A mezõgazdaságot is súlyos veszteségek érték az utóbbi idõszakban. Az 1989. évi mezõgazdasági foglalkoztatottak számának mindössze 28%-a dolgozott 1994-ben a mezõgazdaságban. Az elmúlt négy évben a foglalkoztatottak struktúrája közelebb került a gazdaságilag fejlett országokra jellemzõ szerkezethez. Két markáns változás történt: a szolgáltatásokban dolgozók aránya emelkedett, a mezõgazdaságban foglalkoztatottaké pedig erõsen csökkent. A mezõgazdaság létszáma évente átlagosan 20%-kal csökken. Ennek mértéke három-négyszerese a nemzetgazdasági átlagnak. Az ágazatban foglalkoztatottak aránya nem a gazdasági fejlõdés következményeként változott, hanem a termelõszövetkezetek erõszakos átalakítása és ezzel együtt az általuk mûködtetett segédüzemek megszûnése "eredményezte". A foglalkoztatottak számának zuhanásszerû visszaesése egyfelõl objektív okokkal magyarázható: a piac zsugorodásával, az utóbbi évek súlyos aszályaival. Emellett a mezõgazdaságot nagy jövedelemveszteség érte: a nyolcvanas évek elején a világpiacon a mezõgazdasági árak zuhanni kezdtek.
1.) Az adatok az év elejére vonatkoznak.
2.) Mezôgazdaság, erdészet, halászat, vadászat.
3.) Ipar: bányászat, feldolgozóipar, építôipar, villamos-, gáz-, hô-, és vízellátás. (Az új ágazati besorolásnak és a nemzetközi gyakorlatnak megfelelôen a vízgazdálkodást az ipari tevékenységek között szerepeltetjük.)
4.) Szolgáltatások: kereskedelem, szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, szállítás, raktározás, posta és távközlés, pénzügyi és biztosítási szolgáltatások, ingatlanügyek, oktatás, egészségügy és egyéb közösségi és személyi szolgáltatások.
Forrás: Népszámlálás, 36. kötet, KSH 1980.
A nemzetgazdaság munkaerômérlege, 1993. jan. 1. és 1995. január 1. KSH, Budapest
Másfelõl elõidézõje volt a mezõgazdaság válságának az, hogy a törvényhozás és a különbözõ kormányintézkedések (a kárpótlás és a szövetkezeti vagyon kötelezõ nevesítése) a mezõgazdaságban hosszabb idõre elbizonytalanították a tulajdoni és földhasználati viszonyokat, aminek kedvezõtlen hatása azóta is tart. Mindezek következménye az lett, hogy az évtized elsõ felében egyharmadára csökkent a mezõgazdaságban foglalkoztatottak száma. A tényleges létszámveszteséget részben ellensúlyozta, hogy a privatizáció során, illetve a kárpótlási törvény révén igen sok kistermelõ jutott földhöz. Az azonban még nem becsülhetõ meg, hogy a több százezer kárpótoltból ténylegesen hányan fognak termelni az újonnan szerzett földön, s hányan szerezték azt meg csupán értékesítési céllal.
Országos szinten 1996-ban a munkanélküliek kb. 20%-a az agrárágazatból került ki. A Földmûvelésügyi Minisztérium becslése szerint a mezõgazdasági regisztrált munkanélküliek száma 110 ezer fõ körül mozoghat. Ehhez még hozzászámolható a regiszterbõl kikerült, de munkát nem találók száma, ami 50-60 ezer fõre tehetõ. Így létszámuk megközelítette a 170 ezret. Az ágazat tényleges létszámcsökkenésén alapuló becslés 240-260 ezer fõ agrár-munkanélkülit valószínûsít.
Az agrárágazatokban a munkanélküliség dekoncentrált és nagymértékben differenciált. Az agrártermelésre kedvezõtlen adottságú területeken és iparhiányos térségekben található településeken a munkanélküliségi ráta az 50%-os értéket is eléri. A tartósan munka nélkül élõk nagyobbrészt a falusi lakosság körébõl kerülnek ki. Ennek fõ oka a gazdasági fejlõdés területi különbségeiben és a társadalmi egyenlõtlenségekben keresendõ. A gondok mérséklésére a meglévõ foglalkoztatáspolitikai eszközök nem elégségesek.
Az agrár-munkanélkülieknek mondhatók teljes száma több tényezõ alapján állhat össze. Legfontosabb közülük az a csoport, akik kimondottan mezõgazdasági beállítottságú szakmával rendelkeznek és ennek megfelelõ jellegû állást keresnek munkahelyként.
Az agrárértelmiség helyzete
Az évtized elején bekövetkezett munkaerõ-piaci változások különbözõképpen hatottak az agrárértelmiségre. A munkahelyüket elhagyni kényszerülõk kedvezõbb helyzetben voltak a kilencvenes évek elején, mint az évtized közepén, ugyanis sokkal könnyebben el tudtak helyezkedni. Ez volt az a réteg, amely rövid munkanélküliség után amint lehetõsége adódott rá, újra alkalmazott lett . Azok a volt mezõgazdasági foglalkoztatottak, ugyanis, akik nem vagy csak nagyon hosszú idõ után tudtak elhelyezkedni, csak késõbb lettek munkanélküliek.
Az önfoglalkoztatás is felmerült a választható lehetõségek között. Az agrárértelmiséget elsõsorban a kis tõkét igénylõ vállalkozások jellemzik, többségük tulajdonos és munkavállaló is egyszerre.
A mezõgazdaság foglalkoztatottságának várható jövõbeli alakulása
A munkaerõ-kereslet volumenét a gazdasági növekedés és a termelékenység határozza meg. Nyolc mezõgazdasági szövetkezet elnökével készített mélyinterjú során kiderült, hogy a szakemberek nemigen hisznek abban, hogy a mezõgazdaság hamarosan újra el tudná foglalni vezetõ helyét a nemzetgazdaságban, s a közeljövõben ki fog jutni a válságból. Az ágazat fejlõdéséhez azt tartanák szükségesnek, hogy az állam támogassa a mezõgazdasági termelést, versenyképessé téve ezáltal a magyar árut a nemzetközi piacon. Mindenképpen törekedni kéne arra, hogy az elvesztett piacainkat pótolni tudjuk. Megfelelõ hitelkonstrukciók kidolgozása lehetõvé tenné nagyobb beruházások megvalósítását, a mezõgazdasági vállalkozók számának növekedését, amely egyúttal a foglalkoztatottság szintjét is emelné, illetve ezáltal csökkentené a mezõgazdasági munkanélküliek arányát.
Felhasznált irodalom
A munkanélküliség gazdaságtana, oktatási segédanyag, összeállította Dr. Frey Mária GATE 1996.
Kissné Pavelcsák Ágnes: Magyarország gazdasági növekedésének kulcsszereplõje. Társadalmi Szemle, 1997. 1. sz.
Tímár János: Munkaerõ-kereslet 2010-ben - ágazatok, foglalkozások és képzettség szerint. Közgazdasági Szemle, 1996. 11. sz.
