A tárolás alapvetően nem jellemző az őszi érésű csonthéjas gyümölcsűekre. A fajták többségéből a legnagyobb mennyiséget rendszerint a szüret után értékesítjük. Mégis előfordulhat, hogy a betakarított gyümölcsöt nem sikerül eladni, s tárolni kényszerülünk. De tárolás történhet a piacra szállítás előtt is azért, hogy áthidaljunk értékesítésre kedvezőtlen időszakokat, vagy kiterjesszük a forgalmazási (fogyasztási) idényt. Noha történtek kísérletek a hosszú idejű tárolás megvalósítására, azonban a tárolás időtartama gyakorlatilag mindössze néhány naptól néhány hétig terjed.
A tárolás követelményei
Az őszibarack, a nektarin és a szilva optimális tárolási hőmérséklete kicsivel fagypont felett van. Sok fajta eltartásának célja a gyümölcs belső barnulási folyamatainak a fékezése, de a hűtött tárolás a puhulást is késlelteti, a vízveszteséget csökkenti és a rothasztó szervezetek szaporodását akadályozza. Léteznek olyan kezelések, amelyek megelőzik a mag körül a gyümölcshús barnulását, azonban ezeket nem alkalmazzák a kereskedelmi gyakorlatban. Ide sorolható a 20 °C-os hőmérsékleten 2-3 napig történő előkezelés a hűtés előtt, vagy a szakaszos felmelegítés (a hideg tárolást időnként megszakítják), a szabályozott légtér ésa kalcium-tartalmú kezelések.
Általában -0,6-0 °C ajánlható a csonthéjasok tárolására. Több kísérlet során kitűnt, hogy magas szárazanyag-tartalmú gyümölcsök -1,1 °C hőmérsékleten még jobban eltarthatók, különösen, ha hajlamosak húsbarnulásra.
A tárolótérlevegőjének relatív nedvességtartalma az őszi érésű csonthéjasok számára 90-95% körüli. Ennek az értéknek a fenntartása sokkal fontosabb a hosszabb tárolási idő során, mint a lehűtés rövid ideje alatt. Bár a hidegben a gőznyomás csekély, a halmozott vízveszteség a tárolás hosszabb ideje alatt jelentős lehet. Ennek eredményeként fonnyadás állhat elő és a gyümölcs szállítás közben sérülékenyebb lesz, már csak azért is, mert a csomagolás fellazul a térfogatcsökkenés következtében. Már 3-5% vízveszteség elég ahhoz, hogy a fonnyadás szabad szemmel is észrevehető legyen. A felismerhető fonnyadás tehát már viszonylag kis vízveszteség következtében is előállhat.
A hűtőtároló üzem
A hűtőtárolókat általában ±1,1 °C pontossággal üzemeltetik, de már ez is túl nagy ingadozás, ha a fagyponthoz közeleső értékre állítjuk a termosztátot. A hőmérséklet ingadozása könnyen előidézheti a gyümölcs megfagyását vagy „megfázását”. Mindkét esetben felgyorsul a vízveszteség, és jelentősen lerövidül a piacra kerülés lehetőségének időtartama.
Hűtőberendezés
A tároló üzem berendezései közül a legfontosabb a megfelelő teljesítményű hűtőberendezés, hogy az esetlegesen kialakuló hőcsúcsok esetében is kielégítő hűtést tudjon biztosítani. Az optimális teljesítmény megtervezésekor számolni kell a beszállított áru lehűtésével, a gyümölcsök légzésekor termelődő hő és az üzem működtetése során behatoló hő elvonásával is. A túlméretezett teljesítmény pazarlás (a legnagyobb hűtést a hűtőházba való bevitel előtt kell elvégezni).
A száraz spirális (hűtő)rendszerben a hűtőberendezést elhagyó levegő a közeli tárolóhelyiség léghőmérsékletéhez hasonló hőmérsékletű. Ez biztosítja, hogy a hőingadozás alacsony maradjon, s minimálisra csökkenti a lecsapódó víz mennyiségét is. Egyúttal fenntartja a kívánt relatív nedvességet és megóvja a jegesedéstől a hűtőrendszert.
A tárolóhelyiség hőingadozását alapvetően a helyiség falának és mennyezetének szigetelése és a levegőkeringtetés útjának hossza befolyásolja. Minden konténer legalább egyik felületén egyszer át kell haladnia a levegőnek. A rakatok között általában 18-25 m/sec áramlási sebességre van szükség. Üres helyiségre vonatkoztatva 7,5-szeres légcserét kell számítani. Úgy kell megtervezni a helyiséget, hogy melegebb levegő semmilyen esetben sem jusson a hűtött gyümölcsre - pl. amikor újabb tételek kerülnek be a tárolóba -, ezért a friss gyümölcsöket vagy alapos előhűtés után kell a tárolóba berakni, vagy a hűtőrendszertől távolabb esők helyére kell betenni.
A hőmérséklet nyomon követése
A hőmérőket és a termosztátot úgy kell elhelyezni, hogy azok sem a hűtőrendszer, sem a meleg hőmérsékletű tér felé nyíló ajtó vagy fal közelében ne legyenek. Szem magasságban, a padlótól kb. 1,5 m magasan legyenek. Hordozható mag (szúró)hőmérő is kívánatos. Csak folyamatos és tartós monitoringgal lehet a helyiség jellemző adatait nyomon követni. A hőmérő-felszerelés költsége a tároló-felszerelés rendszerében és a tárolt gyümölcs értékéhez képest relatíve alacsony, ezért érdemes jó minőséget vásárolni és gondosan karbantartani.
A nedvességtartalom fenntartása
A hosszú (nagy felületű) hűtőspirálok előnye, hogy jelentősen csökkentik a vízveszteséget. 90-95% a javasolt páratartalom-érték, míg a 100%-ot megközelítő nedvesség a gyümölcsön felszíni repedéseket okozhat, és az optimumnál magasabb hőmérsékleten a mikroszervezetek módfelett való elszaporodásához vezethet. Szárazabb levegőben a gyümölcs és a légtér közötti nagy gőznyomáskülönbség meggyorsítja a fonnyadást.
Száraz hűtőfelület (spirálok)
A nagy hűtőfelület javítja a páratartalom értéket, s nem kell annyira hűteni a csöveket. Az ilyen nagy hűtőfelület azonban nagyon megnöveli a beruházási költségeket, érdemesebb külön párásító berendezést alkalmazni. Általában úgy vélik, hogy 1-2 °C hőkülönbségre tervezni még érdemes. Különböző mechanikus párásító, pl. ködösítő (sűrített levegővel porlasztott víz) és gőz-nedvesítő rendszerek a kereskedelmi forgalomban kaphatók. Mivel ilyen módon több víz kerül be a rendszerbe, amely a spirálon lecsapódik, még többször kell jégteleníteni a rendszert. A gőz a meleg-terhelést is fokozza, tehát további energiát igényel.
Nedves hűtőspirálok
A hűtés alternatív technikája, melyhez hűtővíz (vagy sóoldat) szükséges. A tárolóhelyiségbe belépő levegő páratartalma normál esetben magas, kevesebb lesz, ha a vízhez a fagyáspont csökkentése érdekében sót adunk. A hűtőrendszerből kilépő nedves levegő a tárolóban melegszik és ennek arányában szárazabb lesz. Ez azt jelenti, hogy a nedves hűtőspirál használata nem teszi feleslegessé az adalékos párásítást. Nagyon jó szigetelés és a helyiség zárva tartása segít a magas páratartalom fenntartásában. Ha hullámos tartályokat használunk, (polcos) állványra van szükség, hogy az egymásra halmozott tartályok egymásra ne nehezedjenek túl nagy súllyal. A magas páratartalom miatt a papírkarton rekeszek szilárdsága - az átnedvesedés következtében - csökken.
A hűtőrendszer
A mechanikus hűtőrendszerekben a hűtőfolyadék párolgása hőt von el. A nagynyomású folyadék szelepen halad át, majd gyenge nyomás alatt a hűtőspirálokba jut (általában szárnyas csövek a hűtött térben), ahol a csövet körülvevő közelgő (levegőből) a hőt elvonja. Ezután a hűtőgázt sűrítik a hűtött helyiségen kívül eső térben, ahol a gáz folyadékká alakul és a sűrítéskor keletkezett hő felszabadul.
A hűtőfolyadékok
Leggyakrabban kétféle hűtőfolyadékot használnak: ammóniát és valamilyen halogénezett anyagot (szénhidrogént). A kevésbé drága ammóniát azonban nem szabad rézzel érintkezésbe hozni, azonkívül, ha kiszabadul, veszélyes emberre és árura egyaránt. A halogének kevésbé veszélyesek, de sokkal drágábbak, s nem érintkezhetnek magnéziummal és bizonyos műanyagokkal.
Szabályozott légtérben való tárolás
A módosított vagy szabályozott atmoszféra azt jelenti, hogy a gyümölcs körüli levegő oxigén-tartalmát csökkentjük (21% alá) vagy emeljük a szén-dioxid tartalmát (0,03% fölé). A módosított és a szabályozott légterű tárolás között csak a légtér összetétel-változtatás pontosságában van különbség. Lehet használni a szállítás vagy a tárolás folyamán a kívánt hőmérséklet vagy a páratartalom hatásának helyettesítéseként. A szabályozott légterű tárolás alkalmazásának előnye és kockázata függ a gyümölcsfajtól, fajtától, érettségi fokozattól, a levegő összetételétől, hőmérséklettől és a kezelés időtartamától.
A szabályozott légterű tárolás előnye és kockázata
Az oxigén-tartalom (O2) csökkentése 21% alá, vagy a CO2növelése 1% fölé olyan mértékben késleltetheti az érési folyamatokat, amilyen mértékben eltérünk a természetes légösszetételtől. Határt szab azonban az, hogy bizonyos szint alatt/felett élettani károsodással kell számolnunk, amely jelentősen lerontja a tárolással elérhető előnyöket. Az oxigén 0,5 és 1% alatti szintje az alsó küszöb, amelyet a gyümölcs hosszabb tárolás esetében még kibír. Alacsonyabb O2 szinten hőmérséklettől és tárolási időtől függően, anaerob légzési folyamatok indulnak be (alkoholos erjedés), ami furcsa ízt és illatot eredményez. Az ilyen gyümölcs elveszti az utóérő-képességét, ha újra melegbe kerül.
A CO2tűrőképesség erősen változik gyümölcsfajok és fajták szerint. Vannak csonthéjas gyümölcsök, amelyek 20%-ig is elviselik, de a legtöbb fajta 5% felett már károsodik a széndioxidtól. A gyümölcs belső húsbarnulása, a korai puhulás és az utóérő képesség elvesztése jelzi a szabályozott légtér miatti károsodást. A CO2 egyébként megelőzheti a belső barnulást egyes fajtákban és lassíthatja a romlást okozó szervezetek elszaporodását. A kedvező és káros széndioxid szint között kicsi a különbség, ezért a szakirodalomban igen sok az ellentmondás a szabályozott légterű tárolás alkalmazhatóságáról.
A legtöbb megbízható adat az 1-2% O2 és az 1-5% közötti CO2 kombinációja mellett szól, ugyanis ez az intervallum a legtöbb csonthéjas gyümölcsfajtának megfelel. Ezek a feltételek 0 °C és 90-95% relatív páratartalom mellett késleltetik az érést, csökkentik a légzést és az etilénfejlődést, lassítják a puhulást és minden egyéb beltartalmi változást, ami az éréssel összefügg. Az éréssel együtt közvetve lassul a romlás, ugyanis az érett gyümölcs érzékenyebb. Mindezt együttvéve a szabályozott légterű tárolás meghosszabbítja a gyümölcs értékesítésének időtartamát.
A kutatók kimutatták, hogy bizonyos őszibarack és nektarin fajták szabályozott légtér segítségével 6-9 hétig is eltarthatóvá tehetők 0 °C hőmérsékleten. A sikeres kezelés veszteség nélkül késlelteti az érést, tehát a minőség csökkenése nélkül a tárolás utáni időben. Ezek után érthető, hogy a szabályozott légtérből kikerülő gyümölcsöt alapos minőségi vizsgálatnak kell alávetni (megjelenés, szövetszilárdság, íz és táplálkozási érték nézőpontjából). Ha a 3 vagy 4 hetes szabályozott légterű tárolás nem rontotta a gyümölcs minőségét, hosszabb tárolás után már csökken az ízletesség és az érésben a kitárolás után abnormális folyamatokindulhatnak be.
A csonthéjasok hosszabb ideig való tárolásának határt szab egyes érzékenyebb fajták belső barnulása és a romlás. A meleggel való megszakítások (mely megelőzheti a barnulást) a szabályozott légtérrel összefüggésben hatásosak néhány (az USA keleti partvidékéről származó) őszibarack és nektarin fajta esetében, de kétes eredményt adtak a kaliforniai fajtákkal.
Újabb kutatásokban, 5-10% CO (szénmonoxid) szabályozott légtérben megakadályozza a kórokozó szervezetek elszaporodását, így pl. a barna rothadást a csonthéjasokon. A kísérletekben az őszibarack gyümölcsminőségére sem volt rossz hatással. A CO rendkívül mérgező és 12,5 és 74,2% között tűzveszélyes is, ezért rendkívüli óvintézkedéseket követel az alkalmazása.
A szabályozott légtér (1-2% O2 és 1-5% CO2) egyedül vagy 5-10% CO-val kombinálva az export szállítmányokban és rövidebb tárolási időben néhány csonthéjas gyümölcs tárolásában értékes segítséget jelenthet. Ez természetesen feltételes, mert még vizsgálni kell a kezelés költség-vonzatát és az általa biztosított előnyöknek és hátrányoknak az arányát (1-2. táblázat).
*A húsbarnulás a hosszabb ideig tartó tárolás korlátozó tényezője, amely a szabályozott légtérrel nem oldható meg minden kétséget kizáróan (bár van rá példa, hogy a J.H. Hale fajta gyümölcsében a húsbarnulást csökkenteni lehet. A felmelegedéssel megszakított szabályozott légtér egyes fajtáknál megoldja ezt a problémát.
** A szabályozott légtér alkalmas az érés késleltetésére 10 °C-on néhány egyébként is lassan érő fajta esetében, így a fagyhoz közel eső hőmérséklet nélkül is.
A jövő kutatási feladata, hogy részletekbe menően kiderítse, milyen élettani és biokémiai folyamatok vannak az oxigéncsökkentés, a CO2 és a CO hatások hátterében. Azután következik az egyes őszibarack, nektarin és szilva fajták speciális igényeinek meghatározása. A hőmérséklet és a tárolási idő a szabályozott légtérben egymással szoros kölcsönhatásban van, és ez a belső romlási (barnulási) folyamatokon keresztül határt szab a hosszabb tartalmú tárolásnak.
Amódosított légtér jellemzői
Légösszetétel szabályozás
Az oxigén eltávolítása égetéssel, katalitikus átalakítással, nitrogénnel való kiszorítással (folyékony nitrogénnel, vagy nitrogént molekuláris vagy membránszűrővel) lehetséges. A széndioxid eltávolítása vízzel, mésszel, faszénnel, vagy molekuláris szűrőszivaccsal oldható meg. A széndioxid dúsítás palackból vagy szárazjégből, a szénmonoxid hozzáadása pedig sűrített CO-val történhet (nagyon korlátozott a használata az exportban és nagyon kemény biztonsági intézkedések mellett).
A gyümölcs által előállított módosított légtér
Elsősorban a gyümölcs légzése szolgáltatja az oxigén-fogyasztást és széndioxid-fejlesztést, ha a légcserét megakadályozzuk. Ha nem kívánatos a sok széndioxid, akkor ennek csökkentésére a molekuláris szűrőket használjuk. A légcsere mérséklésére az alábbi módszerek valamelyikét használhatjuk:
- légmentesen záró tárolóhelyiségek,
- fóliacsomagolás,-
szállító konténerekben polietilén bélés alkalmazása,
- konténer szellőzők (szelepek) szakszerű kezelése,
- viasz és egyéb felületbevonó anyagok alkalmazása,
- műanyag tartályok (konténerek) diffúziós résekkel (polimer membránok),
- a gyümölcs becsomagolása egyenként.
Csökkentett nyomású (hipobár) rendszerek (LPS)
A légnyomás csökkentése (parciális vákuum)
az egyes levegőben előforduló gázok parciális nyomásának csökkenését jelenti. Így hatásosan lehet csökkenteni az oxigén tenziót és gyorsítani az etilén, ill. más illó gázok diffúzióját. Az LPS-nek két potenciális előnye van a más módszerekkel való oxigén-csökkentéssel szemben:
(a) az O2tartalom pontosabb szabályozása és nagyobb mérvű homogenitása,
(b) az etilén és más illóanyag elvonásának folytonossága a tároló légtérből.
Az etilén kizárása és eltávolítása
Mivel az etilén a gyümölcs érési folyamatainak megindításában fontos szerepet tölt be, a tárolótérből való eltávolítása lényegesen lassíthatja az érést és a puhulást. A kutatás már kimutatta, hogy az etilén kizárása szabályozott légtér mellett vagy anélkül kedvezően hat a gyümölcs tárolhatóságára és az érésből adódó problémák megszüntetésére, ha a gyümölcsöt időben, a klimaktérikus folyamat beindulása előtt leszüreteltük. A legtöbb csonthéjas gyümölcsöt azonban a klimax után szüretelik, amikor az etilén-elvonás eredménye már kétséges. Az etilén kizárása és elvonása a tárolótérből különböző módszerekkel végezhető.
Az etilén kizárása a tárolóhelyiségből
- etilén-abszorbens elszívóberendezéssel,
- más szennyező források eltávolítása, (pl. cigarettafüst, kátrányalapú tömítőanyagok a fénycső lámpatestekben és a rothadó gyümölcs),
- ne keverjük össze az etilénfejlesztő rakatokat (a legtöbb érő gyümölcsöt) az etilén-érzékeny gyümölcsökkel.
Az etilén eltávolítása a tárolóhelyiségekből
- tartsunk fenn rendszeres levegőcserét (óránként teljes légcsere) a tárolóhelyiségekben,
- a visszafújt levegőbe keverjünk be etilén-elnyelő anyagot (pl. speciális szivacsokat) vagy kis csomagokban elosztva alkalmazzuk ezeket a szállító vagy tárolótérben. Jó oxidálószer a káliumpermanganát (CO2 és víz lesz belőle),
- a katalitikus oxidáló rendszerek kivonják az etilént a keringtetett levegőből,
- ózonnal vagy ultraibolya sugárzással (amely ózont gerjeszt) oxidálhatjuk az etilént. A rendszerben a 185 nm hullámosszúságú UV-sugárzás ózont gerjeszt, a 254 nm UV viszont lerombolja a visszamaradt káros ózont,
- alacsony nyomású (hipobár) légtér nagyon alkalmas az etilén eltávolításra.
Összefoglalva, számos fontos célt szolgál az őszibarack, nektarin és szilva tárolásának megoldása:
- A gyümölcs biológiai aktivitását le kell lassítani anélkül, hogy ezzel azt károsítanánk. Optimálisan a fagyáspont közelében kell tartani a gyümölcsöt, ami azonban azzal a veszéllyel jár, hogy azt könnyen fagykár érheti. Ez különösen olyan fajták esetében kritikus, amikor a fajta hajlamos a belső húsbarnulásra, mert éppen ezt a folyamatot fékezi le a hűtőtárolás.
- Az alacsony hőmérséklet arra is alkalmas, hogy lassítsa a nem kívánatos mikroszervezetek növekedését és szaporodását.
- A gyümölcs közvetlenül és közvetve veszít a tömegéből a transzspiráció által, ezért a tárolásban a vízveszteség csökkentése is cél. A relatív nedvességet 90-95%-on kell tartani.
- A levegő áramoltatása tartja fenn az állandó hőmérsékletet a tárolóhelyiségben, vigyázni kell azonban, hogy ezzel ne növeljük a vízveszteséget.
- A szabályozott légtérben való tárolás lehetőségei a csonthéjas gyümölcs tárolására és minőségének megőrzésére eléggé korlátozottak.
Forrás: Agrárágazat
