Fényigény – Származási helyét elnézve nem meglepő, hogy a jukka rajong a napfényért, és olyan helyen érzi magát a legjobban, ahol minél többet kaphat belőle – például egy nyugatra néző ablak mellett, ahol minden más növénynek melege van. E mellett jól tűri a világos, de közvetett napfényt is, azonban minél kevesebb fényhez jut, annál kevesebb virágot hoz és vékonyabbra is nő majd.
Talajigény – A jukka homokos, száraz sivatagokhoz szokott, azonban házon belül érdemes laza, jó vízlevezetésű virágföldbe ültetni. A talaj nem kell, hogy különösen tápanyagokban dús legyen – sőt, ez nem is feltétlenül tesz jót a pálmaliliomnak, elvégre a természetben sem ilyen luxushoz szokott hozzá. Egy általános, teljesen hétköznapi virágföld, némi kertészeti homokkal és perlittel elkeverve (a vízelvezetés érdekében) bőven elegendő lesz.
Öntözés – Mint azt már többször is említettük, a jukka fokozottan érzékeny a túlöntözésre. Tavasszal és nyáron, a növekedési időszakban rendszeres öntözést igényel ugyan, de szigorúan jó vízelvezetésű talajban kell, hogy álljon, nehogy a túlzott vízmennyiség ártson neki. A tél beálltával sokkal ritkábban öntözd pálmaliliomodat. Soha ne hagyd, hogy vízben üljön – ha egy kis extra kifolyik a cserépből a tartótálkába, akkor azt öntsd is ki!
Hőmérséklet és páratartalom – Sivatagi növény létére a pálmaliliom tökéletesen érzi magát a 32°C-os vagy annál súlyosabb forróságban, éjszakánként pedig akár 0°C-ig is bírja a gyűrődést. Lehetőleg ne túl párás helyre kerüljön, elvégre a természetben sem ezt szokta meg.
Trágyázás – A pálmaliliomot a növekedési időszakban érdemes trágyázni folyékony készítménnyel, vagy fokozatos felszívódású műtrágyával (az adott termék instrukciói szerint).
Ültetés – A jukka egy meglehetősen lassan fejlődő növény, így általában elég csak kétévente átültetni. Még az sem zavarja őket, ha egy kissé benövik a cserepüket, de az már problémát jelenthet, ha súlyuk miatt eldőlnek a konténerükben. Az átültetés körülményes feladat lehet, ezért a nagyobb példányokat inkább „felfrissíteni szokás”. Ehhez ásd fel a talaj felső 5 centijét, és szórj a helyére friss virágföldet. Ha van némi segítséged, akkor persze nagyobb cserépbe is átültetheted – ekkor csak simán vedd ki, és helyezd át friss talajba.
Szaporítás – A jukkát legegyszerűbben idősebb példányok kinövéseivel szaporíthatod. Ezeket átültetéskor vágd le a növényről (vagy nagyon óvatosan, ha a talajszint felett vannak), majd ültesd el őket saját cserepükbe. E mellett szárdugványokat is ültethetsz belőlük – ügyelj rá, hogy az ehhez levágott dugványok legalább 10 cm hosszúak legyenek (habár ehhez gyökereztető hormonra is szükséged lesz).
Metszés – A jukka legfeljebb akkor igényelhet némi nemű metszést, ha kinövi a teret, ahol tartják. Ilyenkor óvatosan vedd ki a cserépből, és használj egy fűrészt vagy egy elég erős metszőollót, hogy félbevágd a gyökerét. Ez után ültesd egy új cserépbe a gyökeres végét, és öntözd meg alaposan, hogy elkezdhessen újra kinőni.
Veszélyforrások – A jukka a kutyák és a macskák számára is mérgező a benne termelődő szaponinok miatt. Elfogyasztva hányást válthat ki mind a kutyákból, mind a macskákból (a lovaknál bőrgyulladáshoz és májbetegséghez vezethet).
