A fukusimai katasztrófa következtében rengeteg állat maradt magára sérülten, elveszetten. Szerencsére van egy ember, aki visszaköltözött a szennyezett területre és létrehozott egy menedékhelyet.
A Fukusima Daiicsi (Fukusima I) atomerőműben a 2011. március 11-én, helyi idő szerint 14 óra 46 (közép-európai idő szerint 6 óra 46) perckor bekövetkezett tóhokui földrengés és az azt követő szökőár romboló hatásai súlyos nukleáris üzemzavarok és -balesetek sorozatát indították el. A földrengést követő napokban a helyzet gyors ütemben eszkalálódott. Három reaktorban teljes zónaolvadás(en) történt. Négy reaktorblokk szerkezetileg károsodott. Az erőműből nagy mennyiségben kijutott radioaktív anyagok több tíz kilométeres távolságig beszennyezték a környezetet. Ezért utóbb, a Nemzetközi Nukleáris Eseményskála (INES) szerinti legsúlyosabb, 7-es fokozatba (nagyon súlyos baleset) sorolták be.
A 2012 július 23-án a Japán kormány számára publikált független parlamenti bizottsági jelentés a katasztrófa fő okának egyértelműen az emberi felelőtlenséget jelölte meg - vagyis ember okozta katasztrófának minősítette a fukusimai balesetet. A beszámoló szerint az üzemeltető Tokiói Elektromosenergia-szolgáltató Vállalat(en) vezetősége és az állami ellenőrző hatóság lebecsülte a kockázatokat és elhitte a nukleáris biztonság mítoszát, emiatt nem tett meg alapvető biztonsági intézkedéseket.
A földrengés időpontjában az atomerőmű hat – a TEPCO által üzemeltetett – forralóvizes reaktora közül, a 4-es, 5-ös és 6-os reaktorok karbantartás miatt nem működtek, az ekkor éppen aktív üzemben lévő 1-es, 2-es és 3-as reaktorok pedig a rengések kezdetekor automatikusan leálltak.
A percekig tartó, igen erős rengések során az erőműnél észlelt vízszintes irányú „megrázás” legnagyobb mért értéke ~0,5 g volt.
Mivel a fűtőelemekben a nukleáris láncreakció leállítása után is jelentős mennyiségű hő termelődik, ezért további folyamatos hűtést igényelnek. A forralóvizes reaktorok hűtővizét keringető szivattyúk és a vezérlés működtetéséhez elektromos áram szükséges. Ezt viszont itt, az erőmű összes elektromosenergia-betáplálásának egy idejű kiesése miatt csak a veszélyhelyzetekre beépített üzemzavari dízelaggregátorokkal, és csak rövid ideig tudták biztosítani.
Már három év telt el a fukusimai katasztrófa óta, de az élet nem állt meg az elhagyatott területeken sem. A katasztrófa következtében számos háziállatot és haszonállatot kellett gazdáiknak hátrahagyniuk. Ezek az állatok azóta is gazdátlanul kóborolnak, legalábbis azok, amelyeknek sikerült megmenekülni az éhhaláltól és vizet találtak.
Naoto Matsumura-nak elege lett a túlzsúfolt menedékhelyből és visszaköltözött a nukleárisan szennyezett területre, azonban nem unatkozik, mert egyre több állatnak kell gondját viselnie.
Amikor Matsumura visszaköltözött, először csak ismerősök kérésére gondoskodott egy kutyáról és két macskáról, de időközben számos kutya, macska, egy ló, struccok, tehenek, sertések, baromfik és vaddisznók is segítségre szorultak.
A haszonállatok nem szerepeltek a férfi tervei között, de mikor egy rendelet kimondta, hogy a lezárt területen lévő haszonállatokat inkább ki kell lőni, minthogy lassú éhhalált haljanak, Ő úgy döntött inkább befogadja őket és gondjukat viseli.
A szakemberek azt állítják, hogy Matsumura még sokáig elláthatja feladatát. A környéken a normálérték 17-szerese a rádióaktív sugárzás, de állítólag a férfin csak 30-40 év múlva jelentkeznek a sugárzás okozta betegségek.
