A Nyílméregbéka rendkívüli béka típus. Gyönyörű, de annál veszélyesebb! Noha, Magyarországon ilyen nincs, azért érdemes megismernünk ezt a valódi kis különcöt, hiszen jó ha tudjuk, hogy mely békatípus az, amelyikkel semmiképp ne húzzunk ujjat!
Bevezetés a Nyílbékáról
A mérges béka, (Dendrobatidae család), más néven nyílbéka, az Újvilágban élő mintegy 180 békafaj bármelyike, melyeket az a képesség jellemez, hogy rendkívül mérgező bőrváladékot termelnek. A mérges békák az Újvilág trópusi erdeiben élnek Nicaraguától Peruig és Brazíliáig, és néhány fajt a dél-amerikai törzsek a nyilak hegyének bevonására használják. A mérges békák, vagy dendrobaták kicsik, és az ormánytól a szellőzőnyílásig terjedő 12-19 mm-es hosszúságtól (az apró mérges békák (Minyobates) esetében) a borzas békák (Aromobates nocturnus) körülbelül 65 mm-es hosszúságáig terjednek.
Minden béka (Anura rend) mérgező bőrváladékot termel; az emberek azonban a legtöbb faj kezelése során nem észlelik a mérgező hatást, és nem szenvednek bőrirritációt. Ennek ellenére az élénk színű dendrobatafélék, például a Dendrobates és a Phyllobates egyikének kezelése óvatosságot igényel, mivel alkaloidos bőrváladékuk potenciálisan halálos, ha az emberi nyálkahártyán keresztül felszívódik, vagy a bőrön lévő vágáson keresztül a szervezetbe jut.
A valódi mérges béka, vagy arany méregbéka (Phyllobates terribilis) bőrváladéka olyan mérgező, hogy a hátán végigdörzsölt dárda hegye elegendő mérget vesz fel ahhoz, hogy megöljön egy nagy madarat vagy majmot. A mérgező bőrváladék eredete és termelődése továbbra is bizonytalan, de legalábbis néhány dendrobatafélénél úgy tűnik, hogy az elsődleges zsákmányuk, a bogarak elfogyasztásából származik. Ha fogságban tartják őket, és bogarakat nem tartalmazó táplálékkal etetik őket, a mérges békák bőrváladékából hiányoznak az erősen mérgező alkaloidok.
Felhívja magára a figyelmet a Nyílméregbéka is!
Az aposztematikus (feltűnő) vagy figyelmeztető színeződés számos növény és állat ízléstelen és mérgező fajánál gyakori. A mérges békák színezése általában vörös, narancssárga, sárga, sőt élénk kék és zöld színeket is tartalmaz fekete vagy sötét alapon. Nem minden dendrobatafajta ilyen mérgező vagy élénk színű; sokuk a barna árnyalataival mintázott és jól álcázott (mint a Colostethus), bőrváladékuk pedig általában nem mérgező és nem irritáló.
Szaporodása
A fiatalok szülői gondozása, amelyet gyakran a hím végez, minden méregbékafajnál előfordul. A hím egy levél vagy fatörzs alá vonzza a nőstényt, aki lerakja a tojásokat, majd gyakran távozik. A hím ott marad, hogy őrizze a fészekaljat; néhány fajnál azonban a nőstény is ott marad.
Amikor az ebihalak kikelnek, a szülő hagyja, hogy az ebihalak a hátára ússzanak vagy kússzanak. Ezt követően egy közeli vízhez (például patakhoz, tóhoz vagy faodúhoz) szállítják őket. Ott az ebihalak lecsúsznak a szülő hátáról, és a vízbe csúsznak, hogy befejezzék fejlődésüket.
