Érdekes és látszólag korántsem összefüggő dolgok ugye? De higgyék el, igenis van kapcsolat közöttük! Bebizonyítom.
Vegyük szépen sorban őket és kezdjük az elsővel. Azt minden mezőgazdasággal foglalkozó, így a struccosok is tudják, hogy a harmat milyen hasznos lehet, de ugyanők tisztában vannak azzal is, mennyi kárt okozhat egy rossz időben, rossz helyen megjelenő, fellépő harmat. Különösen így van ez egy olyan - igaz röpképtelen madarakkal foglalkozó, de ennek ellenére - szárnyait bontogató, „harmat-gyenge” ágazat esetében mint a miénk! Meg kell mondanom, hogy napjainkban sajnos - és nem csak a csapadékos időjárás miatt - egyre többen panaszkodnak arra, hogy mennyi fejfájást, kellemetlenséget, csalódást, kárt, veszteséget okoz nekik a harmat. Ezért éreztem tehát kötelességemnek, hogy figyelmeztessem valamennyi struccos barátomat, milyen veszélyeket jelent a harmat a hosszúnyakú kedvenceink tartóinak. Vegyük példának okáért, milyen kárt, majd tragikus, érzékeny veszteséget okozhat, ha a harmat miatt csibéink eláznak és felfáznak! Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy a struccok gyógyítására vállalkozni szép, nemes, de csaknem a lehetetlenséggel határos feladat! Nos a harmat ellen is úgy a legjobb védekezni, hogy kerülni kell.
Ezt szerencsére ma már egyre többen tudják közülünk, de mivel „Repetitio est mater studiorum”, azaz „Ismétlés a tudás anyja”, szögezzük le még egyszer: struccosok óvakodjatok a harmattól!
Lássuk most a rianást!
„Megtört a jég!” Csodálatosan gazdag anyanyelvük így írja le, így ábrázolja, ha valami hosszas vajúdás, küzdelem után átalakul, ha változás következik be egy régóta fennálló állapotban. Nos ennek az örvendetes eseménynek lehettek, lehettünk tanúi valamennyien, akik megtekintettük az idei, immár 74. OMÉK seregszemlét. Arra gondolok, hogy az élőállat bemutatók közül a két leglátogatottabb éppen a struccokat és emukat kiállító stand volt, ahol Dr. Mucsi Imre Professzor Úr és lelkes odaadó munkáját buzgón segítő diákjai - a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karának hallgatói - továbbá a Gödöllői Szent István Egyetem Mezőgazdasági és Környezettudományi Karának tanulói Dr. Szabó József vezetésével osztatlan sikert arattak.
De nem is ez a lényeg! Viszont, ami eddig még nem fordult elő, hogy egy FVM és Magyar Állattenyésztők Szövetsége által kiadott, e két, minden tekintetben legfontosabb, bel- és külföldön egyaránt elismert szervezet illetve hatóság és utolsóként, de természetesen nem utolsósorban a hasonlóan fontos Agrármarketing Centrum egyáltalán ír rólunk hivatalos, sok-sok ezer példányban közkézen forgó kiadványában. Na ez már döfi, „Something happened…” azaz „Valami történt…”
Azt még nem mondanám, hogy megtört a jég, de azt határozottan állítom, hogy a rianás hangja nagyon is messzire elhallatszik. Na, valami hasonlónak vagyunk tanúi napjainkban.
Én ugyan nem vagyok jogász, de mélyen tisztelem a laikus számára átláthatatlan dzsungelben magukat kiismerő szakembereket. Nos, egy jogász barátom hívta fel a figyelmemet: te Sanyi, ezt felfoghatjuk úgy is, mint „ráutaló magatartás”! Az ugyanis mindenképpen elmozdulást jelent, hogy „közkézen, közszájon forgóak lettetek”. Tény, apró lépés de „a leghosszabb út is egy apró lépéssel kezdődik” és mi biztosak vagyunk abban, hogy jó úton járunk.
Éppen annak érdekében, hogy ezen az úton gyorsabban haladhassunk, újult erővel folytatjuk azt a küzdelmet, amit a munkánkat hátráltató, hosszúlábú kedvenceinket a „veszélyes állat” kategóriába soroló osztályból történő törléséért már 2001. óta kitartóan végzünk.
És most lássuk azt a bizonyos gyalogot a sakktáblán! Gyalogosok nélkül sem csatát, sem háborút nem lehet nyerni, ezt még azok is tudják, akik nem sakkoznak. Abból, hogy az előbb említett katalógusban az utolsó két oldalt foglalják el a futómadarak, arra következtetek, hogy jelen pillanatban ágazatunk az egyik „gyalog”. Vegyük csak górcső alá ezt a kérdést! Napjainkban, amikor „a csapból is a madárinfluenza folyik”, kell-e hangsúlyoznom a gyalog szerepének fontosságát, és ez így van mind magyar, mind tágabb hazánk, az Európai Unió vonatkozásában egyaránt!
Miért is lenne fontos, hogy mind hazánkban, mind az Európai Unióban ne ellenséges, hanem baráti gyalogot lássanak bennünk? Ha támogatást kapna a strucctenyésztés, mondjuk például úgy, hogy az Európai Unióban csak a határainkon belül előállított strucchússal kereskedhessenek, megóvhatnánk közösségünket még az olyan veszélyes állatbetegségek behurcolásától is, amelynek igen komoly humán egészségügyi vonatkozásai vannak.
A teljesség igénye nélkül számoljunk csak! Ha az öt legészakibb uniós tagországot nem tekintjük jelentős strucchús előállítónak, és országonként csak 3000 olyan munkahellyel kalkulálunk, amelyet valamilyen formában a strucctenyésztés biztosít, akkor ez 60000 Európai Unión belüli munkahelyet jelent. Az a közösség, amelyhez most már mi is tartozunk, nagy és erős, de azért annyira nem, hogy hatvanezer munkahelyet negligáljon! És vizsgáljuk csak tovább, ha az Unió megengedi, hogy például Dél-Afrikából importáljanak területére struccból származó termékeket (húst, tojást, élő állatot) - szerencsére közel egy éve az ott előfordult madárinfluenza miatt ez most tilos -, kockára teszi ezzel azt a közel hárommillió munkahelyet is, amely így vagy úgy közvetett vagy közvetlen formában az Európai Unióban a baromfitenyésztéssel áll kapcsolatban.
Erre feltétlenül fel akarom és fel fogom hívni az illetékesek figyelmét az idei, Madridban megrendezésre kerülő világkongresszusunkon, de emellett fogok kardoskodni az Európai Strucctanácsban is.
A tisztánlátás kedvéért minden ellenkező híreszteléssel ellentétben akár hazánkban, akár az Unióban a strucctenyésztés támogatásával, nemhogy nem gyengítenék, hanem épp ellenkezőleg, védenék Magyarország és az Európai Unió mezőgazdaságát.
Hiszik vagy nem, a látszat ellenére a strucchús nem más, mint egy új szín a palettán a választék bővítés tekintetében. Ahhoz ugyanis magas az ára, hogy konkurense legyen például a baromfihúsnak, aki pedig a marhahúsra esküszik, az ezután is marhahúst fogyaszt, és a vadhúsok kedvelői sem fognak megválni az ínyenc falatjaiktól.
Amiben ez a hús valóban új, valóban eltérő, valóban más, az alacsony koleszterintartalma, magas vastartalma és a bármiféle fűszerezést megkönnyítő magas víztartalma. Az már csak hab a tortán, hogy még az emésztési bántalmakban szenvedő emberek is fenntartások nélkül élvezhetik, mert fogyasztása után nem fogják érezni azt az igen kellemetlen nehéz, telt érzést.
Azt még remélni is csak halkan merem, merjük, hogy a döntési pozícióban lévő emberek kezdik belátni és megérteni ennek az ágazatnak az olyan komoly nehézségek megoldását segítő jelentőségét, mint például a „búzabomba” vagy a robbanni készülő „kukoricabomba”, hogy a foglalkoztatási problémák megoldásában kínált lehetőségekről, az egészséges táplálék-előállításban betöltött fontos szerepéről ne is beszéljünk! Azt pedig ugye sok évszázad óta tudja már a magyar gazda, hogy a terményt „Bőrben kell eladni!”
Forrás: Agrárágazat
