Összeállításunkból kiderül, hogy melyik macskafajtákat szeretik a legjobban világszerte. Nem véletlenül szeretik a macskákat annyira, nagyon aranyosak, szépek, hozzájuk lehet bújni és még sorolhatnám. Ezeket a cicusokat pedig biztosan szeretnéd te is, nézd meg milyen kis cukik :)
Kezdjük a sort a Perzsa macskával
A perzsa macska az egyik legrégebbi és legismertebb macskafajta, amely leginkább hosszú szőréről és lapos, kerek fejéről ismerhető fel.
Megjelenés, jellemzői
A kiállításra alkalmas példányok rendkívül hosszú szőrzettel, zömök testtel, rövid lábakkal, rövid farokkal, széles fejjel, egymástól távol álló fülekkel, nagy szemekkel és rövid orral rendelkeznek. Orruk a tenyésztési folyamat során (különösen az Amerikai Egyesült Államokban) extrém módon megrövidült, ami időnként különféle egészségügyi (például légzési) problémákhoz vezetett, a lelkiismeretes tenyésztők körültekintő munkája révén azonban, idővel sikerült kiküszöbölni az effajta rendellenességeket.
Színük és mintázatuk változatos, léteznek kék, cirmos és teknőctarka példányok is. A szőrszálaik végén sötét mintázatot viselő, úgynevezett spriccelt egyedeket csincsillának nevezik. Ez a változat a többi perzsáénál hosszabb orral rendelkezik, de más színváltozathoz tartozó perzsákkal való kereszteződés esetén az orra megrövidül, spriccelt mintázata pedig eltűnik.
Mivel szőrzetük az önálló ápoláshoz túlságosan hosszú és sűrű, a perzsák rendszeres gondozást igényelnek. Bundájukat naponta át kell fésülni vagy kefélni, emellett pedig időnként fürdetésre is szükségük van. Néha a szemeiket is ellenőrizni kell, mivel egyes példányoknál gondot okozhat a tisztán tartásuk.
A fajta egyedei többnyire nyugodt természetű, visszahúzódó, önállóságra törekvő állatok.
A Manx macska, más néven Man-szigeti macska a házimacska egyik fajtája, melynek gerince természetes mutáció következtében megrövidült, emiatt a farka csonka, egyes példányoknál akár hiányozhat is.
Megjelenés
A Manx teste erős, zömök, feje nagy és kerek, mellső lábai rövidebbek a hátsóknál, emiatt fara magasabban van a vállainál, ami mozgását esetlenné, kissé nyúlszerűvé teszi. Nehezen mászik és problémát okoz számára a magasból történő leugrás is. Átlagos testtömege 5,5 kilogramm.
Példányait a farkuk hossza alapján négyféle kategóriába sorolják be; a teljesen hiányzó farkú (dimple rumpy vagy rumpy), a csonka (rumpy riser vagy riser), a félhosszú (stumpy), valamint a teljes hosszúságú (tailed vagy longy) farokkal rendelkező egyedek akár egyazon alomban is világra jöhetnek. Kiállítási célra a hiányzó farkú macskák ideálisak. Régebben a félhosszú vagy teljes hosszúságú farokkal rendelkező egyedek farkát megkurtították, megelőzendő a köszvény kialakulását, amely komoly fájdalmat okozhat az állat számára.
Személyisége
Meglehetősen intelligensnek és rendkívül játékosnak tartják. Viselkedése kissé kutyaszerű, előfordul hogy visszahozza az eldobott tárgyakat. Jól tűri ha pórázon vezetik. Kedveli az emberek társaságát, sok figyelmet igényel, a hosszú ideig tartó magányt nehezen viseli, emiatt ideális társállat nagyobb családok számára is. Egyes tenyésztők szerint kedveli a vizet, ami ideális a tisztán tartása érdekében. Szívesen játszik vízben, alkalmasint beül a csöpögő vízcsap alá is. Habár nem idomítható a kutyákhoz hasonlóan, egyszerű parancsokat mégis megérthet. Élvezi ha túljárhat az emberek eszén. Időnként makaccsá válhat. Viselkedése hasonlít a bengáli és az ocicat fajtákéhoz. A manx macskák szívesen üldözik a mozgó tárgyakat, egymást vagy a közelükben levő többi élőlényt (akár az embereket is). Lágy hangon dorombolnak, nyávogásuk elnyújtott morgásra vagy gyors csiripelésre emlékeztet. Egyaránt vannak köztük csendes és gyakran, változatos módon kommunikáló példányok.
A bengáli házimacska egy vadmacskaféle, a bengáli leopárdmacska és egy házimacska keresztezéséből mesterségesen lértehozott hibrid. Az első bengáli macska e két faj véletlen párosodásból született, tervszerű tenyésztése az 1980-as években kezdődött Amerikában. Azzal a céllal kezdték a fajtát kialakítani, hogy létrehozzanak egy vadmacska külsejű, de házimacska természetű új macskafajtát.
Megjelenése
A bengáli macskának jellegzetes mintázatú, puha bundája van. A leggyakoribb az "eredeti", pöttyös bundájú, de már több színben kitenyésztették. Alapfeltétel, hogy a bunda pettyes vagy márványmintás legyen (általában barna alapszínű), de léteznek világosabb, ún. szépia, fehér ún hóbengáli és teljesen fekete változat is. A hóbengáli érdekessége, hogy szeme kék. A fajta jegye, hogy a homlokon látható legyen a cirmos macskákra jellemző M-alakú rajzolat.
Feje széles, kerek, testéhez viszonyítva kicsi, pofapárnái erőteljesek. Fülei öblösek, orra széles. A test izmos hosszú, a bunda tömött, sűrű és rendkívül finom, prémszerű. Lábai erősek, farka középhosszú, a vége mindig fekete. Szeme ék alakú, kissé mogyoróvágású. Színe lehet sárga, vagy zöld. A hóbengáli esetében a szemszín mindig kék.
Jelleme
Az első generációs bengáli macskák bár házimacska külsejűek voltak, természetük azonban vad volt. A mai bengáli macskák többsége barátságos, kiváló lakótárs. Nagyon kíváncsi, szelíd, ragaszkodó, bár egyáltalán nem "ölmacska". Néha akaratos, saját akaratát érvényesíti, kissé önfejű, de türelmes. Játékos, szó szerint kutyatermészetű. Szereti a játékokat a kutyákhoz hasonlóan apportírozni és visszahozni. Néhány bengáli macska kifejezetten kedveli a vizet, bár ez nem vonatkozik minden egyedre. Pórázhoz jól hozzászoktatható, intelligens fajta. Sokat nyávogó, hangos és beszédes fajta. Hosszúszőrű változata nincs.
Burma, avagy Burmai szent templommacska, de nevezik még Birmannak is. Az ősi legenda szerint a Birman egy kék szemű istennőtől, Cun Kiang Szetől származik. Intelligens, gyöngéd, de szerfelett bohókás természetű macska.
Története
Egyesek úgy vélik, hogy a Burmai szent templommacska keletről érkezett Európába 1916-ban. A fajta ismerői szerint azonban az első egyedek 1923-ban születtek Nizza mellett, egy fehér mancsú sziámi és egy hosszú szőrű macska szándékos vagy véletlen kereszteződéséből. Csak azután, hogy 1926-ban Párizsban kiállították, találták ki távoli eredetét és a legendát a khmer szerzetesről és macskájáról. Amikor az atyát útonállók megölték, a macska a fejére ugrott. Az atya lelki üdvéért a Szentlélek rövid időre a macskába költözött. Amikor belészállt a lábain keresztül, az állat mancsai kifehéredtek...
Egy másik legenda szerint haramiák támadtak meg egy ősi burmai kolostort, s a nagy kavarodásban a szerzetesek macskája az istennő szobra előtt termett: "bundája bearanyozódott, szeme az istennő szemének kékjét vette fel, mancsai pedig kifehéredtek". Isteni csoda történt! A kolostor összes macskája "szent színekben" kezdett pompázni, s a csodától felbuzdult szerzeteseknek sikerült visszaszorítani a haramiákat.
Természete
Valahol félúton a perzsa macska és a sziámi macska között, nyugodt, kiegyensúlyozott, nem passzív, de nem is túláradó. Más macskákkal és kutyákkal barátságosan viselkedik. Életerős cica, játszik, rohangál egész nap. Annyira élvezi a " közönséget", mint egy vásári komédiás. Intelligens, gyöngéd, de szerfelett bohókás természetű. A játékos birman kitűnő társa kisgyerekeknek, de szereti a csendet és a nyugalmat is. Kedvesek és szeretetre méltóak - különösen a kandúrok - de a kissé erős birtokosi hajlammal megáldott birmanok nem tűrik, ha nem foglalkoznak velük és a magányt sem kedvelik. A kertben szívósságukról és kitűnő vadászképességekről tesznek tanúbizonyságot.
A karthauzi macska a legrégebben tenyésztett fajták egyike. A karthauzi szerzetesek hozták magukkal Afrikából. A legkorábbi írásos emlékek a XVI. századtól vannak. Elfogadott, hogy a karthauzi a szír macskától származik, amely abban az időben zömök, szürkebundás, réz szemszínű cica volt. A mai karthauzi (chartreux) nevet először a XVII. század végén kapta.
Az első világháború után a franciák fokozott figyelmet fordítottak a fajta megőrzésére. Az első tenyészetet Christine és Suzanne Leger 1925-ben alapította meg Belle Ile szigetén, melynek a "Guerveur" kennel nevet adták. A fajta 1983-ban kapta meg a bajnoki státust.
Testfelépítése
Erős robusztus típusú, nem zömök, sem nem klasszikus, elegáns vadság sugárzik belőle. Testfelépítése miatt a karthauzi ruganyos és fürge macska, kifinomult, soha nem durva és nem ügyetlen. A kandúr sokkal nagyobb, mint a nőstény. Lassan érő fajta. Bundája vízhatlan; a bunda szerkezetére, a bunda és a szem színére a kora és a vele született tényezők hatnak.
Feje és nyaka széles, trapéz alakú, nem gömbszerű. Erőteljes állkapocs, teljes arc, az érett kandúrnak hosszabb a pofája. Magas, puha kontúrú homlok, az orr egyenes és közép hosszú, széles, vízszintesen elhelyezkedő szemekkel. Viszonylag kis pofa, keskeny és elvékonyodó párnákkal. Aranyos, mosolygós benyomást kelt. A nyak rövid és erősen tűzött.
Fülei közepesen hosszúak és szélesek, a fejen magasan tűzöttek, nagyon egyenesen állóak.
Szemei kerekek és nyitottak, éberek és kifejezők. Színük a réz-sárgától az aranyig terjedő, tiszta, mély, ragyogó narancsszín a kívánatos.
Robusztus fizikum, középhosszú, széles vállal és mély mellkassal. Csontozata erős, az izomtömeg szilárd és erős. A nőstény közepesen hosszú, a kandúr hosszabb. A farok mérsékelten hosszú, erős, oválisan elvékonyodó.
Szőrzete közép-rövid és némileg gyapjas szerkezetű. A nyakon és a széleken juhszőrzethez hasonló, rugalmas aljszőrzet, hosszabb, védő fedőszőr. A gyapjasság mértéke függ a kortól, a nemtől és a lakhelytől. Selymes, vékonyabb bunda megengedett nőstényeknél és két évnél fiatalabb macskáknál.
Megengedett színei a kékes szürke minden árnyalata, a hamuszürkétől a palaszürkéig, a szőrvége ezüstözött. Hangsúlyos a szín tisztasága és inkább az egységes árnyalat. Előnyös a világos tónus, a folt nélküli kék színjátszó ragyogással. Az orr bőre palaszürke, az ajkak kékek, a mancsok vakond-rózsaszínűek. Megengedett kivétel a farok gyűrűk a kölyköknél és a két évnél fiatalabb cicáknál.
Természete
-Szelíd, békeszerető fajta, nincsenek nagy hangulati változásai. Nagy mozgásigényű és nagyon játékos. Félelmet nem ismerő, kítűnő vadász és nagyon éber, élénk!
-Nagyon intelligens és családcentrikus, nem hagyja magát ingerelni, nem erőszakos
-Kiegyensúlyozott aminek fő követelménye, hogy gazdája nagyon szeresse és sokat legyen a - közelében, amit akár több órás dorombolással és kéjelgéssel honorál.
-Lehetőleg kerüljük a kiabálást és a hangos szót a közelében, mert félénken reagál rá a macska!
-Eléggé halk hangú, ritkán hallani tőle hangos nyávogást
Minőségének ereje, intelligenciája és kezelhetősége tette lehetővé a karthauzi századokon keresztüli túlélését; ennek minden állaton láthatónak kell lennie, és gondos szelekcióval megőrzendő.
A szfinx avagy kanadai szőrtelen macska a házimacska egyik ritka fajtája, amely természetes mutáció révén csak egy nagyon vékony, pehelyszerű szőrtakaróval rendelkezik. A szfinxek társaikhoz és gazdáikhoz egyaránt nagyon ragaszkodnak, éberek, játékosak, néha tolakodók, de ugyanakkor meglehetősen intelligensek is. Szokatlan küllemük miatt időnként összetévesztik őket a csivava kutyákkal.
Megjelenés
A szfinx testalkata robusztus (hajlamos az elhízásra), feje ék alakú, füle nagy, bajusza nagyon rövid és merev, de hiányozhat is. A fajtaleírás szerint a farok végén és a füleken megengedett a vastagabb szőrzet. Színezetét főként a bőre pigmentációja adja, lehet egyszínű, de tartalmazhat bármilyen mintázatot is. A TICA és a FIFE fajtaleírásai különbözőek.
A Sziámi macska egy kedvelt macskafajta, amely a Távol-Keletről származik. Nevüket Sziámról, a mai Thaiföldről kapták. Az első példányt Peter Simon Pallas német természettudós pillantotta meg először és írta le, 1794-es Kaszpi-tengeri expediciója során. A macskák az 1870–1880-as években kerültek Angliába. A történetírók szerint Sir Owen Gould brit nagykövet, aki V. Ráma sziámi király mellett teljesített szolgálatot, figyelt fel rájuk először 1884-ben. Két csokoládészínű példányt (egy Pho és egy Mia nevű cicát) hazavitt Angliába, és az egyik macska leszármazottja az 1888-as londoni macskakiállításon a Crystal Palace-ben, elnyerte "A legszebb macska" címet. Különleges színeivel és alkatával nagy feltűnést keltett a 19. századi Angliában. A szakértők sem tudnak megegyezni abban, hogy a sziámi macska mutáció eredménye-e vagy a nyugat–afrikai aranymacska leszármazottja. Tartásuk kezdetekben csak a gazdagok kiváltsága volt, egzotikumként kezelték őket és nagyon elkényeztették. Az első fajtát hivatalosan 1900-ban jegyezték be. Angol elnevezése siamese, német neve Siamkatze, franciául siamois-nak hívják.
Testfelépítése
Közepes testfelépítésű, szép, elegáns macska, karcsú és izmos, hosszú, hajlékony testtel. Nyaka kecses és karcsú. Mellkasa és a válla a csípőjénél soha nem szélesebb. Hosszú, karcsú lábak és kecses, ovális mancsok jellemzik. Farka ostorszerű, nagyon hosszú, elkeskenyedő.
Természete
Erőteljes, néha már kicsit agresszív a természete, sokat nyávog, hangos fajta. Szereti a kényeztetést, a simogatást, szeret a figyelem középpontjában lenni. Intelligens, játékos, könnyen megtanítható a pórázon való sétára.
Forrás: Wikipédia
