- a gyakorlat újabb kérdései
Lapunk 2004. szeptemberi számában a magzatkárosodással járó sertésbetegségek között foglalkoztunk a sertés reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó szindrómájával, a PRRS-el.
Ezt a betegséget ma már a nagy gazdasági károkat okozó légzőszervi kórformáknál is tárgyalhatnánk. A cikkben értelemszerűen elsősorban a gyakorlatot érintő „klasszikus” kérdéseket elemeztük azzal a megjegyzéssel, hogy mint minden, nálunk korábban ismeretlen és az utóbbi egy évtizedben „felbukkanó”, ma azonban sajnálatos módon már széles körben elterjedt betegség esetében (ilyenek pl. a cirkovírusok okozta kártételek is) számos kérdés még a szakemberek körében is megválaszolatlan.
Az azóta eltelt pár hónap indokolja, hogy részint a kutatási eredmények, részint az egyre gyülemlő megfigyelések birtokában kissé részletesebben foglalkozzunk más, szintén a gyakorlatot érintő olyan szempontokkal is, melyek következtében a PRRS mellett más, eddig „szokványos” megbetegedéseket is másként kell értékelnünk.
A cikkünk nyomán felvetődött gyakoribb kérdések:
Hogyan kerülhetett be a kórokozó vírus az országba, annak amerikai vagy európai változata van-e jelen, egyáltalán milyen a hazai elterjedtség, hiszen különböző számokról lehet hallani?
Egyes szakemberek szerint a PRRS hozzátartozik a tenyészállományok állategészségügyi minősítéséhez (az ún. négyes-mentességhez), bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző betegség, míg mások szerint nem az! Mi az igazság, hiszen ennek a tenyészállat-értékesítésnél meghatározó szerepe van!
Hogyan lehetséges az, hogy a kórokozó jelenléte egyes telepeken klinikai tüneteket nem okoz, míg másoknál teljesen „felborul” a szaporodásbiológiai állapot és jelentősen megnő nemcsak a naposkori, de a választás utáni malacelhullás is?
Közismert, hogy a PRRS-hez hasonló (vagy ugyanolyan) tüneteket más kórokozók vagy kórokok is produkálhatnak.
Milyen vizsgálati módszerekkel lehet legbiztosabban megközelíteni a diagnózist?
Vannak-e összefüggések a gyakrabban előforduló „hagyományos” légzőszervi- és szaporodásbiológiai kórformák és az újabban nálunk is nagy gazdasági kárt okozó „importált” betegségek között?
Miként védekezzünk? Vakcinázzunk vagy ne vakcinázzunk? Ha igen, mikor, milyen vakcinával stb. Mik a külföldi tapasztalatok?
Nézzük sorjában!
Az biztos - hiszen ez már szakma-történelem -, hogy a betegséget az USA-ban állapították meg 1987-ben, Európában az első előfordulási helyek Németország és Hollandia 1990-ben, de a betegség gyors „globalizációjára” jellemző, hogy hamarosan már Délkelet-Ázsiában is megjelent. Azt még nem sikerült
egyértelműen tisztázni, hogy az amerikai vagy az európai szerotípusok vannak-e nálunk inkább jelen?
Az európai és amerikai vírustörzsek között jelentős antigén-hatásbeli, következésképpen ellenanyag-termelési eltérések vannak. Talán ebből is adódhatnak azok a különbségek, hogy míg egyes területeken heves járványok formájában, nagy károkozással jelentkezik, addig másutt sokkal „csendesebb”. Leírtak olyan eseteket is, amikor jóllehet biztosan fertőzött állat került be fogékony állományba, mégsem indított el klinikai tünetekben is megnyilvánuló fertőzést, sőt több, már fertőzött állomány minden beavatkozás nélkül, spontán gyógyult!
Ez persze csak egyik feltételezés, hiszen a klinikai tünetek kialakulása, a
betegség súlyosságának lefolyása nyilván függ a jelenlévő vírustörzs erősségétől (megbetegítő-képességétől vagy virulenciájától), a fogékony populáció nagyságától, a tartáshigiéniai körülményektől, nem utolsósorban a minden telepen ható immunszuppressziótól, vagyis olyan hatásoktól, melyek gátolják a szervezet normális immunválaszának (védekezésének) kialakulását. Utóbbiak lehetnek egyéb vírusos vagy baktériumos fertőzések, különböző gyógyszerek, toxinok stb.
Az immunszuppresszió kérdése miatt egyébként át kell (kellene) értékelnünk azokat a speciális védekezési módszereket, vakcinázásokat is, melyeket a hagyományos, régóta ismert fertőző betegségek elleni védekezésben gyakoroltunk (pl. külön tanulmányt érdemelnének a parvovirózis - PRRS, a cirkovírus - PRRS
vagy a mikoplazmózis - cirkovírusok összefüggései)!
Az is biztos ma már, hogy Magyarországra a 90-es évek elején import sertésekkel került be a vírus a Dunántúlra, de az újabb esetek nagy része Kelet- Magyarországra tevődött át. Az ma is kérdés, hogy az újabb esetek az eredeti behurcolással, annak „terjedésével” vagy újabb bekerülésekből származnak?
A fertőzés terjedésének követésében nagy segítség volna egy ún. „terjedési,
fertőzöttségi térkép”. Az is biztos, ugyanakkor érdekes és számos járványvédelmi kérdést is felvet, hogy az újabb esetek szinte mindegyike magas színvonalú, jó tartástechnológiájú és menedzselésű telepeken fordult elő, a legsúlyosabb veszteségek is itt jelentkeztek. (Ebből persze kár lenne olyan következtetést levonni, hogy a járványvédelem területén engedményeket tehetünk! Inkább arról lehet szó, hogy a nagy genetikai képességű, folyamatos teljesítménykényszer alatti állományok immunrendszere és a környezet-állati szervezet kölcsönhatásai is labilisabbak.)
A PRRS hazai előfordulása egyébként az EU többi tagállamához képest szerényebb, az első országos felmérés során 8%-körüli volt, azonban a felmérésnek számos, itt nem részletezett hibaforrása van (sok helyen nem vizsgálják, amíg a veszteségek a „megszokott” szinten vannak; diagnosztizálási nehézségek; a telepek több intézetbe is küldenek mintákat; ugyanaz a telep egyik évben pozitív, másikban negatív, majd ismét pozitív eredményt produkálhat; érdekeltség hiánya; pénzügyi vonatkozások; négyes-mentességből való kikerülés miatt rendszeres ellenőrző vizsgálatok hiánya; mintavételi protokoll hiánya stb-stb.). Kétségtelen azonban, hogy a betegség az utóbbi két évben „meglódult” és ha nem az összes hazai sertéslétszámot, csak a veszélyeztetett nagylétszámú telepeket vesszük figyelembe, akkor azoknak legalább a 10-12%-a érintett legalábbis a
fertőzöttséggel, ami nem jelent egyúttal klinikai megnyilvánulásokat is!
Amint azt már érintettük, a PRRS 1995-ben lett Magyarországon a telepi négyes-mentesség része, de - ha jól emlékezem - 2000-ben kikerült abejelentési kötelezettség alól, ezáltal természetesen az ellenőrzése is csorbát szenvedett. A betegségtől való mentességre (ellentétben a brucella-, leptospira-, Aujeszky- mentességtől) ma nincs kritériumrendszer, a vérvizsgálati negativitás nem jelent egyúttal vírusmentességet is, ugyanakkor ma is követelmény, hogy csak PRRS-mentes telepről lehet tenyészállatot forgalmazni. Akkor, ha a szeronegativitás nem jelent feltétlenül vírusmentességet, nyilvánvaló a kérdés: mikor tekinthető PRRS szempontjából mentesnek egy tenyésztelep?
Más a helyzet, ha idősebb koca, más, ha 6-7 hónapos tenyészsüldő és megint más, ha fiatal malac fertőződik. Míg az idősebb állatok rövidebb ideig, 2-3 hétig ürítik a vírust és az ellenanyag is rövidebb időn belül (hónapok alatt) kiürül a szervezetből, addig a szopós korban fertőződött malac 10-12 hétig is ürítheti a kórokozót, az ellenanyag pedig hosszú ideig (esetleg élete végéig) benne marad. Ez egyszersmind diagnosztikai nehézségeket is okoz, hiszen előfordulhat, hogy a korábban betegségen még át is esett koca negatív szerológiai eredményt produkál. Ugyanakkor az előbbiekből az is következik, hogy a diagnózis szempontjából jobban járunk, ha nem (vagy nemcsak) idősebb sertés vérét, hanem a malacnevelés végén (battéria végén) és a hizlalás elején (90-100 napos életkorban) küldünk vért szerológiai vizsgálatra. Ha a 90-100 napos állat vérében ott az ellenanyag, akkor nagy valószínűséggel a telepen fertőződtek és „főszereplők” lehetnek a telepen belüli terjesztésben. Fiatalabb malacoktól azért nem érdemes vért venni, mert ha betegségen átesett vagy vakcinázott koca malacairól van szó (vásárolt malacok esetében ezt nem tudhatjuk), a kolosztrális ellenanyagok 4-12 hetes kor között ürülnek ki. Sokat jelentenének ilyen szempontból a vágóhídi visszajelzések is, melyek sajnálatos módon elmaradtak.
Fontos felhívni a figyelmet még egy, a gyakorlatban alkalmazott módszerre: ha a koca vetélése a PRRS miatt gyanús (mert minden mást kizártunk már!), akkor a vért ne közvetlenül a vetélés után, hanem 3-4hét múlva küldjük vizsgálatra, mert az ellenanyag képződése lassúbb, mint a szokványos vetélést okozó betegségek esetén.
Vannak összefüggések a nálunk korábban is ismert, nagy gazdasági károkat okozó légzőszervi és szaporodásbiológiai kórformák és az újabban „importált” betegségek között! Azokon a telepeken, ahol a PMWS (választott malacok cirkovírus okozta sorvadása) vagy a PRRS - nagyon gyakran mindkettő - megjelent, számolni kell a társfertőzésekkel, az ott dolgozó állatorvosnak szinte lépésről-lépésre kell kielemeznie, hogy a szaporodásbiológiai és légzőszervi problémák komplex volta közül melyik kórokozóé a vezető szerep és melyiké „csak” az immunszuppresszív hatás,stb. Százszor is át kell gondolni egy „már jól bejáratott” vakcinázási programot, újra kell minősíteni a vakcinázások utáni titer-értékeket, több évtizedes praxis utáni, már a klinikai, kórbonctani képre alapozott biztos diagnózisokat stb-stb., mindezt a sertés-ágazat mai közgazdasági helyzetében. (Azt is hozzáteszem: a mai „nagyállatos” gyakorló állatorvosok szakmai-morális-anyagi helyzetében!)
A mai forgalmazási, kereskedelmi viszonyok között igen nehéz olyan ajánlásokat tenni, amelyekkel valamely telep megőrizheti mentességét vagy ha már fertőzött, minél előbb megszabadulhat a betegségtől, rosszabb esetben minimálisra csökkentheti veszteségeit.
Abból, hogy a behurcolás két legfontosabb veszélyforrása az idegen sertés (nem ismert az „előélete”) és a telepre behozott sperma, a teendők önként adódnak! Különösen veszélyes az illegális spermaforgalom!
Ha a behozatal valami „végzetes” okból mégis szükségessé válik, nem elégséges a 30-42 napos karantén (valóban karantén legyen!), ezt az időt 62-64 napra szükséges hosszabbítani, ez alatt három, de legalább kettő szerológiai vizsgálattal! Utóbbi eljárásra nincs jogszabály, de „önvédelemből” javasolt.
Belátható, hogy a mai helyzetben a mentesítés legfeljebb a szeropozitív egyedek kiemelésére korlátozódik, sem a kereskedőnek, sem a feldolgozónak érdeke nem
fűződik hozzá (a PRRS nem élelmiszerbiztonsági kategória), ráadásul pénzünk sincs rá!
Különösen fontos a vakcinázás megítélése és az ezzel kapcsolatos várható hazai gyakorlat!
Azokban a nyugati országokban, ahol a miénknél sokkal nagyobb a fertőzöttségi arány, vakcináznak.A vakcinázást tenyészkocáknál hármas megfontolásból alkalmazzák:
· Stabilizálásra, a betegség klinikai tüneteinek enyhítésére azzal, hogy megakadályozzák a vírus kocáról-kocára és kocáról-malacra való terjedését;
· A betegség „lassítására, fékezésére”, visszafogására;
· A negatív állományok mentességének megőrzésére, különösen az újonnan kialakított állományoknál.
(Angliában pl. a vakcina attenuált élővírusos, amely egy gyenge kórokozó-képességű európai törzset tartalmaz. A vakcinavírus oltás után 2-3 héttel kiürül a
szervezetből. Mivel élővírusos vakcina, a kocák egyidejűleg más vakcinát nem kaphatnak.)
PRRS-vakcina már nálunk is kapható. Figyelembe véve az eddigi hazai gyakorlatot (ha egy fertőző betegség ellen oltani lehet, „hurrá”, minden megoldódott! Sok „szaktanácsadó” azzal „indítja” a tulajdonos meggyőzését: milyen vakcinát használjon?) különösen szükséges a figyelmet felhívni az „uniformizálás” veszélyeire és a következő kérdésekre :
Minden telepet egyedileg, az ottani összes körülmény vizsgálatával kell értékelni!
Mikor kell a vakcinázáshoz folyamodni?
A vakcinát akkor kell „bedobni”, ha a klinikai tünetekért biztosan felelős a PRRS is! Igen ám, de hogyan és mikor derül ez ki, amikor a PRRS tüneteit tucatnyi más kórok is produkálhatja?
Ha a telepen „csak” szeropozitivitás van, de semmiféle PRRS-re utaló károkozás még nincs, ott még nem indokolt a vakcinázás!
Az eddigi kutatási eredmények és gyakorlati tapasztalatok alapján a vakcina alkalmazása egy esetben biztosan javasolt: ahol a battérián jelentkezik a betegség (légzőszervi tünetek) és szaporodási gondok is vannak (nem tipikus visszaivarzások, vetélések, koraellések, halva született, gyenge életképességű malacok, mumifikálódott malacok stb.).
Biztosan negatív telepen - abból a meggondolásból, hogy így megvédhetem a telepet - ne vakcinázzunk!
Nagy a gyógyszer-kereskedelem felelőssége: ne ajánlják a vakcinát ott, ahol az nem indokolt!
A magyarországi vakcinázásokról még csak részeredmények vannak, melyek teljes felelősséggel még nem értékelhetők!
Mivel a PRRS tipikusan endémiás betegség (körülhatárolt, kisebb területre korlátozódik), önmagában csak a vakcinázással nem megoldható a kérdés!
Ha szükségessé válik a vakcinázás, hogyan és miként lehet azt beépíteni az eddigi vakcinázási technológiába?
Ha szükségessé válik a vakcinázás, ellenőrizni kell az ellenanyag-szintet, a kolosztrális immunitás időtartamát (ha az utódokat is oltjuk).
Milyen vakcinát használjunk (inaktiváltat vagy gyengített élőt)?
Hányszor és mikor oltsunk?
Korcsoportonként vagy az egész telepet vakcinázzuk?
Látható tehát, hogy számos kérdés továbbra is megválaszolatlan!
Az azonban biztosnak látszik, hogy mind a PRRS-el, mind más, a korábbi évtizedekben nálunk ismeretlen betegségekkel hosszú-távon számolnunk kell, ezért is fontos az esetleges szakmai nézetkülönbségek megvitatása éppúgy, mint a gyakorlati tapasztalatok átadása, értékelése.
Forrás: Agrárágazat
