A poszméhek sokszor lusták fészket építeni, ezért inkább elveszik másokét. Ez esetben a cinkéket üldözik el otthonukból a zümmögésükkel.
Különös viselkedést, tolvajlási parazitizmust figyeltek meg a Szöuli Nemzeti Egyetem kutatói a faodvakban fészkelő poszméheknél. Egyes dongók a cinkék fészkeinél fenyegetésnek szánt, zümmögő hangot hallatnak, és ezzel a módszerrel a legtöbb esetben elűzik a fészeklakókat, és beköltöznek a helyükre.
A zsákmányállatoknak a feltűnő figyelmeztető jelek – vizuális, hallható vagy kevert jelzések – segíthetnek elriasztani a ragadozókat, ugyanis ezek a jelek felhívják a figyelmet a zsákmányállat védekező képességére, például a mérgező hatású csípésre. Az ilyen feltűnő, figyelmeztető jeleket a ragadozó állatok megjegyzik, és a későbbiekben tudni fogják, hogy jobb, ha az ilyen zsákmányt messziről elkerülik. A poszméhek a madarak fő zsákmányállatai közé tartoznak, de sok madár elkerüli őket az élénk színük és a fenyegető zümmögésük miatt.
A mérsékelt övezetben található erdőkben a madarak és a poszméhek is faodvakba rakják a fészkeiket. A poszméhek kedvelik a növényi anyagokkal feltöltött üregeket, ezért előszeretettel foglalják el a madarak frissen épített fészkét.
Egy kutatás során a japán és a tarka cinege fészkelési szokásait figyelték meg úgy, hogy mesterséges fészekodúkat helyeztek ki. Ekkor vették észre, hogy a frissen épült fészkek 21 százalékában poszméhek laknak.
A kutatók a kísérlet során poszméhzümmögést játszottak le a költő madarak fészkeinél. A hangadó készülékre egy elpusztult poszméhet ragasztottak fel, hogy az „átverés” még hitelesebb legyen. Amikor látták, hogy a madarak visszatérnek a fészkükbe, bekapcsolták a miniatűr hangszórót, és kamerával figyelték a madár reakcióját az odúban. Megállapították, hogy a madarak izgatottá váltak a hang hatására, és gyakran hagyták el a fészküket. Később közönséges madárhangokat is lejátszottak, amely kevesebb stresszhatást váltott ki a költő madarakból.
Zsákmányállatok felülkerekedése az ökológiai versenyben
A kutatók a kísérlet során megállapították, hogy „a poszméhzümmögés elűzheti a madarakat a frissen épített fészkeikből”. Bizonyítékot találtak arra, hogy az elriasztására szolgáló figyelmeztető jelzések tényleg beválnak a ragadozókkal szemben, és segítik a zsákmányállatot abban, hogy a ragadozójával folytatott ökológiai versenyben felülkerekedjen.
