Az őszi káposztarepce már az 1800-as években a legtöbb jó talajú gazdaságnak nagyon értékes növénye volt. Termesztési jelentőségét az akkori gazdák hamar felismerték, részben a könnyű eladhatósága miatt, másrészt jól tudták termelni, és mint legkorábban eladható termény, ez hozta az első pénzt a gazdaságban. Ebben az időben a vetésterülete Magyarországon 350.000 kat.hold körül alakult.
Az ezt követő időszakban valamennyire hullámzott a repce területe, mivel a megjelenő ásványi olajak vetését visszaszorították, illetve jelentős rovarkártételek léptek fel, amelyek ellen akkor még igazán hatékonyan nem tudtak védekezni. Szintén korán felismerték az őszi búzára gyakorolt kitűnő elővetemény hatását, valamint takarmányozási jelentőségét is.
Napjainkra a repce sok pozitív tulajdonságát megőrizte, és ma is bizonyítja a vetésforgóban betöltött szerepét.
Piaca mára kissé átalakult. Új hasznosítási formák jelentek meg, többek között mint élelmiszer-olaj, ami napjainkra a legjelen
tősebb, kozmetikai alapanyag, bio-diesel, szennyvíz-tisztítás stb. Repce esetében mindig ki kell emelni, hogy szervesanyag-termelő képessége szinte példátlan a kultúrfajok között.
A termesztendő fajta kiválasztása.
Az a gazda, aki elhatározza, hogy repcét
fog vetni, a fajták tekintetében a bőség zavarával találja magát szemben. Jelenleg a korai éréscsoportban 12 államilag elismert repce található, míg a középérésű csoportban 52, amik közül 13 a hibrid. Melyek azok a szempontok, amiket a fajtaválasztás során mindenképpen érdemes figyelembe venni? Napjainkban egy korszerű repcefajtának alapvetően olyan genetikai potenciállal kell rendelkeznie, amely alapján a minimum 4,0 t/ha-os termésszintet biztosítani tudja. Magtermés tekintetében egyébként a köztermesztés során messze nem tudjuk a repce növény genetikai termőképességét kihasználni, mivel ez még mindig csak alig több, mint 50%-os értéket mutat. A termőképesség mellett a másik nagyon fontos követelmény a beltartalom értékszámainak mutatói. Ma már a 00-ás paraméter alapkövetelmény, az olajtartalomnak minimum 43%-osnak kell lennie, a glükozinolát-szint a 25 umol/g. Köztudott, hogy a hibridrepcéknél a beltartalom egy kicsit eltér. Általában azt mondhatjuk, hogy az olajtartalmuk valamivel szerényebb, míg a glükozinolát tartalmuk egy pár százalékkal magasabb, mint a szabadelvirágzású repcéknél. A termőképesség és a beltartalom paraméterei mellett rendkívül fontos kérdés a termeszthetőség, azaz milyenek az adott fajta agronómiai tulajdonságai. Talán a sok közül is első helyre kívánkozik a télállóság problémája. A repcetermesztés sikerét és egyáltalán a létét tudja eldönteni az, hogy adott fajta, hogyan viselkedik a téli időjárási körülmények között. A sokat emlegetett 2002/2003-as tél, amely hótakaró nélküli, rendkívül száraz, kontinentális típusú volt, jelentős tapasztalatokat eredményezett a télállóság vonatkozásában, amely egyértelműen bebizonyította, hogy a tapasztalt szélsőséges időjárás minimum és maximum hőmérsékleti értékei mellett nem fajtaspecifikusan pusztította ki a repcevetéseket. Magyarul az akkori kifagyás nem fajtakérdés volt. Nagyon fontos agronómiai tulajdonság a szárszilárdság, amely annak ellenére lényeges, hogy egyes szakemberek szerint az a repce nem is jó, amelyik nem dől meg. Vitathatalan, hogy a nagy magtömeget a szárnak tartani kell, amit a termesztés során is tudunk befolyásolni, kellő mértékben erősíteni pl. a tág térállással, megfelelő tápanyagszinttel, szárcsökkentő szerek alkalmazásával. Mostanában egyre több szó esik a repce alkalmazkodóképességéről, mint fontos agronómiai tulajdonságról. Tesszük ezt azért is, mivel a repce annak ellenére, hogy mára már egyértelműen bebizonyította, hogy nem extenzív növény, mégis nagyon sokszor kerül a forgó során a nem igazán neki való helyre. Ilyenkor kerül előtérbe a jó alkalmazkodó képesség.
A Saatbau Linz Hungária Kft. repce fajtakínálatára bátran mondhatjuk, hogy minden igényt kielégítenek. Olyan széles genetikai alapokon nyugvó, kiegyenlített fajtákat ajánlunk, amelyek kimagasló és stabil termőképességgel rendelkeznek.
Olajtermésben és olajtartalomban jó pár fajtánk az állami elismerés óta vezeti a fajtalistát. Termesztési tulajdonságaik maximálisan megfelelnek a hazai termelői elvárásoknak, és a legtöbbjükre jellemző a rendkívül jó alkalmazkodóképesség.
MOHICAN Indián
Állami elismerése (1998) óta az egyik legnépszerűbb őszi káposztarepce fajta hazánkban. A fajtánkénti vetésterület aránya meghaladja a 10%-ot. Bátran elmondható róla, hogy szinte mindenki megszerette, aki kipróbálta. Kiemelkedő magtermés és olajtartalom jellemzi ezt a méltán népszerű fajtát. Alkalmazkodóképessége kiváló, ami azt jelenti, hogy szerényebb termesztési körülmények között is „hozza magát”, míg az intenzív termesztési viszonyokat rekord terméssel hálálja meg.
NAVAJO
A Mohicanhoz rendkívül hasonló jó tulajdonságokkal rendelkező repcefajtánk. Alapvető különbség a kettő között az érésidőben mutatkozik. Mindkettő középérésű, bár a Navajo másfél-két héttel korábbi, mint a Mohican. Kiváló termőképessége és olajtartalma mellett nagyon jó télálló.
AVISO
A nyugat-európai repcetermelő gazdaságok egyik vezető fajtája. Ha egy mondattal kellene jellemezni, akkor a kitűnő beltartalmára hívnám fel a figyelmet. Kiemelkedő az olajtartalma és a hektáronkénti olajtermése is. Glükozinolát értéke messzemenően megfelel a mai követelményeknek. Kiváló terméspotenciál és alkalmazkodó képesség jellemző rá.
TISSOT
A Saatbau Linz Hungária Kft. egyik hibridrepcéje a Tissot. Termőképességéről elmondható, hogy a jelenlegi szortiment egyik legnagyobb genetikai potenciállal rendelkező hibridje. Igazi bajnok a magtermés tekintetében. Hektáronkénti olajhozama szintén bámulatos. Bátran ajánljuk főleg azoknak a gazdáknak, akik jó körülményeket tudnak biztosítani a repcének a termesztés minden elemében.
WINNETOU
A Saatbau Linz újdonsült fajtarepcéje a középérésű csoportból. Kiemelkedő termőképesség és jó beltartalom jellemző rá. Főleg azoknak a gazdáknak ajánljuk, akik szerényebb körülmények között termelik a repcét és ehhez keresnek kedvezőbb árfekvésű vetőmagot.
LABRADOR
A Labrador egy vadonatúj repcefajta az EU fajtalistáról adoptálva. A korai éréscsoportba tartozik, ahol az előzetes kísérletekben az élmezőnyben szerepelt. Kitűnő hozam és beltartalom jellemzi. Éréscsoportján belül egy kissé később virágzik, mint társai, de érésre behozza a különbséget. Kedvező agronómiai tulajdonságai közül a szárszilárdságot kell kiemelni. Ez a fajta alkalmas a korai, augusztusi vetésre.
Forrás: Agrárágazat
