közben lehuppannak, akkor tompítja az esést. Ne feledjük, hogy a struccok igen magas állatok, súlypontjuk nagyon magasan található és csak két lábon állnak! Képzeljük el magunknak, hogy úgy kell egy buszon utaznunk, hogy nem kapaszkodhatunk, s a jármű lépten-nyomon gyorsít, fékez, kanyarodik! A járművet le kell ponyvázni és ha csak egy mód van rá, a struccokat egyesével el kell rekeszteni!
Hosszúnyakú kedvenceink a vágás, értékesítés során is tudnak meglepetést, fejtörést okozni. Általánosságban ugyanis szinte mindenki számára, ismert tény, hogy egy mezőgazdasági termék esetében annál nagyobb haszon könyvelhető el, minél magasabb feldolgozottsági fokon értékesítjük azt. Nos, a strucc ilyen téren is különlegesség. Igaz ugyan, hogy a húsrészekre bontott (17 különböző izomról van szó), hártyázott, a vevő kívánsága szerint csomagolt húsért kategóriánként kecsegtetőbb árat ajánl a kereskedő. De mivel az összes húsnak jó esetben csak mintegy huszonöt százaléka ilyen, továbbá ennek a módszernek a választása esetén természetesen számolni kell a lényegesen nagyobb nyesedéki („potyadék”) és hártyázási veszteséggel, a drágább és hosszabb ideig tartó feldolgozással, a magasabb csomagolóanyag árakkal,
előfordulhat, hogy a végén realizálódó haszon kisebb lesz! És persze ott van még az a kockázati tényező, hogy ha a hús a kinyerés során sérül, akkor az már csak mint apró hús jöhet számításba. Mivel mint említettem volt, tizenhét különböző izomról van szó, ez éppen harmincnégy hibalehetőséget jelent! Tehát nagyon „észnél kell lenni” annak érdekében, hogy a lehető legjobb legyen a választásunk.
Az mindenesetre megállapítható, hogy közeledünk annak a bizonyos alagútnak a végéhez, s ha még nem is rtünk ki belőle, már biztosan látszik a derengő fény…
Forrás: Agrárágazat
