Vernalizáció
A vernalizáció, a növények (vagy magvak) mesterséges kitétele alacsony hőmérsékletnek a virágzás serkentése vagy a magtermelés fokozása érdekében. Számos mérsékelt övi növény hidegigényének kielégítésével a virágzás a szokásosnál korábban vagy olyan meleg éghajlaton is előidézhető, ahol nincs meg a szükséges szezonális lehűlés. Ennek a folyamatnak az ismeretét felhasználták az őszi búza szokásos kétéves növekedési ciklusának megszüntetésére. A vetőmag részleges csíráztatásával, majd tavaszig 0 °C-ra hűtésével az őszi búza még abban az évben termést hozhat.
A devernalizációt úgy lehet előidézni, hogy a korábban vernalizált növényeket vagy vetőmagokat magas hőmérsékletnek teszik ki, ami az eredeti, nem virágzó állapotba való visszatérést eredményezi. A kereskedelemben a romlás késleltetése érdekében fagypont közeli hőmérsékleten tárolt hagymacsaládok így automatikusan vernalizálódnak és virágzásra készek, amint elültetik őket. Ha azonban az ültetés előtt két-három héttel 26,7 °C (80 °F) feletti hőmérsékletnek teszik ki a hagymákat, akkor a hagymák a kívánt hagymaképződési fázisba kerülnek.
Metszés
A metszés, a kertészetben a növény, fa vagy szőlő azon részeinek eltávolítása vagy csökkentése, amelyek nem szükségesek a növekedéshez vagy a termeléshez, már nem tetszetősek vizuálisan, vagy károsítják a növény egészségét vagy fejlődését. A metszés a gyümölcsösök és a szőlőültetvények kezelésében a virágzás és a terméskötődés javítása érdekében bevett gyakorlat. A házikertészetben (pl. rózsatermesztés) a metszés javítja a növény alakját és virágzási potenciálját; a metszési vágás alatt közvetlenül a rügyből vagy rügyekből új növekedés indul ki.
Az egykor elterjedt gyakorlat, hogy az ágat úgy vágják le, hogy annak töve egy vonalban legyen a faággal, ma már nem tanácsos. Ehelyett a metszést közvetlenül az ág tövét körülvevő gallér vagy duzzanat - lényegében egy védőkallusz - felett kell elvégezni. A seb szélén lévő rücskös kérget óvatosan le kell vágni. A metszési festék vagy kötszer alkalmazása, amely szintén egykor elterjedt gyakorlat volt, szükségtelen, de kozmetikai okokból vékony rétegeket lehet alkalmazni. A helytelen metszés virág- és termésveszteséget okozhat, valamint a növényt gyengévé és a betegségekkel vagy rovarokkal szemben sebezhetővé teszi.
A jég, erős szél, villámcsapás, tűz vagy betegség által okozott fasérülések nagyobb javítást igényelnek, amelyet faiskolaorvos végez. Ha nem javítják ki, az ilyen károk a fa pusztulásához vezethetnek. A szokásos faműtéti eljárások közé tartozik a letört, elhalt vagy beteg ágak eltávolítása; a forgalmat akadályozó, a villany- és telefonvezetékeket gátló, a kilátást akadályozó vagy a fa alakját elrontó ágak visszavágása; a ritkítás a légáramlás és a több fény biztosítása érdekében; a sérülések és az esetleges későbbi korhadás megelőzése érdekében a többi ághoz dörgölődő ágak eltávolítása; a gyökérveszteséget kompenzáló és a virágképzést elősegítő, megfontolt vágás; valamint az elöregedett fa újjáélesztése érdekében történő visszavágás. A modern fakezelés eredete az ohiói Kentben élő John Davey-nek tulajdonítható, aki 1880-ban kertépítészeti vállalkozást alapított ott.
Termény
A termény, a mezőgazdaságban olyan növény vagy növényi termék, amelyet nyereség vagy megélhetés céljából nagy mennyiségben lehet termeszteni és betakarítani. Felhasználás szerint a növények hat kategóriába sorolhatók: emberi fogyasztásra szánt élelmiszernövények (pl. búza, burgonya); állati fogyasztásra szánt takarmánynövények (pl. zab, lucerna); zsinór- és textilszálaknak szánt rostnövények (pl, gyapot, kender); olajnövények, fogyasztásra vagy ipari felhasználásra (pl. gyapotmag, kukorica); dísznövények, kertészeti célokra (pl. kutyafa, azálea); és ipari és másodlagos növények, különböző személyes és ipari felhasználásra.
