Manapság, a hazai sertéstartókat leginkább az a kérdés foglalkoztatja, hogy lesz-e egyáltalán holnap, azaz a rendkívül kiélezett piaci körülmények között (jelenleg a hízók értékesítési ára és az előállítási önköltségük szinte azonos sávban mozog, az EU-ban nincs direkt sertéstámogatási keret, stb.) érdemes-e hízósertést előállítani. Nem csak megnyugtatásképp kívánjuk elmondani: ezt a kritikus időszakot nyugat-európai „kollégáink” korábban szintén átélték és sokan túl is élték. És hogy mi volt a titkuk? A költséghatékony termelési struktúra, melynek egyik pillére lehet a takarmányok savanyítása, mely lehetővé teszi, hogy a hízók akár 8-10 nappal hamarabb, biztonságosan elérjék a vágósúlyt.
Élettani, emésztés-fiziológiai
szempontból mi is áll a savanyítás hátterében? Elsősorban fiatal állatokban - így malacoknál is - a gyomor sósav termelése elégtelen, így a fehérjebontást lehetővé tevő pepszinogén: pepszin átalakulás a viszonylag magasabb pH miatt sokszor nem tud megvalósulni. Ráadásul a malactakarmányoknak amúgy is magas a nyersfehérje-tartalmuk, így ha a szervezetbe bevitt nagy mennyiségű fehérjét a malacok nem tudják megemészteni, az szinte azonnal hasmenéshez vezet, sőt emellett a fehérjebomlásból ammónia és toxikus aminok is képződhetnek.
Másrészt, az enterális megbetegedéseket okozó, pH-függő patogén baktériumok (E.coli, Salmonella, Clostridium, stb.) is visszaszoríthatók a savanyítók alkalmazásával, így az emésztőszervi rendellenességek jó része megelőzhetővé válik. Harmadrészt, sok takarmány-alapanyag - relatív lúgos kémhatása miatt (ilyen pl. a szója, halliszt, ásványi előkeverék), - nagyobb puffer kapacitással rendelkezik és gyorsan növeli a gyomor pH-t, amely a fent leírtak következtében számunkra nem kedvező, de kompenzálható savanyító adalék használatával.
A savanyítás definíciószerűen elméletileg azt a folyamatot jelöli, amikor is egy közeg pH-ja csökken. Ezt a pH csökkenést a gyakorlatban kétféleképpen tudjuk elérni: 1.) az itatórendszerbe juttatunk valamilyen szerves vagy szervetlen savat; illetve 2.) a takarmányba keverünk savanyító-készítményeket.
És milyen előnyöket várhatunk a savanyítóktól? Az ivóvíz savanyításakor a vízben található pH-érzékeny kórokozókat is gyérítjük, s emellett ez egy gyors, viszonylag olcsó savanyítási eljárás, azonban időszakosan előfordulhatnak kisebb-nagyobb technológiai problémák. A takarmányok savanyításakor az állatok pontosan a felvett takarmánnyal azonos arányban savanyítják le a gyomor természetes pH-ját, tehát adagolási problémák nem léphetnek fel, a szerves savak pedig nem csak a patogén baktériumokkal szemben hatékonyak, hanem részben a penészek (és mikotoxinjaik) ellen is védelmet jelenthetnek, ráadásul a sav-kiegészítésnek étvágynövelő hatása is van.
Napjainkban már több savanyító is forgalomban van; ezek egy része szilárd, azaz
takarmányba keverhető savanyító-termék, egy másik része pedig az ivóvíz savanyítására alkalmas folyékony készítmény, melyeknek használata részletes telepi szaktanácsadást követően javasolható.
És hogy a savanyítók költséghatékonyak-e? Nemzetközi és hazai tapasztalataink alapján a savanyítók alkalmazásával a hízósertések akár 8-10 nappal hamarabb elérik a vágósúlyt. Ha leegyszerűsítve úgy számolunk, hogy 8 nap alatt a hízó napi 3 kg keveréktakarmányt fogyaszt el, és annak átlagára 50 Ft/kg, akkor a 8 nappal rövidebb hízlalási időszak 1200 Ft megtakarítást jelent hízónként. A savanyítás átlagos befektetési értéke 1,5 Ft takarmány kg-onként, és ha a hízlalási időszak alatt nagyságrendileg 300 kg takarmányt savanyítunk, így annak költsége 450 Ft lesz egy hízóra vetítve. Ebből adódik, hogy a savanyítás megtérülési mutatója (ROI értéke) 750 Ft lesz egy hízó esetében amellett, hogy ekkor csak a takarmány-megtakarítással számoltunk, és a fajlagosan kisebb rezsi-, illetve állategészségügyi kezelések költségét még nem is vettük hozzá. Ezek értelmében a savanyítók alkalmazása mindenképpen egy megtérülő befektetés. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy 2005. december 31.-ét követően nem lehet majd hozamfokozó antibiotikumokat használni. Viszont alternatív készítményeket, mint amilyenek a savanyítók, igen.
(*Az itt leközölt cikk a Holland-Magyar Sertésintegrációs Projekt harmadik szemináriuma - Pécs, 2004. március 2. - során hangzott el.)
Papócsi Péter, termékfejlesztési igazgató,
Dani István, sertéstakarmányozási termékmenedzser,
Honfi Attila, közép-kelet-európai régióvezető, Selko,
Trouw Nutrition Hungary Kft.
A klímaváltozás Magyarországon egyre érezhetőbb hatásokkal jár. Az országban az átlaghőmérséklet emelkedése mellett gyakrabban fordulnak elő extrém időjárási események, mint például hőhullámok, intenzív esőzések és hosszabb aszályos időszakok. Az elmúlt é...
Jó minőségű aszalványt csak ismert tulajdonságú és aszalható fajtákból lehet készíteni. Meg kell határozni, hogy mely alapanyagból, mekkora mennyiség, mennyi idő alatt aszalható eredményesen. Az aszalás előtt általában nem szabad mosni a gyümölcsöt, csak ...
Az MTI híroldalán találtuk a hírt a rekord árvízzel kapcsolatban. Ötvenegy éves árvízszint-rekord dőlt meg hétfőn a Dráván Őrtilosnál a Mura és a Dráva összefolyásánál - adta ki az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) a tájékoztatást.