A tavalyi rossz termés miatti borhiánytól nem kell tartani, de az biztosnak látszik, hogy tizedével többet kell fizetni a boltokban és a kocsmákban az italért. Ez azonban egyre kevesebb embert érint, hiszen az elmúlt öt évben 33 literről 24-re csökkent az egy főre jutó borfogyasztás.
A szokásos 3,5 millió hektoliter bor alig fele került tavaly a hordókba. A badacsonyörsi Varga Pincészet vezetője, Varga Péter máris kongatja a vészharangot, azt állítva, hogy rövidesen elfogy a magyar bor, és borhiányra, valamint az árak emelkedésére kell számítani. Ezzel szemben Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára szerint hiánytól nem kell tartani.
A tavalyi szüretről pontos összegzés még nincs, de hozzávetőlegesen kétmillió hektoliter körüli új bor készült. Az viszont biztos, hogy a szüret kezdetén a pincekészlet 2,9 millió hektoliteres volt. Vagyis a statisztikákban szereplő csaknem ötmillió hektoliteres mennyiség elvben bőven elegendő. A főtitkár szomorú tényként állapította meg, hogy amíg régebben még hárommillió hektoliter volt az ország éves fogyasztása, ez napjainkra 2,4 millióra csökkent.
Piaci szakértők szerint magyar borhiányról általában nem kell tartani, az azonban előfordulhat, hogy egyes pincészetek kifogynak egyes boraikból, ugyanis nem jutottak hozzá a kurrens fajtákból szükséges mennyiségű szőlőhöz, vagy túlzónak tartották a szőlőtermelők árigényét. Sokan nem kockáztattak, ugyanis míg a szőlőért dupla árat kellett fizetni, addig erősen kétséges, hogy a borok áránál a tíz százalék körüli áremelést elfogadják-e a fogyasztók.
A prognózis szerint a legolcsóbb borokból, valamint a palackonként 1500 forintnál többe kerülőből nem lesz hiány. A palackonként ezer forintnál drágább boroknál már szinte mellékes, hogy a szőlőalapanyagért 60 vagy 100 forintot fizettek. Ebben az esetben a minőség számít, vagyis a pincemestereknek megéri bíbelődni a drága borokkal, hogy a hozzáadott érték és ehhez kapcsolódóan az ár minél magasabb legyen.
Nem maradnak üresen az olcsó borok polcai sem. Azt Horváth Csaba is elképzelhetőnek tartja, hogy az üvegekben vagy műanyag flaskákban nem magyar bor lesz, hanem olasz, vagy valamilyen hazaival háziasított termék, amit elegánsabban „cuvée” jelzéssel látnak el. Ezekre jellemző, hogy valamilyen fantázianév olvasható a flaska címkéjén. Horváth Csaba szerint ha az előállítók szabályosan járnak el, akkor lehet, hogy csak apró betűvel, de feltüntetik, hogy az EU-ból származó bort tartalmazó termékről van szó. Pontosan egyébként nem tudni, hogy mennyi bor érkezik külföldről. A hivatalos statisztika csak százezer hektoliteres mennyiséget említ, de közben a borászok szerint nem kizárt, hogy ennek jóval többszöröse jön.
A főtitkár szerint a különbség abból adódik, hogy hivatalosan adatszolgáltatásra csak az évente százmillió forintos forgalmat meghaladó pincészetek kötelezhetők. Ettől még a bor szabályosan érkezik a kisebb borfejtőkbe, pincészetekbe, hiszen uniós árumozgásról lévén szó, csak a szállításhoz szükséges menetdokumentumokra van szükség.
A tavalyi szüretről pontos összegzés még nincs, de hozzávetőlegesen kétmillió hektoliter körüli új bor készült. Az viszont biztos, hogy a szüret kezdetén a pincekészlet 2,9 millió hektoliteres volt. Vagyis a statisztikákban szereplő csaknem ötmillió hektoliteres mennyiség elvben bőven elegendő. A főtitkár szomorú tényként állapította meg, hogy amíg régebben még hárommillió hektoliter volt az ország éves fogyasztása, ez napjainkra 2,4 millióra csökkent.
Piaci szakértők szerint magyar borhiányról általában nem kell tartani, az azonban előfordulhat, hogy egyes pincészetek kifogynak egyes boraikból, ugyanis nem jutottak hozzá a kurrens fajtákból szükséges mennyiségű szőlőhöz, vagy túlzónak tartották a szőlőtermelők árigényét. Sokan nem kockáztattak, ugyanis míg a szőlőért dupla árat kellett fizetni, addig erősen kétséges, hogy a borok áránál a tíz százalék körüli áremelést elfogadják-e a fogyasztók.
A prognózis szerint a legolcsóbb borokból, valamint a palackonként 1500 forintnál többe kerülőből nem lesz hiány. A palackonként ezer forintnál drágább boroknál már szinte mellékes, hogy a szőlőalapanyagért 60 vagy 100 forintot fizettek. Ebben az esetben a minőség számít, vagyis a pincemestereknek megéri bíbelődni a drága borokkal, hogy a hozzáadott érték és ehhez kapcsolódóan az ár minél magasabb legyen.
Nem maradnak üresen az olcsó borok polcai sem. Azt Horváth Csaba is elképzelhetőnek tartja, hogy az üvegekben vagy műanyag flaskákban nem magyar bor lesz, hanem olasz, vagy valamilyen hazaival háziasított termék, amit elegánsabban „cuvée” jelzéssel látnak el. Ezekre jellemző, hogy valamilyen fantázianév olvasható a flaska címkéjén. Horváth Csaba szerint ha az előállítók szabályosan járnak el, akkor lehet, hogy csak apró betűvel, de feltüntetik, hogy az EU-ból származó bort tartalmazó termékről van szó. Pontosan egyébként nem tudni, hogy mennyi bor érkezik külföldről. A hivatalos statisztika csak százezer hektoliteres mennyiséget említ, de közben a borászok szerint nem kizárt, hogy ennek jóval többszöröse jön.
A főtitkár szerint a különbség abból adódik, hogy hivatalosan adatszolgáltatásra csak az évente százmillió forintos forgalmat meghaladó pincészetek kötelezhetők. Ettől még a bor szabályosan érkezik a kisebb borfejtőkbe, pincészetekbe, hiszen uniós árumozgásról lévén szó, csak a szállításhoz szükséges menetdokumentumokra van szükség.
NOL/AgroLine
AgroLine
Forrás: www.eu-info.hu
