A ricinusolaj nagyon népszerűvé vált az utóbbi pár évben, hiszen sokan használják különböző szépségápolási praktikákhoz. De tudod, hogy miből készül a ricinusolaj?
A ricinus (Ricinus communis) a kutyatejfélék családjába tartozik, és a Ricinus nemzetség egyetlen faja. Ez a növény hazánkban is megtalálható dísznövényként, azonban már időszámításunk előtt is megtalálták magját az egyiptomi sírokban. A növény a trópusi Afrikából származik, és a Földközi-tenger mellett honosították gyógy- és dísznövényként.
A ricinus jellemzői
A ricinus rendkívül gyorsan fejlődik, a trópusokon akár a 10-12 méter magasságot is elérheti évelőként. A ricinus örökzöld, lágyszárú növény, amely hazánkban csak egy éves növényként kapható, és 50 cm-3 méter magasságúra nő csak meg. A ricinus hengeres szára akár 5 centiméter vastagságúra is megnőhet, azonban nem tartalmaz tejnedvet, hiába tartozik a kutyatejfélék családjába. Levelei hosszú nyelűek, amelyek 5-12 részre ágaznak szét, szélük durván fűrészes és átmérőjük 30-40 centiméter. Leveleinek színe váltakozó, hiszen általában mélyzöld, viszont néha vöröses vagy lilás színben is pompáznak. A ricinus szél általi beporzású növény. Virágzata bogas, amely belül élénkpiros, kívül sárga színű. Termése toktermés, amelyet száraz tüskék borítanak.
A ricinus történelme
A ricinus növényt időszámításunk előtt is ismerték, így bibliai említéseket, történeteket is találhatunk róla. A ricinus növénynek számos népi eredetű neve van, köztük a csodafa, csodafű, krisztuskeze, krisztuskenyere vagy a vakondfű. További népes nevei: Jónáska bab, Jónás fája, kikajon, krisztuspálma, ötujjú fű, kerti berzseny, kerti ricinus, kiki, nagysárfű, török-mag, vakondokfa, vakondbab (a Szigetközben). A növénynek számos jótékony hatása is ismert, azonban mérgező is egyben, így emiatt a sok elnevezés. A vakondokfa nevet a vakondok elűzéséről kapta a kertben, hiszen igen hatékonyan távol tartja ezeket a kártékony állatokat.
A ricinusról említést tesz Jónás könyve, ahol a növény Jónás prófétának árnyékot ad ninivai küldetése során. A történet szerepel a héber Bibliában, és az Újtestamentum is hivatkozik rá (Jézus szavai, két helyen is), továbbá szerepel a Koránban is.
