1934-ben született, a természet szeretetét botanikus édesapjától tanulta. Iskoláit Budapesten végezte, a Vörösmarty Gimnáziumban érettségizett 1953-ban. Ezután az Agrártudományi Egyetemen, Gödöllôn folytatta tanulmányait.
1958-ban diplomázott. 1967-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett doktori minôsítést. Felsôfokú tanulmányai után a Perbáli Földmûves Szövetkezetbe, majd a Fôvárosi Állatkertbe került, és ott az Akvárium és Terrárium Osztály vezetôje lett. Irányította a régi akvárium újjáépítését és megtervezte az új akvárium épületét, ami nem valósult meg.
1974-ben megbízást kapott a növényvédelmi szervezet keretében mûködô Vízélettani Laboratórium megszervezésére. Az intézmény egy ideig a Százhalombatta Temperált Vizû Halszaporító Gazdaság egyik épületében mûködött.
Százhalombattán építették fel azt a korszerû vizsgáló laboratóriumot és kutatóhelyet, melynek vezetôje volt 1999-ig, nyugállományba vonulásáig.
A vízélettani laboratórium fô feladata a halpusztulások okainak kivizsgálásán és a felszíni vizek minôsítésén túl a vizsgálati módszerek és szabványok kidolgozása, a növényvédô szerek vízi élô szervezetekre gyakorolt hatásának kategorizálása volt.
Hivatali munkája mellett külsô munkatársként közremûködött a Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpontban, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem akvárium-laboratóriuma létrehozásában, a pécsi állatkert akváriumának tervezésében, a szántódpusztai Balaton Akvárium létrehozásában és irányította annak üzemelését.
Oktatói tevékenységének elismeréseként „címzetes egyetemi docens” címet kapott a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mosonmagyarórvári Karán. Kiemelkedô volt irodalmi tevékenysége is. Magyar, német, angol és francia nyelven írt tudományos dolgozatai mellett 19 könyvet írt.
Könyvei az akvaristáknak, horgászoknak és a természetet kedvelôknek bibliái lettek. Utolsó könyve 2004-ben jelent meg. Ismeretterjesztô tevékenysége során magyar, német, francia folyóiratokban mintegy 1600 cikket írt.
Több mint 100 alkalommal szerepelt a Magyar Televízióban, ezért 1983-ban megkapta az MTV Nívódíját. Rendszeresen szólalt meg a rádióban is.
Írta és szerkesztette a Magyar Horgász, Sporthorgász, Halászat c. folyóiratok egy-egy rovatát.
Számos kitüntetése mellett életmûvének elismeréseként 1999-ben a Magyar Köztársaság Polgári Kiskeresztje kitüntetésben részesült. Pénzes Bethen egyike volt az utolsó reneszánsz embereknek, akit minden érdekelt, mindenben meglátta az értéket, a szépet. Amit alkotott az maradandó.
Hiányozni fog családjának, barátainak.
Nyugodjék békében.
Winkler István
Növényvédelem 41 (7), 2005
Forrás: Növényvédelem
