1934-ben született, a természet szeretetét botanikus édesapjától tanulta. Iskoláit Budapesten végezte, a Vörösmarty Gimnáziumban érettségizett 1953-ban. Ezután az Agrártudományi Egyetemen, Gödöllôn folytatta tanulmányait.
1958-ban diplomázott. 1967-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett doktori minôsítést. Felsôfokú tanulmányai után a Perbáli Földmûves Szövetkezetbe, majd a Fôvárosi Állatkertbe került, és ott az Akvárium és Terrárium Osztály vezetôje lett. Irányította a régi akvárium újjáépítését és megtervezte az új akvárium épületét, ami nem valósult meg.
1974-ben megbízást kapott a növényvédelmi szervezet keretében mûködô Vízélettani Laboratórium megszervezésére. Az intézmény egy ideig a Százhalombatta Temperált Vizû Halszaporító Gazdaság egyik épületében mûködött.
Százhalombattán építették fel azt a korszerû vizsgáló laboratóriumot és kutatóhelyet, melynek vezetôje volt 1999-ig, nyugállományba vonulásáig.
A vízélettani laboratórium fô feladata a halpusztulások okainak kivizsgálásán és a felszíni vizek minôsítésén túl a vizsgálati módszerek és szabványok kidolgozása, a növényvédô szerek vízi élô szervezetekre gyakorolt hatásának kategorizálása volt.
Hivatali munkája mellett külsô munkatársként közremûködött a Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpontban, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem akvárium-laboratóriuma létrehozásában, a pécsi állatkert akváriumának tervezésében, a szántódpusztai Balaton Akvárium létrehozásában és irányította annak üzemelését.
Oktatói tevékenységének elismeréseként „címzetes egyetemi docens” címet kapott a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mosonmagyarórvári Karán. Kiemelkedô volt irodalmi tevékenysége is. Magyar, német, angol és francia nyelven írt tudományos dolgozatai mellett 19 könyvet írt.
Könyvei az akvaristáknak, horgászoknak és a természetet kedvelôknek bibliái lettek. Utolsó könyve 2004-ben jelent meg. Ismeretterjesztô tevékenysége során magyar, német, francia folyóiratokban mintegy 1600 cikket írt.
Több mint 100 alkalommal szerepelt a Magyar Televízióban, ezért 1983-ban megkapta az MTV Nívódíját. Rendszeresen szólalt meg a rádióban is.
Írta és szerkesztette a Magyar Horgász, Sporthorgász, halászat c. folyóiratok egy-egy rovatát.
Számos kitüntetése mellett életmûvének elismeréseként 1999-ben a Magyar Köztársaság Polgári Kiskeresztje kitüntetésben részesült. Pénzes Bethen egyike volt az utolsó reneszánsz embereknek, akit minden érdekelt, mindenben meglátta az értéket, a szépet. Amit alkotott az maradandó.
Hiányozni fog családjának, barátainak.
Nyugodjék békében.
Winkler István
Növényvédelem 41 (7), 2005
Az egészséges, természetes forrásból származó élelmiszerek iránti igény egyre nagyobb, és ezzel együtt nő az érdeklődés a bio gazdálkodás iránt is. A bio sertéstartás nemcsak az állatok jóllétét helyezi előtérbe, hanem azt is garantálja, hogy a fogyasztók...
A takarmányozás közismerten az állati eredetű termékek előállításának legkényesebb területe. Az állatok szervezete egyetlen más környezeti hatásra sem válaszol oly hirtelen és olyan átható erővel, mint a takarmányozásban beálló minőségi változásokra. Ráad...
Márton-nap, lúd, újbor, mi köti össze ezeket a látszólag teljesen különböző fogalmakat? Szent Márton, Gallia nemzeti szentje, Pannóniában Sabaria városában született 316-ban, vagy 317-ben. A középkor legnépszerűbb szentje volt, kultusza hazánkban is virág...