A struccbőr részei

A bőrünkről van szó!!!

Írtam már többször arról, hogy ha nem tudjuk a struccból és emuból nyerhető termékek közül csak a húst, illetve az egy átlagos madárról nyerhető húsból csak a nemesebb húsrészeket értékesíteni akkor jobb ha elfelejtjük az egészet vagy csak hobbi szinten foglalkozunk hosszúlábú kedvenceinkkel!

Emlékeztetnék arra is, hogy a strucctenyésztés „őshazájának” számító Dél-Afrikában a mai napig a súlyponti kérdés, és a nyereségesség alapfeltétele az állatokról nyerhető jó minőségű bőr előállítása!

De mik is azok a kritériumok, a nyersbőrök értékét alapvetően befolyásoló tulajdonságok, amelyekkel egy jó nyersbőrnek rendelkeznie kell? Mivel a remélhetően már rövidesen, nagy számban beinduló vágás során az exportképes hús mellett nagy mennyiségű, a
vevőt kevésbé vagy egyáltalán nem érdeklő, illetve a termékért nevetségesen alacsony árat ajánló (annyiért felejtsük el egymást!) nyesedék, lehúsozott (egyébként fölséges levest adó) csont, nyak, belsőség és zsiradék is keletkezik, úgy érzem erről beszélni kell!

Mivel a „bőrünkre megy a játék”, tekintsük át azokat az apró, de elengedhetetlenül fontos részleteket, amelyek az áru mindenkori értéktét eldöntik, hogy, mire is figyeljenek oda tenyésztőtársaink, amikor egy bőrös ócsárolja a portékát.

A struccbőr részei:

- A(1)-A(4): központi rész, az ún. „gyémánt”

- B: nyak

- C(1),C(2): felső hasi lebenyek

- C(3),C(4): alsó hasi lebenyek

 Kívánatos, ha a nyersbőr mérete legalább 1,2 m².

A struccbőr minősítése nyers, kidolgozatlan állapotban rendkívül nehéz feladat. Csak teljesen kidolgozott és festett állapotban lehet valamennyi sérülést látni. Például egy csibekorban szerzett sérülés szinte biztosan nem látszik a felnőtt nyers bőrön, de kidolgozáskor előjön. Mivel a struccbőr bizonyos sérülései csak kidolgozott állapotban látszanak igazán még szakember számára is, ezért a nyersbőrvásárló igen nagy kockázatot vállal, ezért is folyamodnak ahhoz a módszerhez, hogy alulértékelik, ócsárolják a bőrt! Többek között ez az oka annak is, hogy a nyersbőrök ára sokkal kisebb, mint egy kidolgozott bőr ára.A teljesség igénye nélkül tekintsük át azt az utóbbi időben előszeretettel alkalmazott osztályozást, melynek megismerése valamennyiünknek hasznos lehet, segíthet.

A kategória

:

- legalább 1,4 m²-es legyen a bőr,

- legalább 11 hónapos, legfeljebb14 hónapos lehet a madár,

- a vágás óta legfeljebb két hónap telt el,

- nem lehet csípett a madár háta,

- a középső, ún. „gyémánt” rész egyik szegmense sem lehet sérült.

B kategória:

- legalább 1,2 m²-es legyen a bőr,

- legalább 9 hónapos, legfeljebb 20 hónapos legyen a madár,

- a vágás óta legfeljebb két hónap telt el,

- nem lehet csípett a madár háta,

- a gyémánt részen nem lehet kettőnél több kis sérülés, de ezeknek egy szegmensben kell lenni,

- legfeljebb egy, kisujjnyinál nem nagyobb vágás lehet rajta (nyúzás, élőkori sérülés), a gyémánt részen kívül.

C kategória

:

- legalább 1,1m²-es legyen a bőr,

- legalább 8 hónapos, legfeljebb 24 hónapos lehet a madár,

- a vágás óta legfeljebb két hónap telt el,

- nem lehet csípett a madár háta,

- a középső részen nem lehet háromnál több kis sérülés, de ezek legfeljebb két szegmensben lehetnek,

- legfeljebb kettő (ujjnyinál nem nagyobb) vágás lehet rajta (nyúzás, élőkori sérülés), a gyémánt részen kívül.

D kategória:

- a középső részen három szegmens sérült.

E kategória

:- a középső részen mind a négy szegmens sérült (bármilyen kis mértékben), az ilyen
bőrök tulajdonképpen selejtnek tekintendők.

A kategóriák között hatalmas az értékkülönbözet: ha a „D” kategóriát 1-nek tekintjük, a „C”-ért már 2.5-szer annyit, a „B”-ért már négyszer-ötször annyit fizetnek. Az „A” kategória nyolcszor-tízszer annyiba kerül. De ehhez tökéletes nyúzástechnika, és tökéletes sós konzerválás kell!

Mint korábban már említettem, a struccok vágásakor mindig találni fogunk több-kevesebb, mintegy 5-10 kg-nyi zsírt is. Szerencsére ennek a zsírnak túlnyomó része az ún. kékhártya alatt, egy helyen található, viszonylag könnyen kinyerhető. Hannibál katonái közül csak a magasabb rangú katonatisztek engedhették meg maguknak, hogy sisakjaikat strucctollakkal ékesítsék, és strucczsírral kenjék be testüket, mert a hiedelem szerint ez emberfeletti erőt, gyorsaságot és sebezhetetlenséget biztosított. Hadd emlékeztessem olvasóimat arra, hogy a középkor neves gyógyítója, Hildegard von Bringen apátsági főnővér leírta és dicsérte, hogy a strucczsírba kevert körömvirágszirom a legkülönbözőbb bőrpanaszok esetén is csodálatosan jó hatású és az 1485-ben megjelent Hortus sanitatus című könyvben, mint a „legmegbízhatóbb sebgyógyszer” említi. Nézzük csak, hogyan is készült a híres Hildegard-féle balzsam? „Végy egy fontnyi (kb. fél kiló) természetes takarmánnyal táplált strucczsírt és kétötöd fontnyi (kb. húsz dekányi) szárított körömvirágszirmot! A zsírt lassú tűzön melegítsd fel és vesd belé a virágszirmokat a forró zsírba! Hagyd a zsírt egyszer felforrni, fakanállal keverd meg majd az edényt vedd le a tűzről! Az így nyert keveréket egy teljes napig, de fedő alatt hagyd állni! Ezt követően ismét lassú tűzön hevítsd fel a zsírt, majd feszített lenvásznon szűrd át! Munkád akkor jó, ha az így kevert ír fényes sárga lészen!”

Csak érdekességképpen: az Európai Strucctanács elnöke Luk Schelfhout már 1996-óta tízféle strucczsír-alapú kozmetikai készítményt forgalmaz StruisLux néven, tízegynéhány országban óriási sikerrel!

Nos, Hannibállal befejezve nekünk is valami hasonló kell, hogy legyen a hitvallásunk, nevezetesen „ Vagy találunk egy utat, vagy csinálunk egyet!” Igenis meg kell keresnünk a strucczsír felhasználási módjai közül a legelőnyösebbeket, de a kevésbé kedvezőeket is!