Elképesztő méretű tobozokat terem egy különleges fenyőfajta, ami ráadásul Magyarországon is megtalálható. Mostani cikkemben a Pinus coulteri, vagy másnéven az Óriástobozú fenyő kerül bemutatásra!
Az óriástobozú fenyő eredeti élőhelye az Amerikai Egyesült Államokban van, Kalifornia száraz, törmelékes hegyoldalában. Vonzerejét tobozának mérete, súlya, hegyes pikkelycsúcsaitól különleges megjelenése adja. A mi éghajlatunkon, így Magyarországon is találkozhatunk vele, de az itteni termőhelyi adottságok és klíma mellett inkább a fiatal fa hosszú, kékesszürke tűlevelekkel díszlő, tiszteletet parancsoló megjelenésében gyönyörködhetünk, ugyanis nálunk a tobozok mérete nem éri el a kaliforniai méreteket (azért itthoni viszonylatban így is példanélküli).
Az első példányok 1905 táján kerültek a Folly Arborétumba, azóta egyre több magán-, és közgyűjteményében bukkannak fel, azonban a faj terjedése akadályokba ütközik, mivel nagyon nehéz beszerezni csemetéket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy kiválóan alkalmazkodott az éghajlatunkhoz, csak a hirtelen érkező hidegbetörésektől szenved károkat, de ez is ritka és csak a fiatal egyedeket érinti.
Az óriástobozú fenyő jellemzői
Elterjedési területe eléggé beszűkült, főként az amerikai bokorerdők, a chapparal jellegzetes fajtája. Többnyire ritkás, ligetes, más fákkal elegyes társulásokban fordul elő, és nagyon szereti a fényben gazdag területeket. Fiatalon sűrű, bokros, többtörzsű, később kúpalakú formát vesz fel, jellegzetes ritkás, vízszintesből gyertyatartószerűen felhajló vezérágrendszerrel.
Az idős fák a 25-30 méteres magasságot érik, törzsátmérőjük nagyjából egyméteres. Tűlevelei 25-30 centiméteres, viszonylag rövidéletűek, másod-, harmadévben már le is hullanak. Tágasabb kertekben, parkokban nagyon szép dísz lehet, arra viszont érdemes figyelni, hogy igényli a szabad teret és a fényt – ha más növények közé szorul, akkor jelentéktelen, vékony fa lesz belőle.
Az óriástobozú fenyő tobozai
A porzós és termős tobozvirágzatok egyazon példányon fejlődnek ki, előbbiek kezdetben vöröslők, majd a porzás kezdetére narancssárgák, a termős virágzatok piroslók vagy hússzínűek, és nagyjából fele akkorák (1-2 cm), mint a porzósok. A tobozok a másod-, harmadévre fejlődnek ki, nemegyszer a három kilogrammot is elérik, általában 30-40 centiméter hosszúak, és 20-25 centiméter szélesek.
