Termesztése
Termesztése nem igényel különlegesen nagy munkát, konyha- és házikertekben jól terem, szedésével azonban néhány évet (4. év) várni kell. Amint a téli hó után művelhetővé válik a talaj, a már ősszel felásott kertünk magasabb területén egymástól 15-20 cm-re, elég sűrűn, zsinór mellett vessük el a spárgamagot, ugyanúgy mint a sárgarépát vagy a petrezselymet. Az első évben csak a szokványos talajművelést igényli. A talaj porhanyítása, gyomtalanítása, öntözése a többi zöldségfélékhez hasonló művelet. Az elvetett magvak szép kis lombos, vastagabb fűszálszerű hajtásokat hoznak a talajban erős gyökértörzsekkel, szép, elágazó gyökereket hajtanak.
Ültetése
Az ültetés évében – ha őszre fordul – előkészíthetjük a spárgatelep helyét, szintén egy jó napos helyen. Két ásónyomra (40-45 cm) felforgatjuk a talajt egy-két méteres sávban, aszerint, hogy egy vagy két sort akarunk ültetni. A talajt jól megtrágyázzuk jó érett istállótrágyával. Két-három heti pihenés után szépen elgereblyézzük és ismét zsinór mellett hozzákezdünk a zsenge hajtások kiültetéséhez. A fiatal hajtásokat kis lapáttal úgy szedjük ki a talajból, hogy a gyöktörzsek a gyökerekkel a rátapadt földrésszel együtt jöjjön ki, így azokat nagy gonddal a zsinór mellett, egymástól 20-25 cm távolságra, 10-15 cm mélyen beültetjük. Jó, ha a zsinór mellett egy 15 cm mély árkot húzunk ki kiskapával erre a célra.
Ha két sort akarunk telepíteni, akkor a sorokat egymástól 120-135 cm távolságra tegyük. Ültetés után a talajt begereblyézzük, de előbb az árkokat jól megöntözzük és minden két tő közé egy marék aprótrágyát tegyünk.
A második évben már vastagabb, ceruzavastagságú hajtások nőnek a gondos művelés mellett. Ősszel az elszáradt hajtásokat ajánlatos letakarítani.
A harmadik év tavaszán a sorok feletti talajt felkupacoljuk, bakhátat készítünk 25-30 cm magasra. Így a bakhátak tetején jelennek majd meg a ceruzánál vastagabb „sípocskák”. Még ezekhez ne nyúljunk, hagyjuk, hogy erősítsék a gyöktörzseiket, gyökereiket.
A negyedik év elején a bakhátakat meglazítás után ismét felkupacoljuk, kissé megemeljük, és várjuk, hogy a sípok előbukkanjanak. Amikor a sípok hegye néhány cm-re a talaj fölé emelkedik, egy lapos, éles, hegyes késsel – vagy erre a célra kikovácsolt spárgaszedő lapáttal – a sípokat 25-30 cm mélyen, a gyöktörzs fölött átvágjuk, majd kihúzzuk. Ezek többnyire már ujjnyi, hüvelykujjnyi vastagok. Az így kiszedett spárgát megmosás után ajánlatos maroknyi vastag kötegekbe – zsinórral átkötve – a felhasználásig megőrizni.
Felhasználásra a megtisztított spárgaszálakat csomókba kötve fazékba állítjuk –olyan magas edénybe, hogy le tudjuk fedni –, majd annyi sós, gyengén cukrosvizet öntünk rá, hogy a spárgaköteg háromnegyedéig érjen és ezután elkezdjük főzni. Így a legnehezebben fövő szárrész a vízben fő, a könnyebben puhuló fejrész pedig a gőzben nem fő szét. Végezetül a kívánalomnak megfelelően tudjuk ételeinkhez elkészíteni.
Forrás: Agrárágazat
